A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

nős ember a régi osztály pad­jaiban, feleljetek! A társadalom kér­dez benneteket, az újságíró pedig le­jegyzi történetei­teket. Aki mindig első­nek felelt ö állt ugyanis a névsor elején ... Számára az érett­' ségi után a kato­naság követke­zett. Antal Gyula köz­legény. Utoljára 1956-ban láttam öt Prágában az I» Országos Spartakiád alkalmával. Fekete copfos, fehér arcú kislánnyal ,é­télt a Václav téren. A kislány alacsony termetű volt, Antal Gyula közlegény pe­dig magas. Alaposan meg kellett hajolnia, hogy suttogása elérje a kislány fülét, bár úgy láttam, szavai iránt megkülönbözte­tett jóindulatot és figyelmet tanúsítottak. Igen, határozottan, a köztük lévő relatív távolság ellenére is nagyon jól megértet­ték egymást. Két év múlva együtt tanítottak a nagy­rőcei tanonciskolában. Antal Gyula igaz­gatótanltó és a fehérarcú kislány, Szabó Márta ... Bocsánat, Antal Gyuláné. Űk ketten voltak a tanári kar. Szlovákul ta­nítottak. Az iskolaügy szervei meg voltak velük elégedve. Felesége is a magyar tan­nyelvű ipariskolában érettségizett. Ma a Chirana nemzeti vállalat kassai javítórészlegének a vezetője. Orvosi mű­szereket — röntgenkészülékeket, kobalt­bembákat, sugárzásmérő készülékeket, fibrillációs berendezéseket stb. javítanak. Mechanikusok, elektrotechnikusok, műsze­részek dolgoznak a vezetése mellett. Jó alapokat kellett kapnia az iskolától, ha ilyen munkakörben rövid fél év alatt be tudta dolgozni magát. Irodájában az íróasztalból tervrajzokat szed elő. Jelenleg legnagyobb gondja egy lönöaen nem, ha a nagymamit, a fiatalok tart­ják el. Egész más és sokkal nehezebb a helyzet, ha — amint ez falun nálunk még ma ls szokás — a férfi a maga szüleihez viszi haza a me­nyecskét. Régente, az anyés a fiatalasszonyt egyszerűen ingyen'cselédnek tekintette — kü­lönösen, ha hozománya sem volt. De manap­ság számtalan fordított előjelű tragédiát is megírhatnánk. A fiú elveszi a kollégiumban felnőtt mai diáklányt, hazaviszi édesanyja apró, filléres beosztásbői fenntartott háztartásába; ahol az ifjú né mindent felforgat, megkritizál, kineveti a mama falusi, polgári, szegényes vagy bármilyen idegen szokásalt, s a szö szoros értelmében cselédnek nézi az anyát, akit kizárólag azért tűr meg, mert dolgozik neki. Ez persze nagyon ls sötét kép. De egyál­talán nem ritka. Fiilös'eges mondanunk, hogy ez nem illik. És a férfinek sem illik feleségé­nek ilyen magatartásit édesanyjával szemben eltűrni. Gyakoribb eset ennél az apróbb kétoldali tüszúrások cserélgetése. Az ahyós kijelentései, hogy menye Ügyetlen, rendetlen, nem ért semmihez, elhanyagolja a férjét — aminek mélyén többnyire van ugyan némi igazság — (a mai nemzedék csakugyan kevésbé h&zlas és iigyes, mint a tegnapi), de alapjuk mégiscsak az anya fájdalma fia el­vesztése fölött. Ezért kell a menynek elnézőnek, körültekin­tőbbnek lenni, mint az anyósnak. speciális külföldi kísérleti berendezés, egy a centrifugális erő elvén alapuló, percenként hatvanezer fordulattal járó, vegyi összetételt vizsgáló francia műszer. Hatvanezer fordulat percenként. Se­gédberendezéseivel együtt megtölt egy kisebb szobát. A kassai állatorvosi főis­kola laboratóriumában szerelik fel, egye­düli ilyenfajta berendezés lesz a köztár­saságban. — Vajon sikerül-e? — sóhajt gondter­helten. Ahogy gesztikulálva tovább ma­gyaráz, elnézem szemébe hulló haját, akaratos állát, és azt gondolom: Noná, majd nem sikerül! Ha te neki fekszel... Nagy a jókedv az üzemi bálon. Vagy talán egy újítás sikerült? A nős ember Harsányi Aurél a szemünkben már nős ember volt,, amikor érettségiztünk, pedig akkor még csak jegyben járt. Elnéztük, ahogy térdnadrágjában, mindig élénken beleelegyedve a társalgásba, cigarettázott. Alacsony termetével állandóan az érdek­lődés középpontjában volt, csibészesen nevetett és vicceket mesélt. Mi a fejün­ket csóváltuk. - 'Te nős ember ... te ... Tiszteletet gerjesztett iránta, hogy már családi gondjai voltak, kissé talán irigyel­tük is érte. Ha év elmúltán a következőket álla­pítottam meg róla: A kassai „Malmok és pékségek" nem­•zeti vállalat javítóüzemének a konstruk­tőrje. Még mindig a régi, semmit nem válto­zott, hacsak nem számltjuk azt, hogy időközben három gyerekes családapa lett Még mindig nincs helyzet, társaság, prob­léma, mellyel szembe fel ne találná ma­gát. Mindenki ismeri öt az üzemben. Mindenki messziről kiabálva köszönti őt az üzemben. Miután a vállalat egyedüli tervezője, a munkások újítójavaslataikkal egyedül hozzá fordulnak, és az ötleteket 6 dol­gozza ki. Ennek következményeképpen ez ideig mintegy negyven kisebb-nagyobb újítása van, melyek szerinte második fi­zetést jelentenek számára. A ríagy keleti iparvárosban malombe­rendezések és pékipari gépek terén jó­formán az egyedüli szakember, szabad idejében ő is előad a szlovák nyelvű ipari tanulóknak. Tagja az üzem Szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívájának. - Te nős ember - mondom neki bú­csúzóul — aztán öt év múlva a legköze­lebbi találkozásunkon nehogy mint négy­gyermekes családapa jelenj meg! - Ne­vetve integet az autóbusz után. Mosolya azt mondja: Pedig alighanem... Az osztályelnök Ha komoly, megfontolt szavak hangzot­tak el az osztályban, akkor azt ő mon­dotta. Tóth Barnabás a neve, de csak Bar­nának hívtuk, mert úgy hosszú lett volns és a diákélet sistergő gondolatvilágában nincs idő egy dologgal sokat foglalkozni. Most itt, az érettségi találkozón is a2 övé voltak a legkomolyabb szavak. - Fiúk - mondotta - matematikából és mechanikából nagyon jó alapokat kap­tuhk az Iskolától, szilárdakat, lehet ráíjuk építeni! A bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiüzem konstrukciós osztályán egy tervezőcso­port vezetője. Megszoktuk, hogy ha va­lamit mond, az mindig úgy is van, tehát most is igaza lehet. Jó alapokat kap­tunk. Bratislavában meglátogattam őt. Ödön, öreg házban lakik a vár környékén egy kis szobá­ban. Szinte gro­teszkül hat az ap­ró lakásban a nagy világvevö rá­dió és a televízió. Sok jó megfér egy kis helyen, mondja a szólás-mondás, de azért ez a szo­ba igazán lehetne tágasabb is. — Lesz — mond­ja Tóth Barna - ha minden sikerül, rövidesen új la­kásba költözünk. Az osztályelnök Sok hasonló tör­ténet hangzott el azon a délelőttön. Feljegyezni mind­jüket érdemes len­ne, de nincs rá mód és idő. Az élet tovább robog, számára elég a végkövetkeztetés, melyet ebből a há­rom fiatal sorsból levonhatunk: Iskola, jól felel­tél. Jeles! DUBA GYULA Még komolyabb esemény, mint az érettségi volt Nagy a jókedv az üzemi bálon. Vagy talán egy újítás sikerült?

Next

/
Oldalképek
Tartalom