A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

Erőviszonyok Két apró gyerek játszik a homokban, a zömök, húsos ágú gesztenyék alatt. Guggolva ülnek, kis lapátjuk meg-megvillan, mint hál a vízben, s a besziiremkedő fény petytyes árnyékot vet mezítelen térdükre, puha karocskájukra s arcukra is. A két arc pedig csupa áhít át, buzgalom s céltudatos figyelem. Csupa odaadás, csupa szenvedő akarat'.' Mert építenek. Kis házacska sütőkemence dudorodik a homokban, s kevés megértő jóakarattal vasútvonalnak lehet nézni azt a két párhuzamosan futó kacskaringós vonalat is. Ajkuk néha tétován eleinyílik az önfeledt oda adásban s pici rózsaszín nyelv csúszik elő a rizsfogak közül. Máskor meg s a gondolat homlokuk redői közé szorul, vagy felrebben szigorú tekintetükben. De íme, most baj történt! A homokba szúrt ásó ugyanis eldőlt, s két emeletnyit lesodort a szomszéd házáról. A másik pedig (milyen egy ideges építész?) odabök a simítódeszkájával. A kisebbik sértődötten jelpattan: — Te, én hívom apámat! — Na és? Az enyém erösebb! — Miért? — Mert géppel dolgozik. — Az enyém meg kalapáccsal. Akkora kalapácsa van, mint a fejed. Mert kovács. — Apám mégis erősebb! — Miért? A kicsi elgondolkozik. Kezét zsebre dugja, szöszke haja úgy kunkorodik hátul, mint a rucafarok. Aztán csak kivágja: — Mert sok a könyve! — Nekünk is van, igen! — Mennyi? — Egy tele szekrénynyel! — De rádiótok nincs! — De van! — És varrógép ? ... — Varrógép ... A kicsi elszontyolodik. — Az nincs, de van mosógép. — Mosógéppel nem lehet varrni. — De a varrógép sem habzik. Hallgatnak egy keveset, aztán ismét összeugranak a vitában. — A te apád utazott repülőn ? — Hogyne, hogy lezuhanjon. Inkább jár halászni, motorbiciklivel. Akkora halakat fog, hogy téged egy is lenyelne. — Igen, de a te nagybátyád nem hajóstiszt. Elakadnak, egyre szelídebben nézik egymást, tűnődnek. Majd a kicsi bizalmaskodva s reményteljesen megkérdi. — Engem felvesz a hajóra ? — Fel, ha apád elvisz halászni. — Elvisz. Ismét leguggolnak, kis lapátjuk meg-megvillan, mint a hal a vízben, s a beszüremkedö fény pettyes árnyékot vet meztelen térdükre, puha karocskájukra és arcukra is. A két arc pedig ismét csupa odaadás, csupa buzgalom és céltudatos figyelem. Mert folytatják az építkezést. BÁLINT TIBOR illl Kollégák ha találkoznak ... Ketten ülnek a vonatban. Az egyik magyaráz: — Most kétségtelenül jobb a szervezés. Ezek a kartotéklapok áttekinthetők, az ember rögtön tudja, miből mennyije van. Csak abban nem vagyok egészen biztos, hogy a közönséges, tinta és a pirosceruzákat külön-külön lapon vezessem-e, vagy elegendő egyetlen kartotéklap „ceruzák" megjelöléssel. Az sem tetszik, hogy minden este le kell mérnem a pincében levő szenet, hogy pontosan kimutathassam a napi fogyasztást. Azt azonban igen helyesnek tartom, hogy az anyagkiadójegyet három példányban kell kitölteni: egyet megtartok nyilvántartás végett, egyet az anyagigénylőnek adok és egyet elküldök a fölöttes szervnek, hogy állandó áttekintése legyen a raktárban levő készletről-Odalép egy harmadik, kis ideig hallgat, majd örömmel felkiált: — Uraim, akkor hát kollégák vagyunk! Én szintén raktárnok vagyok! — Bocsánat — mentegetőzik a két úr —, mi iskolaigazgatók vagyunk! RUDOLF CECHURA Tíz évvel ezelőtt, 1950. november 2-án halt meg G. Bemard Shaw az angol irodalom egyik legkiemelkedőbb íróegyénisége, a szocializmus híve. Drámáiban a modern polgári társadalom hibáit és félszegségeit állította pellengérre. FRANTISEK HALAS: rr Osz Mint a csöndesen vak elé helyezett pénz itt vagy őszöm arany baldachin mint a csöndesen vak elé helyezett pénz itt vagytok napjaim Gyönyörű •tiszta őszöm egyre harasztod füstje gyermekkort idéz Sóvárogva érek sok régi helyre és minden megigéz Mind nyomorral szegénységgel egy vagyok Meghallgass ősz szorongás aggály terhével csak engem sanyargass és fizess ki lombod aranyával kárpótold elnyűtt koromat segíts küzdjek száz nyavalyával hogy felszívhassak másokat Mint a csöndesen vak elé helyezett pénz itt az ősz — arany baldachin mint a csöndesen vak elé helyezett pénz itt vagytok napjaim. Sipos Győző fordítása 15