A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-27 / 48. szám

Szocialista munkabrigád Egy kis természettudomány s egy kis történelem fr Osz van. ősz volt akkor ia, tizenhárom éve, csak nem ilyen napsütéses, mint ez a mostani november eleje, Inkább mogorva, esős. Jöttünk a telepre. a „kolóniára", régi világból új világba: faluból a gyártelepre. Negyvenhétben. Aztán látom az országutat AUg néhány kilométer a gyártól, Jolsválg, de a tízesztendős kisdiáknak micsoda út volt ez naponta kétszer, kora reggel az Iskolába a késő délután hazaféle. Nézem az utat. Csakugyan megrövidült volna? Hiszen, ha jól megnézem, tíz perc az egész gyalogosan. S Íme a Kiskakas! Micsoda hegy volt ez! Ma meg? NO nézd: egy dombocska! Kisebb lett a világ. Vagy mi növekedtünk? Csak a gyár nem lett kisebb, csak az tartotta a lépést növekedésben, fejlődésben, kisiskolásaival. Melegvíz. Vajon honnan kapta a nevét? Találgattuk már akkoriban is, tizenhárom éve s találgatjuk ezóta ls, de bizonyosa: senki sem tud felőle. Legfeljebb sejti, hogy alkalmasint valamifelé melegvizű patak vagy forrás .olt névadója. Utóbb meg a magnezit, mert manapság inkább Igy mondják már, Igy nevezik a telepet. Magnezitnek. Így fejtik a magnezttot Látkép A magnezit, köztudomás szerint egy kémiai elem. Ugyanakkor egy nyersanyag is, erősen tűzálló nyersanyag, s éppen e tulajdonsága miatt nélkülözhetetlen az ún. Siemens-Martin kemencék építésénél. A Siemens-Martin kemencékben viszont vasat olvasztanak, s ha mindezt tudjuk, egy csöppet sem csodálkozhatunk azon, miért válik napról napra fontosabbá, s miért fejlődnek egyre gyorsabb ütemben a magnezltgyárak. A nyersanyagot különben Dúbraván bányásszák meg Ochttnán, tíztizenöt kilométerre innen, s onnan szállítják a gyárba « „kisvasúton" (ő, gyerekkorunkban hányszor kocsikáztunk rajta) s itt a gyárban csak kitermelik a nyersanyagból a tiszta magnezitot. Megjegyzendő egyébként, hogy elég kevés hazánkban, de az egész világon ls az effajta üzemek száma. Nálunk pl. csak Itt fordul eló ez a nyersanyag a Szlovák Érchegységben, s Itt épültek természetesen a magnezltgyárak ls. Jolsván kívül Lónyabányán, Hacsón, Kassán s Itt, a közvetlen közelben, Eubényen. Világviszonylatban előfordul még a magnezit a Szovjetunióban, Ausztriában, Jugoszláviában, Görögországban, Koreában és Mandzsúriában, Mindez persze azt jelenti, hogy a mi magnezitunknak nagy keletje van világszerte — hogy csak a Jolsval üzemet említsük: szállítanak Angliába. Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Indiába, Japánba stb. stb. s az itteni elvtársak meg ls mondják őszintén, hogy szerintük pár éven belül a magnezitot nevezik majd a szlovák aranynak. Igaz lesz-e, nem-e — a jövő titka. Itt mindenesetre van belőle elegendő, hosszú nemzedékeket ls ellát még a Dúbrava, pedig 1923-től. mióta a gyár megépült, épp elegot nyaggatták már a látszólag kMogyhatatlan hegyet. A régi és az új A gyárat egy berlini részvénytársaság építette. Micsoda orruk volt ezeknek a nyugatiaknak: nem restelltek Belgiumból idejönni, gyárat építeni, megszimatolva a nagy lehetőséget, a busás hasznot. Akkor épült nyolc kemence, s ez a nyolc kemence — ami nekünk, kívülről kíváncsiskodó gyerekeknek a nyolc kémény volt — jelentette évtizedeken ót a gyárat. Igy volt még negyvenhétben Is, negyvennyolcban Is. Ami épült, azóta épült, a tizenhárom esztendő alatt, ez a hatalmas gyárteleppé terebélyesedett udvar, az épületek, de mindenekelőtt — s ezt nevezhetjük tulajdonképpen a valóságos fejlődésnek — az a három új kemence, amit már nem lapáttal, kimondhatatlan forróságban kieseinek az emberek, hanem gombnyomással irányítják. S Itt szeretnék szólani az újról. Micsoda hatalmas valami ezt Képzeljünk el egy óriási forróságú kemencét, a már említett Izzadó, küszködő emberekkel, az óriási feszültságet, erőkifejtést követelő küzdelmet s képzeljük ezt a modernül berendezett „hivatali szobát", az irányítóberendezést, ahová a kezelő valóban mint egy hivatalba jön be, megy kl, s tegyem még hozzá, hogy ez a kezelő senki más, mint egykori Iskolatársam, Mlkus Aladár. De bármerre nézzek Is, mindenütt az Ismerősök fogadnak, mindenfelől az Ismerősök nevetnek rám, és ez olyan jó, olyan szivet -leiket melengető dolog, hogy az ember valóban azt érzi, hogy visszatért a gyerekkora. CSELÉN YI LASZLÖ Mlkus Aladár, az automatikus kemence irányítóberendezésének a kezelője — munka közben Az automatikus kokszkemence