A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Csak az lesz katona, aki az orvosi vizsgálaton túljutott Ismerkedés a felszereléssel Nem tűznek már úgy a novemberi napsugarak, mint ahogy nyáron megszokta az ember. A kaszárnya udvar fáiról az őszi szél lefújta az utolsó leveleket ls. Néhány nappal ezelőtt november előestéjén szerte az országban hány és hány húszéves fiú kérte a kedvesétől — Évától, Máriától, Ilonétól — a szerelem és a hűség Ígéretét. A meghitt beszélgetések mind e szavakkal végződtek: Kedvesem, várlak. .. Utolsó csók az édesanyának és szeretteinknek. Utolsó kézfogás a barátokkal és a munkatársakkal. Utolsó este a hozzátartozók körében: holnap aztán „viszontlátásra szülőföld"! Szocialista hazánk minden tájéról ezer és ezer fiatal fiú indul, hogy teljesítse társadalom iránti kötelességét. Leszolgálja katonaidejét. Megtanulja kezelni a fegyvert. Megvédje a nép és a hadsereg vagyonát. Megakadályozza, hogy háborús erök törjenek a béke ellen. Nagy készülődés A kaszárnyában nagy a sürgés-forgás. Néhány napja mentek haza a volt másodévesek. A kaszárnyában csak az új másodévesek maradtak, akik türelmetlenül várják pajtásaikat, az újoncokat. Amerre a szemed néz, mindenütt meszelnek, festenek, söpörnek, takarítanak. Tiszta és iBllemes környezetet készítenek. Az újoncok ágyán gondosan szétrakva a felszerelés. A szakácsok keze is teli van munkával, ízletes ételeket főznek sok száz újoncnak, hogy ne érezzék idegennek a környezetet. Faliújságokat ragasztanak, új könyvekkel gyarapítják a könyvtárat, letörülik a port a televíziós készülékről. Egyszóval minden ünnepi külsőt kap. Először az űj otthon kapujában Magányosan és csoportosan, reggel óta érkeznek a kaszárnya kapujába az újoncok. Mindnyájuk fejében egy gondolat motoszkál; hogy lesz odabent? Hová osztanak be? Milyen pajtások lesznek a szobán? Mit tanulunk maj? Egy kis csoporttal — amely a bratislavai gyorssal érkezett — jött Jaroslav Procházka. A kapuban Vrba tizedes, a kapuőrség ügyeletese fogadta őket. Elvtársak, érezzétek magatokat nálunk jól! A személyi adatok felvétele után az ügyeletes helyettese a felvételi központba vezette őket. Meg kell tanülni a kapca helyes felcsavarását Is! A kapuőrség ügyeletese az iratokat vizsgálja Jarda Procházka utoljára nézett ki a kapun, ahol az élet még a megszokott nyugodt, polgári módon folyt. Aztán beléptek az ajtón, amely felett rövid felírat Hirdette: „Felvételi központ". A felvételi központban Jarda egészen elcsodálkozott, a nagy teremben hangos jókedv fogadta. Csoportosan jártak a katonák az egyes osztályokra, ahol az összeírás és a szükséges formaságok elvégzése után az orvosnak, a borbélynak és a fürdőnek jutott a döntő szerep. Mikor mindezzel készen voltak, összekötő altisztek vezették őket alakulatukhoz. Jarda szintén egy nagyobb csoporthoz csatlakozott, ahol a nevét hallotta elhangzani. Nem is gondolta, milyen meglepetés várja őt a szobán. Elvtársak, Jarda Procházka vagyok! Az újoncoknak, amikor meglátták az ágyukra készített felszerelést, ugyancsak' tágra nyílt a szemük. A vezetőjük, Dvofák őrvezető elmentében még visszaszólt: Elvtársak, a névjegyek szerint keressétek meg az ágyatokat és ismerkedjetek meg! Távozta után rövid csend következett. Mindkét csoport — a most érkezettek és azok, akik már a szobában voltak — figyelmesen nézegette egymást. A csendet Járdánk hangja törte meg: „Elvtársak, én Jarda Procházka vagyok Bratlslavából"! Egy alacsony, szőke fiú, aki az első ágynál állt, vidáman felkiáltott „Szervus; Jarda! Én is Jarda vagyok sőt mi több, még Procházka is, de Brnóból! Az lesz majd a muris, ha parancsnokunk engem büntet meg és te mégy ülni helyettem." Az alacsony Jarda szavait harsogó kacaj fogadta. De katonaságnak rend a lelke és a bratislavai Jarda jókedve rövidesen elmúlt, mert meg-Oj gazdáját várja az ágy és a felszerelés