A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

Piros-fehér csíkozású kötött kompié 3—4 éves kisfiúknak. Nagyobb leánykáknak fehér pliszírozott szoknya és fehér tű­zéssel díszített nefelejcskék pulóver. A modern nyákrészt vas­tagabb kötötűkkel készítsük. Feisvőhelyhez erősített, új megoldású polc éjjeliszekrény helyett, melyen a rádlőt, a lámpát, tolyálratokat stb. lehet elhelyezni. Bár­melyik régi heverőhöz hozzáilleszthetjük. A házasság és a család az orvos szemével A kapitalizmusban az aszony továbbra is a férfi aláren­deltje. A házastárs megválasztását legtöbbször gazdasági elő­nyöktől teszik függővé, és a házasság megkötése gyakran a szülők akaratából történik, így a házasfelek anyagiakban kiegészítik ugyan egymást, azonban más vonatkozásokban csak igen ritkán. Érthető, hogy az ilyen házasság börtönt je­lent mindkét fél, főleg a nő részére, hiszen a férfi sokkal több szabadsággal rendelkezik. A kapitalista társadalom a férfi hűtlen, kicsapongó életébe hallgatólagosan beleegye­zik, míg az asszonyt hasonló cselekedetért a legszigorúbban elitéli. A fiatal lányokat hamis elképzelésekben nevelik, a pol­gári házasság goromba anyagi alapjait idealizálják, és ez később nagy csalódást okoz. Marx így szól erről: „A kapitalizmusban a szerelem, a becsület, az érzés csak eszköz az üzletre." A polgári monogámiával kéz a kézben haladt és fejlődött a prostitúció. A nö a házasságon belül és kívül is a férfi rab­szolgája, akit pénzért megvehet, mint bármely árucikket. A prostitúció csak akkor szűnhet meg, ha a két nem között megszűnik a vagyoni különbség, vagyis a szocialista rendszer keretén belül. Természetesen a századokon keresztül ápolt kapitalista er­kölcsöt az emberek gondolkodásában egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni, és ezek a maradványok megnehe­zítik a szocialista erkölcsiség kifejlődését az együttélés, a há­zasság, a férfi és a nö egymáshoz, illetve gyermekükhöz való viszonyában tömérdek ilyen fejlődést gátló maradvány lelhető fel, ami csak lassanként számolható fel. A szocialista házasságban nem számítanak a vagyoni kérdé­sek, egyedül a kölcsönös szeretet a döntő, amely azonban nem tisztán a testi vonzódáson, hanem ugyanolyan mértékben a közös társadalmi munkán, az egyenlő világnézetből fakadó kulturális érdeken alapszik. A házasság nagyon komoly dolog az ember életében és érettséget, meggondoltságot követel meg. Két fiatal, tapasz­talatlan ember hirtelen fellángolása eltakar sok olyan tulaj­donságot, mely később felszínre kerülve a házasság felboru­lásahoz vezet. A mai fiataloknak minden alkalmuk megvan arra, hogy egymást alaposan megismerjék, hiszen a legtöbb ismeretség a közös munkahelyen, tömegszervezetekben, a sportnál kötődik, ahol az érdekeltek meggyőződhetnek jö­vendőbeliök jellembeli tulajdonságairól. Ha két ember házasságot köt, úgy elsősorban kell, hogy kölcsönös nevelő hatással legyenek egymásra, hiszen ez ember nem lép tökéletesen a házasságba, hanem mint fejlődőképes 1 és változó indívídium, akire a környezet átalakító hatással van. Ahol nincs meg a teljes egyenlőség, ahol az egyik fél még ma is elnyomhatja házas­társát, ahol a felmerülő prob­lémákat nem beszélik meg őszintén, ahol az önkritika hiányzik, ott a házasság egyre zavarosabb lesz, és zsákutcába torkollik. A szerelem és a bizalom nagyon érzékeny dolog — megsértése, a legkisebb hazugság súlyos következményekkel jár. A szocialista redszerben a házasság nem kizárólag magán­ügy, hanem a társadalom ügye is. Megánéletünk, házasságunk, családi körülményeink erős befolyéssalvtűlnak munkánkra, tehát közvetve a társadalom fejlődésére is. A szocialista társadalom új életformája magas erkölcsi színvonalon áll, a házasság intézményének biztosítására nagy figyelmet fordít és támo­gatást nyújt, különös tekintettel a nő, az anya és a gyermek érdekeire. .. A boldog házasság minden elő'feáíátele tehát adva van; még­is, sajnos, még sok a rossz, válással végződő házasság. Ennek a már felsoroltakon kívül sok súlyos oka lehet. WWMBW műmMűm Aszparágusz Aránylag igen igénytelen növény, csak a szárazságot nem bírja el, mert elsárgul és tüalakú levélkéi lehullanak. Ezért okoson tesszük, ha az aszparáguszt időnként cse­repestől vizes edénybe állítjuk, hogy a gyökérzet kedvére tele­szívhassa magát nedvességgel. Az aszparágusz igen sok táplálóanya­got elhasznál, tehát gyakran kell trágyázni és évente átültetni. Szét­választással szaporítható; ilyen­kor a régi földet a gyökerekről teljesen el kell távolítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom