A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-11 / 50. szám
1960. november 20-án tartották meg évzáró kögyülésüket, hogy részletezzék, megvitassák és értékeljék egy évi munkájukat. Ügy látszik, a november nemcsak a földforgató ember részére jelenti a számadás ilőszakát, hanem a szocialista kultúra falusi dolgozói is a párás novemberi estéken zárják az évet, mert ilyenkor már kevesebb a munka, hiszen a kenyeret begyűjtötték, és a magok milliói már a földben várják az új tavasz serkentó leheletét. A Csemadok püspöki helyi szervezetének tagjai jó munkát végeznek. Elmondhatom ezt. már elöljáróban; tudom, nem bízzák el magukat, hanem új tettekre lelkesíti őket a kissékésve érkezett elismerés. A szervezet tagjai közül kerülnek ki a pionírvezetők, akik járnak az esküvőkre, emelve azok fényét, melegségét, és Röder eltvárs, a csoport fényeképésze még egy képpel is megajándékozza azokat, akik fészekrakásra, az élet közös vállalására határozták el magukat. Száztíz óra közös munkával járultak .hözzá az új tizenegyéves iskola építéséhez, 549 órával segítettek az EFSZ-nek, és értékes előadásokkal fejlesztik a tagság politikai tudását. Utoljára hagytam a műkedvelő csoport munkáját. Szavak helyett, méltató, dicsérő mondatok helyett beszéljenek a számok; az esztrádmüsorokon kívül tezenötször játszották Dávid Teréz „Dódi"-ját, nyolcszor Egri Viktor Házasság cimü darabját, és egyancsak nyolcszor Somor Erzsi Bort, búzát, békességet cimü színjátékát. December 23-án Nagy Dénes — dr. Mihalik Katóka őrmester című zenés vígjátékával lépnek a nyilvánosság elé. A következő esztendő műsortervében már Karvas „Meteor"-ja, majd Gogol és Csehov müvei szerepelnek. Két előadáson a pionírokkal együtt, léptek színpadra egy mesejáték keretében és az előadások bevételét a Pionír szervezetnek ajándékozták. Esztrédműsorukkal mosolyt varázsoltak a Kerületi Tüdőgondozóban ápolt betegek arcára. Ahogy lapozgattam a jegyzőkönyvekben, nézegettem a fényképeket, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mindenki olyan szívesen, olyan örömmel, olyan önzetlenül támogatná a Csemadok püspöki helyi szervezeitéit, mint Egri Viktor, Tóth Tibor, Strelka Imre vagy Kardián elvtársak. Ha végre kapnának egy helyiséget, ahol nyugodtan készülhetnének fellépéseikre, ha nem ígérgetnék nekik immár öt éve a díszleteket? Mert vajon mit érezhettek a derék színjátszók, amikor egyik hivatásos rendezőnk azt mondta nekik, hogy „Én"szívesen eljönnék segíteni, de azt meg kell fizetni!" (Figyelmébe ajánlom ezt a mondatott azoknak, akik ma tudományos vitákat folytatnak műkedvelő színjátszóink helyzetéről!) Egy közgyűlés margójára Csöllei Vilma, Reicher Jánosné, Wurster Ilonka, Petsuk Lászlőné, Flaskár Júlia, Mészáros György, Boráros Károly, Holub János és Wurster János — gyorsan kiragadott nevek a sok közül; ötvenöt lelkes, öntudatos ember névsorából. Mert sokat lehetne még írni a több mint hatvan éves Reicher Lujza néniről, vagy az ugyancsak hetedik tízes felé ballagó Wimmer Pali bácsi példaadó munkájáról, mint ahogy nem lenne teljes a beszámoló, ha nem említeném meg Zsernovisky Károlyt, aki már második éve elnöke a szervezetnek. Egy esztendő hosszú idő, belefér sok munka, sok öröm, sok gond. Belefért sok siker és a pesti és balatoni út öröme, az esti prőbák lelkes hangulata. És ha erre gondolnak a Csemadok püspöki helyi szervezetének tagjai, akkor bizonyosan megfeledkeznek a nagyképű önzők cinikus nemtörődömségéről, akkor még jobban átérzik, hogy milyen szép, milyen fontos munkát végeznek: jeleket vésnek a jövőbe futó idő falára, szépülő korunk, rendünk és igazságunk jeleit! PÉTERFY GYULA ak tíz kilométer az út Püspökiig, és talán emiatt ' ^ 'változik túlságosan gyorsan a táj jellege, olyan J^te gyorsan, hogy a városból érkező ember még keresi az emeletes házakat, amikor az autóbusz már a szántóföldek között húzódó országúton rohan. Nyolcezer ember él ebben a faluban, amely épül, gazdagodik és amelynek alakításában jelentékeny rész jut a Csemadok helyi szervezetének is. — Az őszi hónapokban újabb színdarabot tanultunk be — válaszolja Gál Béla. - Ezúttal Samos Erzsébet Bort, búzát, békességet című színmüvére esett a választásunk. A rendezői munkát jómagam és Fülöp Sándor tanító elvtárs végezte: Ezt a színmüvet az utóbbi hetekben hazai közönség előtt kétszer adtuk elő. Meglátogattuk továbbá Balogfalva, Várgede, Ajnácskö községet, s meghívást kaptunk Síd és Jánosi községekbe is. A korláti színjátszók ezzel a színdarabjukkal is mindenütt megérdemelt sikert aratnak. Játékukon érződik a gondosság, a gazdag tapasztalat, a hozzáértő rendezés. Nemcsak a főszereplők, Molnár András, Fodor Antal, Kormos Agnes, Hell Rózsi, Végh Jánosné Knotek Erzsi, Bolcso István, Hank Éva nyújtanak jó teljesítményt, de a kisebb szerepeket alakítók is biztosan mozognak. A színpadi nyelv az a terület, ahol még javulniok kell. Mindent egybevetve dicséretet érdemelnek a korláti Csemadok-színjátszók, és munkájuk további fejlődést ígér. AGÖCS VILMOS Jó eredmények Korláton Korláton működik a rimaszombati járás legrégibb Csemadok helyi csoportjainak egyike. Hírnevet azonban nemcsak ez biztosított e kis bányászközség csoportjának. A környék elismerését a bemutatott színvonalas, értékes színdarabokkal vívta ki. Bizony, kerületi elsőséggel nem minden csoport dicsekedhet. S a korlátiak az elmúlt évben Lovicsek Béla Húsz év után című színmüvével a kerületi versenyig jutottak, s ott is a legjobbak lettek. Gál Béla, a Csemadok helyi csoportjának vezetőségi tagja örömmel beszél az elért sikerekről: — Csoportunk az elmúlt évek alatt sok jó színdarabbal lepte meg nemcsak a hazai közönséget, de számos környékbeli művelődési otthonban tapsoltak a korlátiak tudásának. — Az előbb említett nagyszerű sikeren kívül az utóbbi időben milyen tevékenységet fejt ki a Csemadok kultúrcsoportja — teszem fel a kérdést.
