A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

rimaszombati fúrásban gi helyzetére. Hogyan tekint a tagság az idei zárszámadás elé? — A folyószámlánk mindennél ékesebben beszél. Már most azt mondja, hogy három-négykoronás osztalékot fizethetünk. Tudja, mit jelent ez? Tudja, hogy nálunk nem kell az embereket munkába édesgetni? Nagyon jó a hangulat, mondhatom. És ezen nem is lehet csodálkozni. Vannak családok — különösen az állattenyésztésben — akiknek az év utolsó napjáig 1400—1500 ledolgozott munkaegységük lesz. Ne beszéljünk azonban a legjobbakröl, maradjunk az átlagos teljesítménynél, ez is hatszáz munkaegység. — Mikor kerül sor az elszámolásra? — Január huszadika körül. Nagyon várják ezt a napot a szövetkezeti tagok. Hiszen kemény ezreseket kapnak még a nyolckoronás előlegre egész évi munkájukért. Nem első esetben tudunk fizetni, harmadszor kerül sor három-négyköronés osztalék kifizetésére. — Tehát a szövetkezet jó úton halad. — Határozottéul. Takarmányalapunk jó, állatállományunk jó, Rimaszécs a legjobb szövetkezetek közé tartozik a járásban. S ezzel a rövidre fogott beszélgetés végéhez ér. Sósik Kálmán befordul az udvarra, mi meg megyünk tovább. A dombokon; a lánctalpas traktorok fénykévéi ráfekszenek a barázdára. Önkiszolgáló Az önkiszolgáló boltot megszokták n>ár az emberek, örülnek rendkívüli előnyeinek, tudnak róla. megfordulnak benne. Nem úgy az önkiszolgáló sertéshizlalóról. Erről csak kevesen tudnak, holott szövetkezeteink egyre többet építtetnek belőle. A rimaszombati járás Jánosi nevű községének szélén áll egy ilyen új istálló, alig két hónapja készen, ötszáz sertés hízik fedele alatt. De térjünk rá, mit is jelent: önkiszolgáló hizlaló? Ha betekintesz az istállóba, egy embert, az ötven éves Varga Józsi bácsit látod a hizlaldában. Ö gondozza az ötszáznyi sertést, ő törődik gyarapodásukkal, tisztaságukkal és itatásukkal. No most már, hogy bfr elvégezni ennyi munkát? Igazán egyszerű a felelet: a hízók élelme villanymotor hajtotta futószalagon kerül az etetőbe. A víz is ott van helyben, csupán meg kell ereszteni a csapokat... Az állatok akkor esznek s akkor isznak, amikor akarnak. A almozás sem okoz komolyabb gondot. Józsi bácsi hetenként egyszer szól a kocsisoknak, hozzanak neki egy szekér szalmát, s azzal is beállnak az istállóba, nem kell cipekednie. . . Mélyalmozásról van sző, a trágya negyedévenként kerül ki a hízók alól. Tehát a gondozó munkája nem sok. Villanymotort kezel, csapokat ereszt meg, kimossa a vályút, megtisztítja az etetőt. Hát ez ez előnye az önkiszolgáló hizlalóknak. Három-négy ember mukáját egy játszva végezheti... Közben a sertések nyolcvan dekát híznak naponta. De ha elegendő abraktarményuk van, a kilós súlygyarpodást is elérik. Speciális keveréket kapnak, tízféle összetételű abraktakarmányt Rimaszombatból szállítják egyenesen. Mi haszonnal jár a szövetkezetnek ez a hizlaló? Ha Varga Józsi bácsit kérdezik, tüstént megfelel rá: — Gyorsan hízik a sertés, gyakoribb az eladás! Azzal kezdtük a tudósítást, hogy az emberek megszokták már az önkiszolgáló boltot. Tegyük hozzá, alig van város, vagy község, ahol ne lenne ilyen bolt. Az ötletes dolgoknak általában minden leleményes polgár követője. Így vagyunk valahogy az önkiszolgáló hizlalókkal is. A régi füleki járásból jött a kezdeményező?, és a rimaszombatiak nem halogatták a dolgot. Mindjárt hozzáfogtak az építéshez Serkében, Ozsgyánban, Fejeden, Nagybalogon és Jánosiban. Mert gondolkozzunk csak: a gyors hízás, a magas súlygyarapodás és a munkaerőmegtakarítás csupán egyetlen szövetkezet gondja? Ellenkezőleg, minden szövetkezet szívügye... Tetszik a vőlegény Rövid őszi napok, hosszú téli esték. Hát igen! Ha komolyabban utánanéznénk, nem lenne nehéz megállapítanunk, hogy ez az időszak volt mindig a legkedvezőbb házasságkötésre. ősszel, vagy télen már alig van munka a mezőn, pihenhetnek a fiata -lok, szoktathatják a fiatalasszonyt. Persze, a nősülésnek előzménye van. A szülők megkérik a lányt, s közben megemlítik a hozományt is. Természetesen, a menyasszony családja szintén kiváncsi, hová kerül a lány menyecskének. Milyen házba, milyen udvarba, milyen emberek közé? Igy aztán többször is sor kerül kölcsönös látogatásokra... De miért mondjuk el mindezt? Mert néhány hónappal a területi átszervezés után még mindig folyik a kisebb szövetkezetek összeházasodása. Idézzünk csak egy rövid párbeszédet. Balogtamásin vagyunk, Rimaszombattői tizennégy kilométernyi távolságra. Erősen alkonyodik, a szanaszét kigyúló fények közeli településeket sejtetnek... Bódi Lászlóval, a HNB elnökével beszélgetünk. Mint majd minden beszélgetés, ez is úgy kezdődik: — Mi újság? — Férjhez akar menni a szövetkezetünk — mondja, s megvakarja a fejebúbját. — Ejha. Aztán kihez? Ki a vőlegényjelölt? — Czapanyit. Közeli falu, összeeér a mezőnk. Nem lenne rossz. Meg az emberek is olyanok, hogy ki lehet jönni velük... Illünk is egymáshoz. Nekik hatszáz hektárt tesz ki a földállományuk, nekünk négyszázhatvanat. — Mikor lenne az esküvő? — Az új esztendő első napján. — Jól áll a panyiti szövetkezet! — Nem áll rosszul. Ügy mint a mi szövetkezetünk. Panyiton tiz korona az előleg, nálunk kilenc. — Hogyan kezdődött a szerelem? — Elég jözanul. Mindkét falu kommunistái összeültek és számbavették az ingóságokat. Fél éjszakát beszélgettek arról, mit ad Lányit és mit Tamási... Egyszóval hozományról folyt a szó! Aztán mikor ez megvolt, a könyvelők tanácskozása következett. Milyen a pénzügyi helyzet völegényéknél és menyasszonyéknál ? Már a panyitiak is bejelentették: háztűznézőbe jönnek. Hát csak jöjjenek... Szívesen látjuk őket. Tetszik nekünk a parti. — Tetszik a vőlegény, valószínűleg a mennyasszony is tetszik. Miért akkor enynyi huzavona ? — A házasság nem gyerekjáték. Egy életre szóló dolog. Jól meg kell fontolni Mert eső után késő a köpönyeg ... Mindenesetre a helyzet olyan, hogy a két szomszédos falu történetében Ígéretesnek látszó házassággal kezdődhet az új esztendő — Ügy legyen! OZSVALD ÄRPÄD és MÄCS JÖZSEF riportja Három kíváncsi kismalac Éjjeli műszak