A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

Átkelés a híd alatt Marékkal szórja megmaradt ezüstjét az őszi nap az alig mozduló vízre. Ezer darabra tört tükör ragyog így. Keszegek fehér testét látom képzeletemben felvillanni, de napsugár-okozta csalóka kép csak az egész, mert a sekély parthoz húzott hatalmas hálóban alig egypár hal ficánkol. A Kisduna egyik ágában, a vámosfaluí kertek alatt „kanyarnak" a szapi halászok. Kibicek, bámész, buzgólkodó gyerekek figyelik a nagy eseményt a partról. Mindenki segíteni akar, van aki csak jó tanáccsal, de van olyan is, aki bizony megfogja a kötél végét. A halászok hagyják, hadd teljék öröme. Némelyik gyerek anynyira iparkodik, hogy még a cipője is teli merül vízzel. A többiek .jót nevetnek a pórul járton. Négyen halásznak. Nekik a halászat nem sport, könnyű, idegnyugtató szórakozás, hanem kemény, kitartó munka: kenyérkereset. Nyugodtan, tempósan dolgoznak. Ez már a mesterséggel jár. A halásznak, vadásznak, sose szabad elhamarkodnia a munkáját. Ki kel! várni a megfelelő pillanatot. Bartalos Dezső és Csóka Flóris bácsi a csónakból eregetik a vízre a halomra rakott hálót. A partonállók csodálkoznak, hogy nem gabalyodik össze. Az alsó részét nehéz ólomkoloncbk húzzák a fenékre, a felsőt pedig parafadugők ringatják a víz színén. A háló összerakásában van a fifika. Fekete Mihály és Horváth Vince a partra hüzzák a háló végét. Négy ember. Korban, alakban elütnek egymástól, de mégis együvé tartoznak. Összeköti őket a mindennapi közös munka, a mesterség szeretete. A halászok nem szeretik a lármát, a zajt. Halkan, szinte csak a bajusz alatt vetnek egymásnak néhány féibeharapott, tömör mondatot. A vízen messzebbre hallatszik a hang. S ki tudja, tán a fölösleges beszéd a halakat is elriasztaná. Az igazi halász nem dicsekszik, nem önti szavakba a bizakodását. Mikor húzásra kerül sor, a parton ácsorgók, tűkön állva, izgatottan latolgatják a várható eredményt. Fogadásokat kötnek, mennyi lesz, mekkora lesz. — Ugye most sokat fognak? — Ebbe aztán kell lenni halnak! - kérdeznek, bizonygatnak a partról. — Lehet — válaszol Fekete Mihály közömbösen. Arcáról nem tudsz semmit leolvasni. Pedig biztosan sok halat vár ő is, hisz azért jöttek ide. De hátha nem kedvez a szerencse. Nem akarja, hogy kinevessék. Mielőtt neki fognak a húzásnak, hosszan a vízre néz, cigarettát sodor, aztán a magasszárú gumicsizmában beballag a folyó szélébe. Nem messze likacsos bárka áll, abba rakják a zsákmányt. — Silány ez a mai nap. Kár, hogy most jöttek — mentegetőzik Fekete Mihály, mintha tehetne róla, hogy kevés hal kerül a bárkába. Egy hatkilós csuka mégis felvidítja a kedélyeket. Meglapult a háló végében. óvatosan kiemelik. Fényképezzük jobbról, balról. A meglepett csuka pedig tátott szájjal, értetlenül bámul a lencsébe. Keszeg, compó és még pár kisebb csuka is akad. A vékony csukákat visszadobálják a vízbe, a gyerekek nagy bánatára. — Hadd nőjenek, majd jövőre kifogjuk újra! Rengeteg faágat, szemetet szed össze a háló. Soká tart kibogozni. — Az utánunk jövőkneF könnyebb lesz a dolguk — mondja Csóka Flóris bácsi. — Nem kell bajlódniuk az ágakkal. Flóris bácsi hatvanöt éves, alacsony, nagybajuszú, szikár ember. Igazi halásztípus, pedig csak öt éve van a csoporttal. — Poptosan a mai napon tartom az ötödik évfordulót. - mosolyog huncutkásan a bajsza alatt. Azelőtt szántogatott a bősí határban, onnan jar be autóbusszal minden reggel Szapra. A szapi állami halász-szövetkezetnek két 4 tagú csoportja van. Akárcsak az üzemeknek, nekik is megvan az évi megszabott tervük - 520 mázsa hal. Ezt' két részre osztják. Fekete Mihály csoportja — vagy halásznyelven: bokra — már a 276." mázsánál-tart, a másik még a ráeső részt sem tudja teljesíteni. Igaz, a fő szezon csak most jön. A halászokat a kifogott halfajták kilója után fizetik. Az egyik héten kevesebb, a másik héten több hal kerül a hálóba. A hónapok átlaga rendszerint kiegyenlítődik. A zsákmányt mindig frissen, saját tehreagtőjukon hordják szét a környék falvainak Jednota boltjaiba. Ritkán fordul elő, hogy nem tudják az egészet eladni. Ilyenkor a helybeli egységes földmüvesszövetkezet vásárolja fel a silányabb, apró halat takarmánynak. — A mai fogással nem lesz sok dolgunk — mondja Fekete bácsi, mikor felpakolják Az apróbbak is belekerülnek a zsákba