A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-11 / 50. szám

(Dialógusok оду pionírszövetkezetről) Kit hektár föld A nagyok tanácsa Geri igazgató, Pandi és D meter tanftók, no meg a tagság egy része Nagygéres, a kilencéves magyar iskola kertje. Szanaszét iskolások kukoricákérét hordanak és zöldséget szednek. A kapuban tizenhárom éves gyerek várakozik, névszerint Pál Gyula, hetedikes, a pionírszövetkezet elnöke. Nem üzemzavar, apró javítás csupár (Riporter — elnök) — Mennyi a földetek, Gyuszi? — Két hektár. — Hogyan szereztétek ? — Kaptuk a nagy szövetkezettől. Pál Vince elnök és Hám János könyvelő nekünk adta. — Mit fizettetek érte? — Nem volt ára. Teljesen ingyen jutottunk a földhöz. A vezetők csak annyit kértek tőlünk, hogy becsüljük és szeressük az ajándékot. Ez meg igazán nem sok. Tavaly ősszel vettük át a jő kerti földet, s idén februárban már arról tanácskoztunk a pionír gyűlésen, hogy mit termelünk és mire fordítjuk majd a bevételt. Persze, míg idáig értünk, azt is ki kellett találnunk, hogy mivel műveljük a földet. — Mit eszeltetek ki? — Geri igazgató elvtárs meg a tanítóink azt tanácsolták, vegyünk egy kistraktort. Megtudtuk ugyanis, hogy Királyhelmecen, az Agrotechnában van egy Motorobot PF-62 típusú gép, pótkocsival, segédvontatóval, rögtörővel, ekével, kaszával, fűrésszel, boronával és seprővel. Igen ám, kistraktort, de honnan szerezzük rá a pénzt? Az ára elég borsos volt; 11 500 korona. A nagy szövetkezethez fordultunk segítségért. Kölcsönt kaptunk, azzal a feltétellel, hogy egy éven belül visszafizetjük. — És visszafizettétek már? — Igen. Geri igazgató elvtárs, aztán Pandi László és Demeter Béla tanító elvtársak szabad idejükben különféle munkát végeztek a traktorunkkal. Tüzelőanyagot szállítottak az állomásról, krumplit és kukoricát hordtak haza a földekről, meg fűrészeltek, kerteket szántottak és épületanyagokat fuvaroztak. Egyszóval letörlesztették az adósságot. A kistraktor a miénk, Kerek a káposzta mi rendelkezünk vele s nem adnánk semmi pénzért... — Hogyan kezdtétek ? — Az alakuló gyűlésen megválasztottuk a vézetőséget. Az elnök én lettem. Czinke Gábor hetedikes társam könyvelő, Kiss Katalin, Fülöp Béla és Erdélyi László csoport vezetők. Geri igazgató elvtárs kijelentette akkor, hogy minden osztálynak két óra kerti munkája lesz hetenként. Türelmetlenül vártuk, hogy kitavaszodjon, hogy megszikkadjon a föld, s munkához láthassunk. Elkészítettük, a melegágyasokat uborka-, paprika- és káposzta-palántáknak. Majd elvetettük a zöldségféléket, a petrezselymet, a sárgarépát, a vörös- és fokhagymát, a dughagymát, a kukoricát, elültettük a krumplit, az uborkát, a babot, a napraforgót és a spárgatököt. — Meg is kapáltátok rendesen? — Tessék megkérdezni édesapámat. — Miért édesapádat? — Azért, mert nemegyszer mondta: „Hallod-e, gyerek, tisztább a ti földetek, mint a miénk. Igaz, a tiétek csak két hektár, a miénk meg ezerhatszáz." Édesapám negyvenkilenc éves, tizedik esztendeje tagja a n^gy szövetkezetnek. Tréfás ember, gyakran kijelenti előttem, hogy többre vittem, mint б — szövetkezeti elnök lettem. Nagyon érdekli a munkánk, estéről estére megkérdi, hogy hát hogyan álltok a gazdasággal, s én mindig azt felelem neki: jól! A két bátvám nem győz eleget nevetni rajtunk, ha beszélgetni kezdünk . .. — Szép hektárhozamokat értetek el ? — Kukoricából hatvan mázsát. Édesapámék nem értek el annyit. Húszezer korona a bevételünk. Tessék megkérdezni Czinke Gábort, a könyvelőt. Tavaly még Jól megnőtt a kukoricaszár A gépész és a gépe