A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-13 / 46. szám

A Bundeswehr katonái kellemesen szórakoznak Franciaországban Újra német csizmák francia földön Üjra német csizm&k menetelnek francia földön. Az éjszaka leple alatt csendben, feltűnés nélkül lépték it a határt. A bur­zsoá sajtó pedig agyonhallgatta ezt az eseményt, nehogy felzaklassa a francia közvéleményt. Az első Budeswehr osz­tagok „francia rendőri kísérettel haladtak it Moselle, Meur­the-et-Moselle, Meuse és Marne megyéken, azon a vidéken, amerre számos emlékmű hirdeti a régi német betöréseket. Az útmenti katonai temetők és emlékművek lépten-nyomon ezekre az eseményekre emlékeztetnek" - írja a New York Herald Tribune. Mikor egy újságíró megkérdezte Paulsen őrnagyot, az első * nyugatnémet osztagok parancsnokát, járt-e már Francia­országban, azt válaszolta: Igen, 1940-ben. Azt persze nem tette hozzá, hogy akkor egy kissé más küldetésben. Ezt azonban nagyon jól tudják a franciák. A kormány propagandája hiába igyekszik elhitetni a néppel, hogy a volt náci generálisok bá­rányokká szelídültek, és ma a NATO keretén belül Fran­ciaország barátai. A francia hazafiak ismerik a militaristá­kat. Tudják, hogy a bonni uralkodó körök mögött most ugyanazok a manopóliumok állnak, akik Hitlert uralomra se­gítették, hogy Nyugat-Németországban szabadon, áHáml tá­mogatással folyik a revansiszta uszítás, a náci szervezetek gombamódra szaporodnak, és ódákat zengenek a fasiszta hordák franciaországi, szovjetunióbeli, görögországi stb. ga­rázdálkodásairól. Egyre gyakrabban hangzik el az ismert nád elmélet a „szűk élettérről". Az NSZK vezetőinek már újra szűk az ország területe. Egyelőre külföldi támaszponto­kat és katonai kiképzőtáborokat követelnek a telhetetlen tá­bornokok. Sajnos, a francia kormány a parlament és a nép megkérdezése nélkül beleegyezett a több ezer Budeswehr katona franciaországi kiképzésébe. Egyes politikusok azzal érvelnek: „így legalább a szemünk előtt lesznek." Ez azonban nevetséges érv. Hisz az egész világ szemeláttára erősödik a nyugatnémet revanslzmus, és a nyugati hatalmak becsukják a szemüket, sőt, Adenauerék védelmére kelnek. Ez nagyon veszedelmes politika, hiszen az NSZK-nak már ma a legerősebb hadserege van Nyugaton. Az elkövetkező években ez a fölénye pedig még erősödni fog. Még a burzsoá Combat cfmú francia lap ls felveti a kér­dést: „A jelenleg is nyugtalanító egyensúly felboruhat, és Európa sorsát kiszolgáltatják a legjobban felfegyverzett or­szág kénye-kedve szerinti, egyoldalú döntésének." Megint veszély fenyegeti Nyugat-Európát. Abban a reményben, hogy a német militarizmus a Szovjetunió ellen fordul, a nyu­gati hatalmak kockára teszik a világbékét, és kiteszik ma- > gukat annak a veszedelemnek, hogy a revanslszták egy pusztító háborúba rántják Franciaországot és a NATO többi tagját. Űjra német csizmák menetelnek francia földön, a nyugat­német militaristák újra megvalósították fegyverkezési haj­szájuknak egy pontját. A nyugati hatalmak, legyenek bár­milyen engedékenyek és elvakultak, abban biztosak lebetnek, hogy azok a csizm&k soha nem fognak a szocialista tábor földjén menetelni. Sz. B. thikdmsék a vádlottak padján YASI ADA kis sziget a Már- resék bukása egy kicsit a népel­vány- tengerben. Hetek óta folyik itt lenes rendszer amerikai támoga­az utóbbi évtizedek egyik legna- tóit is a vádlottak padjára ülteti, gyobb politikai pere. A májusban s ugyanakkor bebizonyítja azt, megdöntött Menderes-kormány hogy az USA barátsága és tá­tagjai, Bayar volt köztársasági mogatása nem mentheti meg a elnök és a feloszlatott kormány- népellenes bábkormányokat a bu­párt képviselőt ifinek a vádlottak kástói. A Menderes-per nem az padján. A vádirat az alkotmány meg - első és nem is az utolsó pofon sértésével, a demokratikus sza- az Egyesült Államoknak... badságjogok s&rbatiprásával, az ellenzék üldözésével, ártatlan em- Menderest és társait a tárgyaló­berek meggyilkolásával, választási terembe kísérik csalással és korrupcióval vádolja a bíróság előtt álló több mint négyszáz személyt, akik közül minden tizedikre halálbüntetést kér az ügyész. A Menderes-rendszer uralkodá­sának tiz éve alatt Törökorszá­got a rendőri terror, a munka­nélküliség és a nyomor országá­vá változtatta. Csupán katonai támaszpontok és börtönök építése folyt — miközben a rendszer ve­zetői jogtalanul meggazdagodtak. A perben napvilágra kerülő ada­tokból kitűnik az amerikaiak ál­tal támogatott Menderes-Bayar rendszer teljesei erkölcsi züllött­sége. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül a tüntetők közé lövettek, véres pogromokat szerveztek és meglopták az államot. A legoda­adóbban kiszolgálták az USA-t. Most, hogy a vádlottak padján ül az egész levitézlett társaság, az USA vezetői nem valami kelleme­sen érzik magukat, hisz Mende-Hűl ím a. algériai gyarmati háború Példátlan a nemzeti felszabadító mozgalmak történelmében, hogy egy nyolcszázezres, korszerűen felszerelt hadsereg hatéves gyarmatháborút folytasson egy függtlenségéért harcoló nép el­len. Pedig Franciaország már hetedik éve a legkegyetlenebb módszerekkel irtja a szabadságáért küzdő algériai népet. Cél­ját azonban nem érte el, nem tudta térdre kényszeríteni az al­gériai hazafiakat. A felszabadító hadsereg ma erösebv, mint valaha, korszerű fegyverekkel rendelkezik és rendíthetetlenül tovább küzd. Ezzel szemben Franciaország népe belefáradt e szennyes háborúba. Hatalmas erejű népi mozgalom köpeteli, minél előbb vessenek véget a harcnak. De Gaulle algériai poli­tikája zsákutcába jutott. Nem tartotta be szavát, és az Algé­riának ígért önrendelkezési jog csupán propaganda volt, hi­szen az ideiglenes kormánnyál megkezdett tárgyalásokat is felrobbantotta. A francia kormány politikája komoly válságba jutott. Az algériai kérdés ma már jelentős nemzetközi probléma, amely az ENSZ-közgyűlés programján szerepel. A világ egyre több országa támogatja Algéria függetlenségi törekvését. Franciaország azonban erősen elszigetelődik. Az afrikai orszá­gokban önkéntesek ezrei jelentkeznek az algériai felszabadító hadseregbe, és egy percre sem kétséges, hogyha Párizsban nem győz a józan ész, Franciaország súlyos vereséget szenved Al­gériában. A francia rendőrség durván szétveri az algériai béke mellett tün­tető párizsiakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom