A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

•15 A fenti címmel kilenc verseskötetből álló sorozatot jelentetett meg az elmúlt évben a budapesti Európa könyvkiadó amivel régi adósságot törlesztett, hiszen ez az első komolj lépés, amely a modern cseh líra megismerése felé vezeti a magyar olvasóközönséget. A kilenc kötetben Jirí Wolker, Josef Hora, Stanislav К Neumann, Frantisek Halas, Konstantin Biebl, Vitézslav Nezval Jaroslav Seifert, Vilém Závada és Frantisek Hrubín válogatot' verseit olvashatjuk József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula Kardos László, Weöres Sándor, Simon István, Zádor András és mások fordításában. A válogatás és a szerkesztés munkáját elvégző Zádor Andrásnak sok problémával kellett megbirkóznia. Talán a válogatás okozhatta a legnagyobb nehézséget, hiszen kilenc költő termésének legjavát kellett bemutatnia — nem korlátlan terjedelemben. Ezen kívül tájékoztatnia kellett az olvasókat a költők rövid életrajzáról, a cseh irodalomban elfoglalt helyükről, végül megfelelő fordítókat kellett találnia a kilenc költő természetesen egyénenként de külön-külön korszakonként is más és más sajátosságokat mutató munkásságának tolmácsolására. Zádor András jól oldotta meg ezeket a problémákat, hiszen ha a kilenc kötet közül bármelyiket vesszük kezünkbe, lehetnek ugyan egyéni gondolataink, hogy ezt vagy azt a verset másikkal helyettesítenénk, azonban az egészet figyelembe véve mindenképpen elismeréssel kell szólnunk Zádor válogató munkájáról. Szintén ö készítette a kötetek végén található ismertetéseket, amelyek minden esetben rövidek ugyan, de tartalmazzák az olvasó számára legszükségesebb ismereteket, amelyeket a költő megismeréséhez okvetlenül tudnia kell, esetleges további érdeklődéséhez pedig az egyes költők megjelent müveit feltüntető jegyzékekben talál anyagot. A versek magyarra való átültetését a fordításban gyakorlott „szakemberek" végezték, akik tudták, hogy a fordításhoz nem elég a tartalom megértése, hanem át kell érezni a vers hangulatát is, szinte újra kell teremteni az eredeti költeményt. Igy nem éri kellemetlen meglepetés azt az olvasót sem, aki nem pusztán a gyanútlan szemlélő módján olvassa a verseket, hanem össze is veti a magyar fordítást az eredetivel. Ezt a megállapítást nemcsak József Attila klasszikus fordításai támasztják alá — bár például a Ballada a fűtő szemeiről fordítása együttesen mutatja Wolker és József Attila művészetét, ezt a színvonalat pedig nem sikerülhetett minden fordítónak elérnie - hanem a kilenc kötet fordítóinak egész munkája Nézzünk egy-két kitűnő verset — kitűnő fordításban: Jaj nekik ha ketrecbe csuknak mint a kis bakát Ki szemem előtt vert be harminc ablakot Ki kell hogy tépjek tövestől a nyelvemet Mert hajlamom van rögtönzött verseket vadakat és igazakat mint a nappal és az éj Mint a nappal és az éj melybe úgy vetem bele naponta magamat Az önök szennyes világából Mint a fényes ég s az égető billentyűsor amelyen játszom. (Nezval: A téboly lázadása Illyés Gyula fordítása) Számtalan hasonló példát hozhatnánk ezen kívül is, amikor hű magyar fordításban olvassuk a cseh nép harcát saját urai és a német megszállók ellen. Megelevenedik a szocializmus építésének társadalmat mozgató lendülete és ereje, és a költök egyéni, pillanatnyi hangulatainak varázsa, mint Seifertnek ebben a nagyszerű kis versében (magyar fordítása Végh György munkája): A hü kemence öle hí, álmodni vár a langy meleg — hogy mint egy angyal szárnyai a szagok dédelgessenek. ,.. Köménymag kis félholdja volt csupán mi ínyemen tapadt — s most tőle fölszakadt a múlt: sok bűvös, régi pillanat... (F.nek a kenyér illatáról) Zándor András tömör Utószavában azt írja, hogy nem akartak „száraz irodalomtörténeti dokumentumot" adni a magyar olvasóközönség kezébe, hanem elsősorban megszerettetni és érdeklődést ébreszteni „egy magas kultúráju testvérnép kilenc kiváló költője... és az egész cseh költészet iránt". Ezt a célkitűzést az antológia el is érte; a cseh költészet iránti érdeklődést már megjelenéséből is lemérhetjük: népszerű költészet, magasrendű kultúra az, amelynek átültetésével közel húsz fordító foglalkozott. Babits Mihály Komédia-fordításának előszavában megállapítja, hogy a művészi fordítás csaknem olyan jelentőségű a nemzeti irodalomnak szempontjából, mint az eredeti munkák. A lefordított mű már nemcsak az alkotó, hanem a fordító nemzeti irodalmának is kincsévé válik. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi hónapokban két jelentős munkával gazdagodott a cseh és a magyar irodalom: Madách Az ember tragédiájának fordításával a cseh és jelen köteteinkkel a magyar. Mindkét nép fejlődő kultúráját és barátságának mélyülését mutatja, hogy mint kis népek, egymás felé tekintenek már irodalmi szempontból is. Reméljük, hogy ez a két kiadvány kezdeti lépés a magyar és a cseh irodalom kölcsönös megismertetésének útján. Käfer István Ezt ugye mindnyájan tudjuk, csak éppen néha elfelejtjük. Megvallom, hogy amikor Kutj állomáson beléptem с fülkébe, azt hittem, húron férfi van a szakaszban. Egy hatvan év körüli bácsika újságot olvasott a sarokban.'Szemben vele egy fiatal gyerek ült, vastag könyvvel a kezében. Már sötétedett, nyolc óra elmúlt, alig láthatta a betűket, de csak olvasott rendületlenül. Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg tőle, mit olvas, pedig jó lenne tudni, mi érdekelte annyira azt a tizenhétévesnek látszó legénykét. A harmadik utasból csak egy kockás inget láttam, mert térdére támasztott kezébe temetve arcát aludt. Az ember kíváncsi teremtés, és szívesen vizsgálgatja lopva a másikat, mi sem természetesebb, hogy állandóan az dlvi fiút nézegettem. Valószínűleg Prágából jön, esetleg a Sumavából, vagy talán Krkonoséból? Meddő dolog a találgatás, amíg az ember a másikból csak egy piroskockás inget és egy rövidre nyírt göndör frizurát lát. Azaz. hoou. kavtam észbe. — ha jobban megnézem, ez a frizura egyáltalán nem rövid, sőt... udnorítóan hosszú ... ilyen hosszú hajat csak a huligánok hordanak... s az is lehet, hogy nem valódi göndör, hanem tartós hullám ... Az olvasó fiú legnagyobb örömére hirtelen felgyúltak a lámpák. A bácsi a félhomályban elbóbiskolt az újság mögött, s most felriadt a Világosságra, a kockásingessel együtt. Persze megnézem, hogyan is néz ki egy huligán közelről, — gondoltam — s akkor megdöbbenve állapítottam meg, hogy a kockásinges nem fiú, hanem leány. Hát ez egészen más ... bár, a dolog így sincs rendben ... i haját most már túlságosan rövidnek találom ... képtelenség, hogy egy fiatal leány Ilyen hajjal ki mer menni az utcára... ha az én lányom volna, majd adnák neki... az 3 szűk nadrág, azok a feszte'en, férfias mozdulatok... nem tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy huligán ... csak éppen nem fiú, hanem leány... Rakott szoknyában, kék szvetterben, hosszú, kalász színű hajjal, amelyet hátul egy nagy csat tart össze, belépett a fülkébe egy fiatal lány. Nagy örömmel üdvözölte a kockásingest és letelepedett a szemben levő ülésre. Megindult a tere -fere, már ahogy annak lenni kell, ha két lány véletlenül találkozik. Kémia, fizika, ábrázoló mértan, kórbonctan és gyógyszertan, aztán mikor ebből kifogytak, megtárgyalták az „Ifjú Gárdában" kapható ellátást, az internátus kapacitását, egy pillanatra be nem állt a szájuk, de csodálatosképpen fiúkról nem esett szó. Ezalatt kint a folyosón furcsa társaság állt meg éppen a fülkénk előtt. Három texas nadrágos fiatalember. (Először a szegeket próbáltam megszámolni a nadrágokon és nadrágszíjakon, aztán már csak a zsebeket, de az sem sikerült.) Rózsaszín blúzos, bájos fiatal lány volt velük, s amikor az egyik fiú pengetni kezdte a nyakába akasztott gitárt, izgett, mozgott, csak úgy hullámzott a virágos szoknya a csípőjén. Mind hangosabbak lettek, énekeltek, lármáztak, s amikor a hatéven aluli gyermekek részére fenntartott szakaszból kiszólt egy apa, hogy hagyják abba, mert felébresztik a kislányát, csak hangos nevetés volt a válasz, aztán még erősebben gyújtottak rá a következő nótára. S ekkor Ön, kedves kockásinges egyetemi hallgcttónö, egy pillanatra megállt a beszédben, szemével kifelé intett a folyosóra és azt mondta kolléganőjének: „Kár ezekre a szót pazarolni!" Bocsásson meg nekem, hogy az öltözete alapján ítéltem meg. Az én koromban már illenék tudni, hogy nem a ruha teszi az embert, de azért higgye el, az a rövid haj, az a kockás ing és az a szűk nadrág legalább olyan ludas, mint én. NAGY IRÉN Nem a ruha teszi az embert