A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
M. Vasziljev szovjet szakember, „Üt a világűrbe" című, Moszkvában nemrég kiadott könyvében szemléletes elképzelést ad arról, hogy hogyan fog kinézni a Föld első emberi személyzetet hordozó műholdja. Rajzunk az 6 leírása alapján készült: Az űrhajót reaktív motor fogja hajtani (1), l'ékezöberendezéssel lesz ellátva, hogy visszatérhessen a Földre (2), és kitolható szárnyakkal (3), az atmoszféra sűrűbb rétegeiben való vitorlázásra. Az űrhajó organikus üvegből készült, hermetikusan elzárt kabinjának (4) fémredőnyei vannak, melyek megvédik az asztronautát a tűző napsugarak forróságától. Az űrhajó belsejének nagyrészét a hajtóanyagtartalék számára fenntartott rész foglalja el (5), és az oxigénfejlesztö berendezés (6); mert csak elegendő hajtóanyag teszi lehetővé az űrhajó manőverezését a repülés alatt és a Földre való visszatérése alkalmával. A LEHETETLEN VÁLSÁGÁRÓL A fantasztikus regények íróinak nevében beszélek. Nem véletlen, hogy az irodalomban a romantikát felváltotta a realizmus. Érzitek, mint szükül a fantázia hatásköre, hogyan szorítja a valóság állandóan szűkebb és szűkebb korlátok közé? Figyelitek, mint válnak valóra a régi álmok sorra egymásután, és helyüket mily bámulatos magabiztonsággal veszi át a realitások, a logika világa? Fantázia! Nagyot, hihetetlent mondani! Münchhausen bárónak könnyű volt csodálatos kalandjaival bámulatot ébreszteni az emberekben. Próbálná csak most meg, hogy akadna-e valaki, aki csodálkozna történetein. Verne Gyulának sem volt nehezebb a dolga. A múlt század polgára szájtátva olvasta, amit irt, a tengeralatti utazásokról, repülésről a levegőóceánban és a Holdra jutás érdekfeszítő történetéről, szájtátva olvasta és sértődötten jelkiáltott: Fantasztikus. Ez nem igaz, ezt nem hiszem. Lódít a pasi! Ki csodálkozna manapság ezeken? Korunk embere nem kiabál, ha hihetetlennek tűnő dolgokat hall. Lám már Wellsnek sem volt olyan sikere időgépével és a holdlakóival. Az emberek kissé morogtak, fejüket csóválták és így hümmögtek: Hm ... No lám csak ... Különben miért ne ... miért ne lehetne ... Irodalmi körökben gyakran Jelvetik a fantasztikus regények hiányának problémáját. Nem írunk a fantáziát magas röptű szárnyalásokra késztető regényeket, mondják, és ha írunk, nem jókat írunk. Nincs bennük fantázia! Csak egy dologra nem gondolnak. Tudniillik arra, hogy manapság egyszerűen lehetetlen elég fantasztikusakat írni ahhoz, hogy fantasztikus legyen. Korunk embere nem csodálkozik, nem lepődik meg semmin, vagy ha igen, legfeljebb olyan eseteken, hogy a CH Bratislava nyert 3:0-ra, amikor ő a Slovan biztos győzelmére számított. De egy holdutazás? Ugyan kérem. Igen, igen, szép teljesítmény, de mi benne a hihetetlen, a csodálatos? Sokkal több energiát tud koncentrálni az ember mint valaha, és kész. Nahát! Az utcán csípjél fülön egy tizenkét éves, hatodikos kölyköt és mondd ezt neki: - No, srác, készülj! Egy hónap múlva utazunk a Holdra. Még van egy gyerekjegyünk, te is jössz velünk! Na, mit szólsz hozzá? Gondolod, hogy meghökken? Ugyan! Figyeld csak meg, szinte pökhendi nyugalmát és magabiztonságát. Azt mondja: - No, és? Miért ne! Fantasztikus! Mi... micsoda? Fantasztikus? Hát persze. Erről kell írni, ez a fantasztikus! DUBA GYULA A Föld első mesterséges holdja 84,6 kg volt. A második már 508 kg-ot nyomott, mely után a harmadik egy 1327 kg-os következett. A legújabban kilőtt kozmikus űrhajó már 4540 kg súlyú. Nagyobb szemléletesség kedvéért igy is mondhatjuk: A szovjet emberek előbb egy szkutert röpítettek ki a világűrbe, majd egy népautót, amelyet rövidesen komoly és elegáns luxuskocsi követett. A legutóbbi kUldemény már egész autóbusz, mely azóta is járja Föld körüli pályáját és várja a rövidesen megérkező „sofőrt" ...