A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

Dózsa Ciyörgy alakja A hatvanas évek közepén a parasztháború történetét J. Záborskyn kívül V. Pauliny—Tóth is dramatizálta, mégpedig az Ember komédiája (Eudská komédia) című színművében, amely a Sokol folyóiratban jelent meg folytatásokban. A dráma kilenc jelenetből, elő- és utójátékből áll. A kilenc jelenetben végigvonul a parasztháború minden kiemelkedő alakja és fontosabb cselekménye. A drámának két összefüggő része van, az egyik történeti, 1514-től, a másik alegória magának az írónak, tehát a szlovák nemzeti ébredésnek korából. Pauliny Tóth a kiadásig többször átdolgozta a Komédiát. Az előjátékban Goethe hatását érezzük: Leó pápa. Leviatán, Mephisto szerepeltetése emelik a drága allegorikus jellegét. Az Úr és Mephisto megvizsgálják a földi eletet. Az Úr a földre készül, de Mephisto közbenjárására Leviatán barátnak öltözve a földre száll Mephistóval együtt, és megkísértik Mészáros Lőrincet. Mészárost a •jobbágyság elnyomásáról tartott beszédjükkel a nemesség elleni harcra tüzelik. Mészáros Lőrinc szembe helyezkedik a két küldöttel, ezért Mephisto megöli őt, a ruháját pedig kicseréli. A következőkben Mephisto már mészáros ruhájában lázítja a Dózsát és a népet a nemesség elleni pesti táborban. A szerző Dózsa alakját és szerepét a parasztháborúban érezhetően Istvánffy Miklós történetíró adatainak hatására festi meg. A temesvári csata megelevenítésében a feudális histórikusok történetszemlélete érvényesül, akik a csatavesztést a kurucok széthúzásának tudják be. Dózsa a drámában eszményi hős, aki elfogatása után nem kér kegyelmet, mert a nép megbosszulójának tartja magát, a győztes nemesség is elismeri Dózsa vitézségét a háborúban és bátorságát a fogságban. A szlovákok szerepének bekapcsolása a dráma cselekményébe a tekenyicei eseményekben jut kifejezésre. Tekenyice köla szlovák irodalomban tött szlovák település, ahol a parasztháború egy epizódja játszódik le a szlovák parasztok és a nemesek között. Krivánszkyék és a Kroska család gazdasági ellentéte a kis- és a főnemesség ellentmondásait eleveníti fel a XVI. század elején. Szabady, tekenyicei bíró a jómódú jobbágy lojalitását testesíti meg, aki csak a jő királytól s az erkölcsök megjavulásától várja a jobbágyság szabadságának és gazdasági felemelkedésének megvalósulását. Az utójáték ismét allegória, a szlovák hegyek között játszódik, ahol József, a pikkárdok apostola a redikális husziták tanait terjesztve kitartásra buzdítja a népet. * Július Bottó történelmi tanulmányban korrajzot ad a magyarországi parasztháború koráról. A korrajzában foglalkozik a Szapolyai család hatalomrajutásával és az 1514-es parasztháború történetével. Mind a két témakör feldolgozásánál a szlovák nemzeti mozgalom álláspontját tartja szem előtt. A Jagellók korában, a nemesi erkölcsök süllyedése okozta a királyi hatalom hanyatlását. J. Bottó észrevette a kiskirályok hatalmának növekedését, és az osztályok egyensúlyában látja a társadalom, a kultúra és az erkölcsi élet fejlődésének feltételeit. Szerinte a forradalom a társadalmi osztályok egyensúlyának felbomlása. Ennek eredménye Róma veresége, a francia forradalom és az 1514-es Magyarországi parasztháborúk. Botto Istvánffy és Fraknói történeti forrásai alapján leírja a magyar feudális állapotokat s erősen kikel a nemesség ellen. A parasztháború eseményeit Istvánffy humanista történetíró szerint dolgozta fel. Megemlíti Ulászló levelét, melyben a király azt írja, hogy a pesti nép várta a felkelő parasztokat, hogy segítsen a Buda elleni támadásban. A levél további részében Ulászló a cseh nemességnek hízeleg, azt írván: szerencse, hogy a király mellett odaadó cseh nemesek voltak, mert a magyar urak közül Budán csak Bornemissza János szolgálta hűségesen a királyt. Bottó ezt a levelet Palacky cseh hisztorikus történelem-szemlélete szerint értékelte. Dózsa György a csanádi ütközet után demokratikus köztársaságot akart teremteni a parasztságra támaszkodva és kihirdette a rendiség felszámolását. Az író látta, hogy a köztársaság megteremtésére a XVI. század elején a feltételek még nem voltak meg, a jobbágyság még nem szabadult meg a feudális elképzelésektől. A haladóbb életformát a szabad székely társadalomban látta. Dózsa nem vette figyelembe a történelmi helyzetet, azt, hogy a parasztság gazdaságilag és erkölcsileg nem volt felkészülve társadalmi átalakulásra. Az író ebben látja a parasztháború bukásának okát és Dózsa egyéni tragédiáját is. Dózsának csak egy fegyvere volt — a nép fanatizmusa. A győzelem biztos tudatában nem akadályozta meg Szapolyai átkelését a Temes folyón. J. Bottó a szlovák nép és az uralkodók viszonyáról megemlíti, hogy a szlovák nép sem emlékezik hálásan Ulászló királyságára, mert neki köszönheti egészen az újkorig az elnyomatását. Ulászló családi kapcsolatával elősegítette a Habsburgok hatalomra jutását. Bottó történelmi korrajzával hozzájárult a szlovák nép nemzeti öntudatának irányításához a huszadik század elején. A közös történelmi téma irodalmi feldolgozása a XIX. század második felében s a XX. század elején megteremtette a magyar-szlovák demokratikus erők közeledését. hamar kálmAn Csendes az út. Por nincs, mert mihelyt egy kicsit száradásnak indul a sár, mindjárt lezúdul az esö. Most, 1959 augusztusában nincs nap, hogy meg ne keresztelné az ég a határt. Pedig az eső már semmire se jó, mert a kukorica olyan nagy, hogy a leszúrt ostornyelet nemigen lehetne megtalálni benne. Annak már nem ártana a szárazság. De annál jobban árt a tengersok esö a még lábon álló búzának, de ha csomóban áll, se sokkal jobb neki, mert akkor meg kicsírázik. Pedig már megint készül Jeszte jelöl az ég, lóg az eső lába. — Máma se állya meg -köpi ki a szája szélére ragadt dohányt Gere Lajos, az útkaparó, talicskája szélén ülve. Egyik kezében a nyálazásra váró sodort cigarettát tartja, a másikkal meg a dóznit nyújtja Sereg Bélának, aki egy sarjúval istenesen megrakott hamvas tetején ül, vagy jobban mondva, fél könyökre dőlve fekszik. Sereg Béla nagy szál ember, erős, mar-Lóg az cső lába káns arcú. Húzentráglit hord, meg priccses nadrágot. A fején svájcisapka, a lábán meg gumicsizma. A félparasztöltözetben aztán az ember is félparaszt. Egy ideig boltoskodott a szomszéd faluban, de aztán elkezdett köhögni, a haja fehéredni, az orvos meg tüdőbajt állapított meg, hát abbahagyta a boltosságot. Hazajött, az öccsével, Imrével veszekedni, hogy hát kié is legyen az örökölt apai ház útfelöl eső csinosabb része. Most meg ül a jószagú sarnyú tetején s rá akarja beszélni Gere Lajost, hogy hagyja már abba a munkát, hiszen itt a dél mindjár. Kisebb gondja is nagyobb persze az útkaparó kényelménél, de hát ha hallgatna rá s indulna hazafelé, rátehetné a dögnehéz sarjút a furikjára, s nem kéne szuszogni alatta, mikor úgyis alig áll a lábán, olyan gyengének érzi magát, mintha sót hordtak volna rajta az éjszaka Egerbe. Nyíltan kérni persze nem akarja, mert mit kell azt tudni mindenkinek, hogy ő milyen beteg. De az útkaparó csak mosolyog az orra alatt. Tudja ö nagyon jól, hogy miben sántikál Sereg Béla, de hát mije ö neki, hogy csak úgy hazafuvarozza a sarnyúját. Az meg megint csak nem jól jönne ki, hogy az ő f úrik ját más tálja, ő meg csak úgy lődörögjön mellette, végig a falun. Nem jó ez sehogy, inkább hát csak mosolyog magának, s várja, hogy Béla megunja a várakozást. De az nemigen iinná meg estig se, ha Sári Pista fel nem csapna megváltónak, s a Csarnai kereszttől elé nem trappolna két szürke lovával, meg nagy nyári szekerével. a Csarnai keresztnél áll a cséplő s oda hordott délig, de délután már ő is sarnyút hord a Fénkúttól, hát ebédre hazamegy. Sereg Béla meg, mikor odaér hozzá a szekér, csak felhajítja a nagy bátyú sarjút a farába s ugrana maga is utána, de Gere Lajos fogja a lapátot s hozzá kondítja a fúrikja oldalához. A lapát is vasból van, meg a fúrik is, hát a kettő együtt csinál olyan csörömpölést, hogy a két szürke megugrik, mintha darázs csípett volna a farkuk alá. Sereg Béla meg a meglóduló szekér mellé Tép. Erre Sári Pista nagyot ordít, s a lábát a kocsifenéknek vetve rángatja a gyeplöt, meg akarja fékezni a vágtába átcsapó lovakat. Sereg Béla káromkodik mint a záporeső, s lohol a szekér után, Gere Lajos meg hol lekuporog, hol felegyenesedik, s közben a térdét csapkodja. Böhög, hogy még a könnye is csorog. Az ég meg csak tovább komolyodik, gyűjti táborba nagy szakállas katonáit, s fekete kedvvel nagy súlyos cseppekben esni kezd. -tő-14