A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-13 / 46. szám
l\lagy ünneplések fénye és zaja között szálljon ez az üdvözj\ lő üzenet Andrej Bagarhoz, „kit most érdemelten, szé* pen koszorúznak". Babért nem küldünk, ez az írás megy helyette, szívből, szeretettel! Hogy kicsoda Andrej Bagar? A felelet oly könnyű és mégis oly nehéz, hiszen a legmagátölértetődőbb kérdésekre legnehezebb megfelelni. Nagy művész és igaz ember, elmúlt küzdelmek élő tanúja, a szlovák hivatásos színjátszás hőskorának kristálytiszta alakja. Pártunk régi, harcos katonája, a Gestapo volt rabja és TisÓék száműzöttje, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés Front színházának vezetője: partizán és bújdoső, aki sohasem csüggedt, aki sohasem fáradt el. A felszabadulás után a szocializmus és a szocialista kultúra építője, művész és nevelő, rendező és barát, dolgozó munkások és parasztok, értelmiségiek képviselője, fáradhatatlan békeharcos, s tán csak úgy mellékesen magas állami kitüntetések viselője és hazánk nemzeti művésze, régi harcos társairól a Dynamo és Műhely munkásairól soha meg nem feledkező, a proletár nemzetköziség gondolatát egy pillanatra meg nem tagadó bajtárs, mindez egyszemélyben Andrej Bagar, a hihetetlenül fiatal, hatvan éves jubiláns. Alig huszonegy éves korában választotta a tehetséges műkedvelő a hivatásos színész göröngyös útját. Egy évi vándorszínészkedés után a társaságot — ahol játszott — feloszlattálf, és Andre] minden nyomorúságot, ínséget legyőzve elindul a száztornyú Prága városába — tanulni. A prágai Drámai Konzervatóriumon végzett tanulmányai után Bratislavába tért vissza, majd innen Kassára távozott. Nehéz évek vártak akkortájt a fiatal színészekre. A közöny, nemtörődömség, s néha bizoriy a rosszindulat hínárjában sokan elbuktak. Ám a szlovák hivatásos színjátszás későbbi légkiválóbbja már akkor érezte küldetését. Andrej Bagar csöndben, figyelve és állandóan tanulva, következetesen haladt kitűzött célja felé, hogy komoly, nagy művész váljék belőle. Az ezerkilencszázhuszonnyolc-huszonkilences évadban aztán megtört a jég. Gyurko szerepében nagy sikert aratott Tajovsky drámájában, majd Hamlet következett. És bizony Szlovákia színházlátogató közönsége nemigen látott olyan Hamletet, mint amilyen Andrej Bagar emberi Hamiétje volt. És Shakespeare után Stodola jött, majd ismét Tajovsky, Osztrovszkij, Afinogenov, Csehov, Pirrandello, Lenormand.... Ekkor már vad viharok jártak a vén Európa felett, és harminckilencben, a Julius Caesar harmadik előadása után a Gestapo ügynökök a színpadról harcolták el egy német koncentrációs táborba. Ám A. Bagar nem pusztult el, visszatért, hogy Cyranójával és II. Fülöpjével lelkiismeretfurdalásokat okozzon a plébános köztársaság fasiszta urainak. Negyvennégy őszén a dicső felkelésben az elsők között volt. Frontszínházat alapított, és sorba járta a harctereket, hogy A jubiláns Homan Koszkín szerepében (Trenya: Ljubov Jarovova) köszöntőfóie Andrej Bagdruak A. Bagar mint nevelő tanltja a jBvő rendezőit ellenállásra buzdítsa a katonákat és partizánokat a legaljasabb és legveszedelmesebb ellenség hadai ellen. Erről az időszakról igen meghatóan emlékezik meg Palo Bielik filmrendező, és megemlékezése nagyon jellemző Andrej Bagar egész életére. — A felkelésben — írja P. Bielik, — a filmesek gépkocsija igen gyakran találkozott a Frontszínház autóbuszával. „Serzusz Andrej!" Szervusz Phoul!" kiáltott vissza Bagar, majd egy fintort vágva elnevette magát, és felemelt ököllel búcsút intett — aztán tovatűnt. És mindenütt, ahol a Front színház nyomában jártunk, mindenütt felcsendült Bagar neve, és felcsendült az 6 forró szava ... Bagar vándorszentélyét utoljára tizennégy nappal B. B. eleste után láttam. A Szarvas-völgyben hevert, felborulva és összetörve. Bennünket mint „Kriegsgefangene-ket" (hadifoglyokat) űztek arrafelé a német fasiszták. Reménytelennek tartottuk helyzetünket, és nem csoda, hogy ilyen hangulatban mindent sötéten láttunk. Valaki közülünk szomorúan jegyezte meg: „Andrej Bagar halott!" Felhördültem: „Még mi a csudát nem, Andrej Bagar — és halott?! Nem! Bagar nem hal meg! Ilyen szamárságot nem követ el!" Hisz a szíve olyan, mint a villám; tűzviharral van teli — égő emberi érzéssel! Salve Andrej!!!" A. Bagar a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban Igen, A. Bagar ismét visszatért, mert a hösök nem halnak meg, és itt jár-kel köztünk, mosolyogva, fiatalon, alig hatvan esztendejével, hogy építse a jövőt, tanítson, példát mutasson, hogyan kell szépen élni az emberi életet — a kommunizmus felé tartó ember teljes életét. És ebben a nagy müvében legyen még sokáig, igen sokáig közöttünk Andrej Bagar, barátunk és példaképünk!
