A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

(Vitke. a kulturális forradalom tükrében Október 15-vel megkezdődtek a Cse­madok évzáró közgyűlései. A Csemadok vilkei helyi szervezete elsők között tar­totta évzáró közgyűlését. Az elmúlt évekhez viszonyítva az évzáró gyűlés előkészítése és propagálása hiányos volt, és ezért a tagság létszámához képest ke­vesen vettek részt rajta. Miről is szómolt be a vezetőség a tag­ságnak? A beszámoló elsősorban is pozitívan értékelte a falu szocialista átalakítása, illetve az egységes földműves szövetke­zet szervezése terén végzett munkát, és megállapította, hogy a kollektivizálás lé­nyegében befejeződött, vilkei lányok Az ateista propaganda céljából az év folyamán két előadást szerveztek. A szlo­vák nyelvtanfolyamot eredményesen fe­jezték be. A Csemadok tanfolyamot szer­vezett a cigány származású Írástudatla­nok részére. A tánccsoport a körzeti dail- és táncünnepélyen szerepelt sikere­sen. A CSISZ-szei közösen műsoros este­ket szervertek. Egri Viktor színművével, a Házassággal is próbálkoztak, ez azon-A népi zenekar ban nem sikerült. A tarsadalmi munkák szervezése terén végzett munka volt a legeredményesebb. Szénabetakaritásnál, cséplésnél, krumpli­szedésnél segített a Csemadok által szer­vezett brigád az egységes földművesszö' vetkezetnek. A kultúra házát is • kicsinek taJáljta'- a helyi nemzeti bizottság és a Csemadok vezetősége. Ezért rövid időn belül egy tizenháromszor hét méteres he­lyiséggel bóvitették a művelődési otthont' és rendbehozták i az előtte lévő térséget is. Több mint ötezer brigádórát dolgoz­tak le, és bizony kevés olyan szombat délután és vasárnap délelőtt volt, ami­kor negyvenen-ötvenen ne szorgoskod­tak volna a kultúrház körül. Ennyit mondott a beszámoló. Az évzáró gyűlés megvitatta a beszá­molót, új vezetőséget választott és meg­szabta a helyi csoport további munkáját. WMWMWOWWWWWOWOWWWO^^ Garamkövesdi látogatás Szerte az országban színjátszó-csoportjaink lelkesen készülnek a járási, kerllletl vagy az országos versenyekre. Garamkövesdei is fel­lendült a kulturális tevékenység. Nagy Árpád redezésében Katájev Bolondos vasárnap című, háromfelvonásos bohózatát tanulják. — Több esztendeje vagyok a helyi művelő­dési otthon vezetője — válaszolja feltett kér­désünkre Nagy Árpád igazgató-tanlté. — Ta­pasztalataim alapján ilyenkor, ősszel igyekszem megtenni a legszükségesebb Intézkedéseket, hogy a téli kulturális nevelő munka minél jobb mederben folyjon. Elhatároztuk, hogy a jövő évben nagyot lendítünk kultúrmunkánk me­netén. — Hogyan hatadnak a próbák? — Rövidesen már a főpróbákat tartjuk. Garamkövesdi színjátszók megbeszélik a szín­padtervet mert december 20-a táján bemutatót szeret­nénk .tartani. — És kik a szereplők? — Sajnos, kevés a fiatal szereplőnk. Legé­nyeink vagy katonük, vagy a városban dol­goznak. Azok, akik szerepelnek, kevés kivé­teltől eltekintve. Idősebb műkedvelők. Azért a próbák folyamán fegyelmezett, lelkes cso­porttá forrtunk össze. Egy család vagyunk. Büszkén mondhatjuk, a mi falunkban a kul­túra valóban a közösségé! — Nemcsak azért, mert közös erővei és akarással építettük fel a kultúrházunkat — ve­szi át a szót Kolozsvári Jenő, a „legöregebb" színjátszó —, hanem azért Is, mert Garam­kövesd szövetkezeti falu. Számunkra mi sem természetesebb, mint az, hogy a kulturális A Dödi Peredi számvetés (Részletek a Csemadok peredi helyi cso­portjának évzáró közgyűlésén elhangzott beszámolóból) A téli hónapokban bemutattuk a Jó komák elmü háromfelvonásos szín­m ivet. Annak ellenére, hogy a darab színvonala elérte az átlagos szintet, köz­ségünk polgárai nem tanúsítottak irán­ta olyan érdeklődést, amilyennel né­hány évvel ezelőtt bármilyen színdara­bot fogadtak. Ezt részben annak tulaj­donítjuk, hogy az elmúlt évben nagyon sok idegen színjátszó csoport vendég­szerepelt községünkben. A másik ok ab­ban keresendő, hogy nagy nálunk a te­levíziós vevőkészülékek száma, így pol­gáraink a legjobb fővárosi színházak műsorát nézhetik. Ezért egyre inkább csak valóban művészi előadás tudia ki­elégíteni őket. Kissé részletesebben kívánok foglal­kozni tánccsoportunk munkájával. Nem­csak azért, mert ők végezték a legtöbb kultúrmunkát. hanem azért is, mert községünkben egyre nagyobb teret hó­dítanak a modern táncok; a fiatalok ajkáról pedig eltűnnek népünk örök • • értékű dalai. A modern társasági tán­cok önmagukban még nem kifogásol hatók, ha szépen, ízlésesen táncolják őket. Sokszor azonban olyan táncfigu­rákat láthatunk, amiken minden jöíz­lésű ember megbotránkozik. Ugyanak­kor a csárdás már-már teljesen kimegy a divatból, vagy ha valahol mégis sorra kerül, akkor inkább csak az idősebbek táncolják. Karel Ptáónik államdíjas író, a magyar csárdással kapcsolatban a kö­vetkezőket írta: „Nem hiszem, hogy még valaki úgy tudná járni a csárdást, mint a falusi magyar, vagy a pusztai csikós'. Es azzal kapcsolatban, hogy ma már alig látni igazi csárdást táncoló embereket, a következőket mondotta: „Hát ilyesmit, magyarok, nem szabad velünk tennetek! Nem engedhetitek, hogy elpusztuljon a csárdás, amelyet mi vr'amennyien csodálunk, és amelyet mi is szívesen járnánk, ha ugyanolyan tűz volna bennünk is, mint bennetek " Tánccsoportunk jő munkát végzett, az elmúlt évben öt esetben lépett fel köz­ségünkben és egyszer vidéken. De még többet kellene tenniök. Népszerüsíteniök kellene a csárdást és a népdalokat. Tánccsoportunk műsorán a közelmúlt­ban szerepelt a „Száz forintnak ötven a fele"" kezdetű népdal. Ezt azelőtt még senkitől sem hallottuk. Es csodák csodája, néhány héttel a bemutató után már dalolta az egész falu. Tehát a tánc­csoport munkáján keresztül hatnunk kell ifjúságunk ízlésére. Szerettessük meg velük a népi táncokat és népünk dalait. tevékenység is szövetkezetünk legfontosabb feladataihoz tartozik. Elmentünk a próbára. A harmadik felvonást gyakorolták. Roza Eme­rijevna (Fazekas Vincéné) jelenetét csiszolta a rendező, amint éppen Zicewel (Kolozsvári Jenő) pöröl. A színpadon láttuk még a „Csi­perke" üdülő igazgatónőjét (PSrfcányszfd József -né), az üdülő orvosnőjét (Szlamfca Istvánná), Plávát (Mikocsi Ilona), Kosztját (Fazekas Fe­renc) és Mluszovot (Fazekas Vincét). De a többi szereplők Is előkerültek; Lampert Júlia, Kunya Ferenc, Fazekas Erzsébet Kormos Jó­zsef. Kőműves Ilona, hogy játékukkal ők is hozzájáruljanak majd az előadás sikeréhez. Tehetséges szinjátszőcsoportot láttunk tehát, amelynek ereje a tagok összetartásában, egy­más iránti megbecsülésében és kulturáltsági­ban gyökerezik. Munkájukban nagy segítsé­gükre van a HNB titkára, StugeU László elv­társ, aki nemcsak hogy követi és ellenőrzi munkájuk menetét, de ő az, aki kezdeményez, aki kimondja a helyes, tettekre inditö szót. —szem— M

Next

/
Oldalképek
Tartalom