A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-23 / 43. szám

Mátyás, a „kommunista blrö" életnek még alapformáihoz is sok minden hiányzik. Azonban a medvesaljtak a palócságon belül is élelmességükről, kaparkodó természetükről nevezetesek. Bizvást feltalálják hát magukat az új helyzetben, és boldogulnak. Csak a „jégtörés", a kezdet volt itt nehéz, borzasztóan nehéz. Az érzékeltetésére hadd mondjuk el, hogy az öt községben a 328 szövetkezeti tag mellett 277 gazda még mindig egyénileg gazdálkodik. S ezek többnyire nem kétlakiak, vagy csak annyira azok, hogy a fiuk vagy lányuk jár el az iparba. Mit féltenek ezek a szövetkezettől 1960-ban, mikor a Csallóközben már lassan azt ls elfelejtik a parasztok, hogy valamikor egyénlek voltak. Tapasztalatból tudom, hogy sokszor nem ls a „jólétüket", hisz jól látják, hogy a szövetkezetben kevesebbet kell dolgozni, mégis jobban élnek. A válaszra, vagy legalábbis a válasz egy részére Egyházasbástban döbbentem rá, régi Ismerősömmel, M. Józsi bácsival beszélgetve. A keménykötésű ötvenes paraszt a szövetkezetben dolgozó tlz-tlzenöt férfi egyike, a többi kilencven asszony. Állatgondozó, s egyedül megkeresi egy évben a 6 - 700 munkaegységet. Ülünk nemrég épült kőházának nagy pincéjében egy rakás fosztani való kukorica tetejében. Kis negyvenes körte szórja a fényt s alig világltja be a nagy, konyhának használt pinceszobát. Lassan fogy a kukoricacsomó, Józsi bácsi meg aról panaszkodik, hogy neki 6 —700 munkaegysége van ugyan egy évben, a feleségének is van valamennyi s mégis csak annyi háztájit kap, mint aki egész évben alig éri el a százat Vagyis 30 árat, feleségestói ötvenet. S folyik, folyik a szó a szójából s én rá-A medvesaljl önklszolgálóbolt döbbenek, hogy ennek az embernek a szövetkezet harmadik évében még mindig a sajátja, a háztáji a legfontosabb. Pedig korántsem abból él. Dehát - ott ö az űr. Azon a fél hektáron kiélheti al'kotóösztönét, spekuláló, kombináló hajlamát s közvetlen látja munkájának -r saját külön munkájának — eredményét, vagy eredménytelenségét. Ezzel szemben a szövetkezetben, úgy érzi, csak munkaerejére van szükség. Minden mást elvégeznek a csoportvezetők, könyvelök, egyszóval a vezérkar. S mennyire inkább dolgozik ez az erő a T. Béla-féle elszántságú máig is egyénileg dolgozó parasztokban! De nemcsak ilyen akadályi vannak a közösnek Medvesalján. Vannak cifrábbak ls. Mint például a földhiány. Hideghúton 127 hektár szántó 105 gazdáé. De körülbelül ötvennek csak tíz árja van, vagy ennél is kevesebb. Ha tehát a szövetkezet -megalakulna, nem egy gazdának több lenne a háztájija, mint a birtoka volt. Persze, csak több lenne, mert ahol nincs, onnan az isten se vesz. Kínlódnak hát a tiz árakon, meg a két-három holdakon s várják a hónap végét, hogy a legényfiú vagy a családfő hozza a pénzt a gyárból, avagy a bányából. Mert a 115 házból 110 munkás jár el az iparba.. Tehát öt kivételével mindegyikből egy. De maguk a hidegkútiak ls érzik ennek az állapotnak a tarthatatlanságát. Érdemes lenne elgondolkozni a beszélgetéseink során előhozott egyik ötleten: - Ha egy állami birtok lenne itt a közelünkben, nem járnánk el 50-100 kilométerekre a kenyér után. A medvesaljtak felemás kenyérkereső módja, forrongó, alakuló gazdasági helyzetük rányomja bélyegét életmódjukra, kultúrájukra ls. Nem is olyan régen itt még nagy családokban, „hadakban" éltek az emberek. M. Pista bácsi meséli, hogy ók hatan voltak testvérek, de a nősülés után is együtt maradtak. Egy fedél alatt éltek, s mind a hat családnak egy tűzhelyen s egyszerre főztek. — Bizony, lelkem, ha az emberek (férfiak) az asztalhoz ültek, nekőnk, az aszszonyoknak csak a sarokban, a lócákon jutott hely. Vagy állva ettónk, egymás válla felett kanalazva — bizonyít Erzsi néni is, a felesége. Ebből az életformából lendítette ki őket a füleki gyárból meg a pótorl szénbányából hozott pénz. De a városból került pénzzel parasztmódra élnek. .Mintha az évszázados szigorú szegénységet akarnák magukkal elfeledtetni: kifelé ragyogásra törnek, de belül legtöbbször régi módon élnek. Tajtin például egy fiatal jól kereső köbányásszal beszéltem. Megkeresi a 2000 - 2200 koronát havonta. Épített is olyan házat, mint egy kástély, de ők mégis lent a pincelakásban laknak. Fel csak a vendéget vezetik, vagy ünnepnap vannak fent. S ez a gyakorlat máshol is. Nagy kőházakat építenek, -. tele van a környék kőbányával - s alájuk pincét. A felső szobákat A készülő egészségügyi központ a környék legmodernebb épülete lesz A teledl vándor javítóműhely munkásai lánctalpast javítanak Egyházasbáston berendezik polgár módra, városiasán, ók meg lent laknak a pinceszobában, ahol az ágy alatt továbbra is ott van a moslékosdézsa, s a sarokban a kotló. Meglátogattam egy alig kéthónapos fiatal házaspárt. Pompás, modern szoba-konyha-ebédlö berendezésük tizenhét ezer koronába került. De a meglepő nem ez volt, hanem az, hogy a konyhaberendezés egy kiülön szobában állt, mint egy egyfajta szobabútorzat — érintetlenül. A fiatal menyecske hirtelen csakúgy fejben megszámlálta, hogy hány ruhája van. Az eredmény :4

£0 — 45 darab. Sok belőle még rajta se volt, csak áll a szekrényben. Legtöbbször hát nem a célszerűség és az Ízlés a vezérelv, hanem a fényűzés, a pompa. Sok az átvett régi nagygazda tempó. Mintha csak azt mondanák, hogy most már nekünk ls telik. A fényes lakások, bútorok mellett feltűnően kevés a televízió, motorbicikli stb. Televízió falunként egy-egy. Motorbicikli öt-hat, személy»utó egy sem. Rádió viszont csaknem minden háznál van. Ehhez hasonlóan • táj kulturális élete is szegényes. Három faluban van ugyan művelődési otthon s a moziterem a negyedikben is helyettesítheti azt, de az ötödikben, Hidegkúton egyelőre még csak terv az állandó kultúrház. De ott egyelőre még a HNB épülete is olyan meseházikó, hogy a 180 cm magas Hapári Gyula titkár kétrét görnyedve méhet csak be az ajtón. A közösségi élet régi formái: a fonók, tollfosztók, kalákaszerü kukoricafosztók Itt is végérvényesen megszűntek, de az utat az új magasabb formákhoz még nem találták meg, A szervezett s rendszerez kultürélet legnagyobb akadálya kétségtelenül a kétlaki életmód. Ugyanis a délután, négy-öt órakor, esetleg később hazajáró fiatalságot, férfinépet kulturális munkára összetoborozni, aktivizálni, igen nehéz. Ezeket a problémákat azonban már csak a jövő mezőgazdasága, a teljes mechanizáció, a föld termelékenységének emelése, s a kétlaki életmód szükségtelensége -lesz képes megoldani. 7