A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

Mltrofan Borisiovlcs Grekov Az első lovashadsereg trombitásai 1932 • olaj • Állami Tretyakov Galéria, Moszkva „Az ember a háborúban" - Így lehetne nevezni a szovjet csatakép-festészet központi témáját. Nem a harcok hatásos ábrázolása, nem a felületes retorika és a külsődleges pátosz - az udvari csatakép-festők hagyományainak szellemében, hanem a törekvés, hogy a való emberi életet mutassa be a háborús környezetben, beszámoljon az ember élményeiről, megpróbáltatásairól és örömeiről - ez a szovjet csatakép-festők legjobb müveinek festészeti-Ideológiai alapja. Mindezek -a jellegzetes sajátságok az első pillantásra teljes mértékben kifejezésre jutnak Mltrofan Boriszovics Grekov (1882-1934) müvein. F. A. Rubo közismert csataképfestő tanítványaként mér az első világháború éveiben feltűnik a lövészárkok életéből vett témájú festmény elvei és rajzaival. Művészete azonban először az 1918-1921-es polgárháború idején és azután bontakozik ki teljes erejében; legjelentősebb képein a polgárháború témáját dolgozza fel. KUlönösen sikerültek azok a képei, amelyeknek témáját a K. J. Vorostlov és Sz. M. Bugyonnlj vezette forradalmi lovashadsereg életéből vette. „Az első lovashadsereg trombitásai" clmü festmény szintén ebből a sorozatból való. Ez első pillanatban jámbor zsánerképnek látszik. Harsogó napfényben, forró porfelhőbe burkolva vöröskatonák egy lovasosztaga halad a sztyeppén. A műkedvelő zenészek teljes erejükből fújják a trombitájukat, miközben a mellettük ügető parancsnok teli szájjal nevet keserves igyekezetükön... De milyen szembetűnő ezen az egyszerű jeleneten a hős vöröskatonák szándékának tisztasága, természetes optimizmusuk, elpusztíthatatlan életörömük, amit a forradalmi harcok nehéz napjaiban ls megőriztek. A festmény kifejező erejét K. J. Vorosilov akkori hadügyi népbiztos egy 1934-es külön hadpárancsában Igen hatásosan emeli kl: „Grekov arra törekedett, hogy csak a történelmi Igazságot mutassa meg, ahogy a saját szemével látta, és ő tudta: ez az Igazság olyan szép, annyira telített a felkelt tömegek elemi erővel kirobbanó heroizmusétól, hogy semmiféle mesterséges clcomára nincs szüksége." úság titka Nem, nem az a ma „fiatalja", aki csónakban vagy bokrok'alatt gajdolva literszám önt garatra vodkát s egyéb nyakolajat. Nem, nem azok a „fiatalok" ma kik a szép tavaszban fél éjen át jampecnadrágban andalogva felverik a körút porát. Nem, nem azok az „iffaink" ma, akik tavaszuk esztendeit bizsergő vérüktől vakítva kalandra, nőkre vesztegetik. Vagy tán 6Z az ifjúság?... • Fenét! Tizennyolc év egymaga nem elég. Az a'z igazi fiatal ma, ki a ritkuló sort zárni siet ifi s minden társa nevében rivall ja, hogy: „Megjavítjuk az életet!" A fiatalság nagy ajándék, nagy jel a komszomolista szíven -azén, aki küzd, hogy a munka mint a játék vidám és könnyű legyen! Szabó Lőrinc fordítása V. MAJAKOVSZKIJ Az