A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Sím virágzik a repce... NAGYSZERŰ KEZDEMÉNYEZÉS Ceshszlovfikia Kommunista Pártja Központi Bizottsága a pártkonferencia előtt levélben fordult a falusi pártszervezetekhez, hogy tárgyalják meg az ötéves terv mezőgazdasági feladatai négy év alatti teljesítésének lehetőségeit. Arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő fordulatot kell elérnünk, mert annak további lemaradozása komolyan veszélyeztetné egész népgazdasági tervünk egyensúlyát és ami a legfontosabb: lényegesen fékezné dolgozó népünk életszínvonalának további emelését. Ezért a CSKP Központi Bizottsága felhívta a mezőgazdaság dolgozóit, indítsanak széleskörű mozgalmat az Idei tervek túlteljesítéséért és az ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítéséért. Szükséges leszögezni, hogy e nagy céljaink megvalósításában elért eddigi nagyszerű eredményeinket mindenekelőtt az Ipari termelésben elért kiváló sikerek tették lehetővé. Ipari munkásságunk a második ötéves tervet nyolc hónappal a kitűzött határidő előtt teljesítette és ez év végéig Ipari termelésünket a háború előtti szinthez viszonyítva a négyszeresére emeli. Ezzel szemben mezőgazdasági termelésünk alig haladta túl a háború előtti szinvonalat. Ugyanakkor lakosságunk élelmiszer szükséglete lényegesen megnövekedett. S hogy e megnövekedett igényeket kielégíthessük, ipari termékeink ellenében behozatallal fedezzük a hiányzó mezőgazdasági termékeket. Nem érdektelen hangsúlyozni, hogy az állandóan növekedő szükséglet következtében még sohasem szorultunk ekkora behozatalra élelmiszerből! Elegendő néhány számot említeni: naponta 500 vagon gabonát Importálunk külföldről, ami évi 182 500 vagont jelent. Évente ugyancsak 100 000 tonna húst vásárolunk külföldön! A feladat nagy. Az ötéves terv Irányelveinek értelmében a mezőgazdasági termelést 22,8 százalékkal, a munkatermelékenységet 65 százalékkal kell emelni, az önköltségek 11 százalékos csökkentése mellett. A mezőgazdasági termelés növekedése az ötéves terv folyamán tehát négy és fél százalékot tesz kl. Ez a célkitűzés teljesen reális és megfelel adott lehetőségeinknek. A vetőterületet 300 ezer hektárral növelhetjük rétek és legelők feltörésével, 200 ezer hektár termőföldet nyerhetünk lecsapoiassai és csaknem ugyanennyit öntözéssel. Mezőgazdaságunk az ötéves terv folyamán több mint 112 ezer traktort, 10 000 teherautót, 27 000 siló kombájnt és 10 900 gabona-kombájnt kap. Fokozzuk a műtrágyák gyártását. Költségvetésünk csupán talajjavítás! munkálatokra 4,6 milliárd koronát Irányoz elő. Felmerül a kérdés, vajon az ötéves terv négy év alatti teljesítése a termelés mutatóira (hektárhozam) vagy a termelés mennyiségére vonatkozik-e. Mindenekelőtt a termelés mutatóinak teljesítéséről van sző. Ez a feladat szövetkezeteink és állami gazdaságaink túlnyomó többsége számára teljesíthető, hisz EFSZ-eink és állami gazdaságaink 25 százaléka az egyes termékeknél már az elmúlt évek folyamán elérte az ötéves terv végére tervezett hektárhozamokat. Ám a termelés mutatóinak elérése csak az egyik feladat. Végeredményben a termékek tervezett mennyiségének biztosítása a fő cél. Legyen elegendő élelmiszer, hogy minél kevesebbet kelljen behoznunk és lényegesen leszállíthassuk az árakat. A párt levele nyomán az egész országban hatalmas méretű mozgalom bontakozik kl. Egységes földművesszövetkezeteink és állami gazdaságaink egymásután jelentik: „Az ötéves tervet négy év alatt teljesítjük!" Ebbe a mozgalomba üzemeink ls bekapcsolódtak. A feljánlások és megtakarítások értéke százmilliókra rúg! Ezenkívül üzemeink dolgozói az aratásban, a termékek betakarításában és komposztolásban segítik mezőgazdaságunkat. A megtakarított anyagbői üzemeink a mezőgazdasági gépek százalt gyártják terven felül. A párt szavára megmozdult az ország. S ez a legjobb biztosíték, hogy a kitűzött feladatot, az ötéves tervet mezőgazdaságunkban négy év alatt teljesítjük. Hazajelé ez idén, máskor ls. De most meg különösen, mert hisz friss még a párt felhívása: négy év alatt teljesíteni az ötéves tervet, s a perbenyikl szövetkezetesek helyt akarnak állni most ls, mint eddig még mindenkor. Országszerte jő hírnévnek örvend a perbenylki szövetkezet, s a hírnév kötelez! No de nincs is itt semmi hiba, az emberek jókor munkába álltak, most is még pénteken hajnalban s eltervezték, hogy ha törik, ha szakad — rááldozva a vasárnapot is — legkésőbb hétfőre befejezik. Sma még csak szombat van, tizenegy öra körül járhat az idő. Kérdezzük a perbenylki Irodán, hogy igaz-e, hogy mér aratnak, s hogy mondjuk, mi járatban vagyunk, elrikkantja magát egy fürge menyecske. — No akkor igyekezzenek, mert lehet, hogy már ott sem kapják őket. S lám, lám, igyekeztünk lóhalálában s igy is csak az utolsó vágásokat tudtuk már elkapni a lencsével s a jókedvű, tenyerüket köpködő embereket: — No komám, ezt sem gondoltam volna. Hogy ez még ma délre

kész lesz S invitálják is Kanda Miklóst, a brigádvezetőt, hogy de már most fizessen, a kirelejzumát, ha ők így kitettek magukért! A maroknyi csapat — két traktoros, két gépkezelő s huszonnégy munkás (köztük vagy tizenhat fiatal, pelyhedzőállú legényke - a helybeli faipari üzem tanoncai) - tehát rövid másfél nap alatt; több mint tizennégy hektár repcét arattak le. Szó ami szó — ez férfimunka volt. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — kérdezzük a brigádvezető elvtársat. — Ez azt jelenti, hogy kedd helyett már hétfőn, tehát egy nappal előbb kezdhetjük meg a •gabonafélék aratását, s ami még ennél is fontosabb, kipihenten, friss erővel, mert a vasárnapot nem kell átdolgoznunk, ahogy ezt eredetileg terveztük! Sárgát virágzik a repce, mondja a nóta, de itt, Perbenylken már csak múlt időben állíthatjuk mindezt, csak virágzott, ma már kepékbe rakva várja a mezőn az elszállítást, hogy aztán valamelyik vegyiüzemünkben a legfinomabb olajat gyártsák belőle. - 11 -mondja a nóta s lám, az idei nyár ugyancsak szép sárgára pirította a nótából is, fontosságáról is mindenképpen nevezetes terményt. Kattog a kévekötő aratógép Sárgát virágzik a repce — a Csallóközben ugyanúgy, mint az Elba mentén, a Vágvölgyön ugyanúgy, mint Gömörben s az Ipolyvidéken ugyanúgy, mint itt Perbenylken, a Bodrogközben, ahol Férjimunkát végeztek a jiúk ugyancsak jókor nekiláttak a repcearatásnak — gondolván, hogy így nyár közepén, június végén — július elején, faluhelyen egykettőre körmére ég a munka a parasztembernek. Igyekezni kell hát a dologgal, s nemcsak most