A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-13 / 46. szám

Lackódé Kiss Ibolya: ii Jfl^ Garam folyó táján van egy magános völgy. Ember nemigen jár ott, hacsak pásztor nem tereli arra kolompoló nyáját. Csendes hely ez, maga a méla hallgatás, s ha valaki mégis erre veszi útját, élvezheti azt az idegzsongító nyugalmat, mely nesztelen fátylával" borítja a tájat ... Csend tanyázik a völgyben, mélységes hallgatás, és ha nem botolna lábunk rozsdamarta rohamsisakba a füvei benőtt lövészárkok szélén, el se hinnénk, hogy vér folyt itt a lombos erdő alatt, s halálhözgés űzte el fészkéből a megriadt maradat. Ez a völgy másfél évtized előtt harcok színhelye volt: itt áldozták fel életüket azok a férfiak, akik szabad emberként akartak élni szabad hazájukban - az elmúlt háború partizánjai... A táj. ahol harci zaj űzte el valaha a csendet,' ma ismét trillázó madarak s mókusok otthona, s a völgyet lezáró dombhát túloldalán gyermekkacaj s ének üti meg fülünket: a szllócsi gyermekszanatórium apró lakóinak éneke, akik Itt, ezen a szépséa források kVjekkája szliácsl park egy részlete A gyógyuló gyermekek sétára indulnak ges garammenti tájon gyógyítgatják legyöngült szivüket. Szllács, a „források Mekkája" a partizánharcok alatt fontos szerepet játszott a nemzeti felkelésben. Itt nyújtották első segélyt a sebesülteknek, s innen szállították el őket éjszakánként repülőgépeken a Szovjetunióba. Ám Szliács nemcsak most, hanem már a múltban is segítette a szabadságért küzdőket: itt tervezte meg Rákóczi a labancok által bitorolt Zólyom várának bevételét, s 48-ban Kossuth Lajos is itt üldögélt az alatt a pár száz éves hársfa alatt meghittjeivel, melyet az idén vágtak ki, s melyet egy századon át „Kossuth hársának" neveztek..Ez a rendkívül szép, ápolt parkü, lomberdőkkel övezett fürdőhely valaha a vagyonosok nyaralóhelye volt. A fürdőigazgató -ságon a kíváncsi meglelheti az egykori fürdödoktornak, Czilhert Róbertnek 1838-ban kiadott könyvét, s abból megtudhatja, hogy nyaraltak a gazdagok 120 év előtt ezen a gyógyhelyen? „ Senkinek sem ajánlom — írja -, hogy inas nélkül érkezzék Szliácsra, mivel szolgák itt éppen nincsenek. Aki pedig tulajdon kocsiszert hoz magával, olcsón jön ki, mert 4 lovas (!) kocsiszer kocsissal együtt naponként kitartható 3 pengő forinttal... A fürdödij is csekély. Egy tükörfürdőért honbeliek 3, idegenek 5 krajcárt fizetnek. Ehhez járul kedvszerinti ajándék a szeleidnek és nejének, aki egy zászlóval unatkozatlanul elszeleli a fürödők fejétói a szénsavat." Íme, milyen kényelmesen nyaralhattak régen, igaz, hogy inas kellett hozzá s négy ló által húzott kocsi - viszont fürödhettek korlátlanul. Az árak azóta lényegesen megváltoztak, azaz: ma a beutalt beteg mindent ingyen kap, még akkor is, ha nem hoz magával négy lovat és kocsist. Viszont a fürdést ületóen biztosan a fejét csóválná a száz év előtti fürdőző, ha tudná, hogy a fürdés tartama 20. maximum 30 perc, holott Czilhert fürdődoktor idejében a kúrázók már hajnali órákban: „isszák csöndes tanakodás közben az étetadó nedvet, míg bőrüket a természet anyakebléböl szivárgott hathatós gyógyszerekbe mártják." Hát még csak akkor ámulna el a kedves doktor, ha látná, hogy megváltozott 100 év óta a divat! Ma anyaszült meztelenül lépnek a fürdőző nők a medencébe, vagy arasznyi köténykével a derekukon, holott Czilhert doktor hosszú, vászonköntöst ajánl a fürdőzők számára. Hogy pedig ezek a ruhadarabok ,jie emelget essenek a fejlődő gáz által, legyenek terhelve, bévarrott ólomgolyókkal. vagy jókora seréttel. A félénk dámákat pedig nehogy a gáz felemelje s megúsztassa és feldöntse: a fürdőruha úgy készítendő, hogy alul gatyamódra két szárra oszoljon, a csípők környékén pedig összehúzás végett zsinege legyen." Az étkezésekről pedig ezt olvashatjuk: „Sajnos, hasonló díjért nem hasonló módon étkeznek; lévén szokás, hogy a helyek rangrend szerint foglaltatnak el, s igy megtörténik, hogy a szegény ember igen hátra jutva a közös tál legjobb falatéitól esik el ..." Most csodálkozunk ezeken a megkülönböztetéseken, ami ak -kor természetes volt. S akinek nem telt gyógykezelésre - otthon pusztult el. Ma nem a vagyoni hely-A szliácsl szanatórium a háború után A Palace gyógyszálló zet számít Szliácson, hanem egyedül a szív állapota, melynek gyógyítására jól jel van készülve ez az elsőrendűen berendezett gyógyfürdő. Százhúsz éa előtt azzal szórakoztak az itt nyaralók hogy: „vidám csoportokban járnak fel s alá nyájasan beszélve, avagy begybül gyalázzák a kosztot, míg a fizetésnél ugyancsak savanyú képüek..." Ma kulturális előadások, hangversenyek, felolvasások szórakoztatják az üdülőket, s a kosztot sem halottam „begybül" gyalázni, mert az kifogástalan minőségű és mennyiségű, s higiénikus felszolgálásban kerül az asztalokra. Ha a nyájas olvasó azonban kételkedne szavaimban s inkább Czühert doktor tanácsa szerint készülne Szliácsra, hallgasson mégis inkább rám: szekrényt, komótot és tükröt ne hozzon magával, mint azt száz év előtt tették, s a négy ló áltál húzott „kocsiszer" is felesleges. No, meg az inas is ...