A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-23 / 43. szám

tt aJk^ta imondhatatlan élvezet barangumi a jövendőben. Kl nem érezte mér ezt a felemelő érzést? Évszázadok klasszikusai — Wells, Verne, Jókai — hányszor próbálkoztak regényeikben az effajta fantasztikus kirándulásokkal * velük együtt az olvasoK milliói. No, de mit Verne, Wells, Jókai! Fantasztikus utazás? Képzelet játéka? Ésszel felérhető, kézzel tapintható valóság! Rapotlnban vagyunk, a Csehszlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági szakosztályának állattenyésztési kutatóintézetében. Tegnap még Brnóban jártunk, ott csodáltuk egyre-másra a meghökkentöbbnél meghökkentóbb gépcsodákat, a huszadik század fantasztikumalt, köztük persze, slkvidBW emberek lévén, mindenekelőtt a mezőgazdasági gépeket. Ma meg itt vagyunk Rapotlnban, s ahogy vagy huszonöt-harminc újságíró kollégámmal kiszállunk az autóbuszból, kissé megilletődötten érezzük magunkat, arra gondolván, hogy íme, most Ismét valami olyannak leszünk1 a tanúi, ami még nincs, ami csak lesz, ami most születik, Itt, Rapotlnban, a kutatóintézetben, s ami nálunk, Gömörben, a Csallóközben majd két-három, esetleg öt-tíz esztendő múlva lesz, de ami lesz, bizonyosan, mert azért dolgozik, azért kutat, azért kísérletezik itt éjt nappalié téve egy sereg ember: fehérköpenyes tudományos kutatók, mérnökök, állatorvosok, a jövendőbeli „parasztok" afféle furcsa, a mi szemünknek, megint csak ezt a kifejezést tudom használni: meghökkentő ősei, előőrsei, hogy végre-valahára, hosszú századok múltán ezt a munkát ls, a mezőgazdasági, a paraszti munkát is emberhez, az atomkorszak emberéhez méltóvá tegyék. Mire gondolok például? Itt van mindjárt mondjuk a fejés. Van egy nagyon nagy Istálló, benne a tehenek részére nyolc külön elkerített fülke, s minden fülkéhez egy gondozó, férfi vagy nő. Mármost. beállítják a fülkékbe a különben nyitott istállókban elhe-Vribilová Märiens, a tyúkfarm dolgozója. Kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett. Tizenhét éves lyezett teheneket, tőgyükre szerelik a fejőberendezést, s ezzel megkezdődik a fejes. A tej patyolat tisztára mosott, az istálló mennyezetén erekként húzódó csöveken Indul aztán tovább a gyűjtőbe, s onnan az elszállításra, de úgy, hogy közben emberkéz még csak nem is érinti. Mi dolga hát vele az embernek? A tehenet bekötözni, a berendezést rászerelnl vagy leszerelni róla. Ennyi az egész. S ha teszem azt, piszkít a marha, fogja a gondozó a gumicsövet, végiglocsoOlja az „ólalját", s már tiszta megint minden. Csodálkozik persze mindezen az ember, mint ahogy csodálkozik azon Is, s egyáltalán el sem akarja hinni, hogy minimálisfizikai erővel egész gyárakat lehet irányítani mindenféle kézi erö, fizikai beavatkozás nélkül: s ha csodálkozik s hitetlen valaki, akkor mindenekelőtt a paraszt, aki évezreden keresztül két kézzel csinálta ezt a munkát: nem csoda hát, ha sehogyan sem megy a fejébe, nem ls tartja másnak az egészet, hókuszpókusznak csupán, népbolondltásnak. Nem bolondság pedig a rapotini tudományos intézet munkája, eredményei; bizonyíték rá sok minden. Példának okáért: csupán ebben az évben több mint 10—15 különböző nemzetiségű tudományos szakember, nemzetközi hlrü tudós látogatta meg az intézetet, s mind komoly elismeréssel nyilatkozott eredményeiről. Ezekután pedig már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy milyen hatással lesznek ezek az új módszerek, az állatgondozás, a mezőgazdaság mechanizálása, arra, akiért mindez a sok kísérlet, kutatás történik, az emberre, a „parasztra", a társadalomra? Persze, nehéz ezt megmondani, nehéz ezt megállapítani, különösen itt Rapotlnban, mert Itt aztán ugyancsak kevés „parasztot" lét az ember még tán a legalacsonyabb beosztású dolgozónak is legalább kétéves mezőgazdasági technikuma van, hát akkor honnan vegyem én a jövő parasztjának „ősképét"? — Hét Innen — mondja az egyik kolléga, ügy létszik őt ls ugyanezen a gondolatok foglalkoztatják (a teljesség kedvéért ti. el kell mondanom, hogy egy újságlró-küldöttséggel látogattunk el Ide) — innen, ezekről az emberekről. Mert én valahogy Igy képzelem el a dolgot, a jövendő parasztját: érettségivel, mezőgazdasági technikummal, esetleg főiskolával, tollal, papírral a kezében, gondolatokkal a fejében. Mint ezek a mérnökök, állatorvosok, technikusok itten. Utópia? Ha jól meggondolja az ember, talán nem is utópia. Nehéz dolog persze elképzelni, dehát ebben a ml csodákkal terhes századunkban annyi nehezen elképzelhetőt iáttunk, tapasztaltunk már, hogy lassan talán ezt sem lesz olyan nehéz elképzelni. —nyi— Utazás a jövő mezőgazdaságában A kiállítás egyes mezőgazdasági gépeit a gyakorlatben is megszemlélhették a látogatóik a Brno melletti állami gazdaság földjein Brno 1960: egy modem mezőgazdasági gépcsoda A rapotini állatgondoző intézet munkatársai és a szorgalmasan jegyzetelő újságíró-csapat A 337-es számú fejőstehén, a hodonini országos vásár aranyérmese