A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

A manhattani csata Három hete tárgyal immár az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizenötödik közgyűlése. És minden újabb hét, sőt minden újabb nap azt mutatja, hogy ezúttal a New York-i nagy nemzetközi találkozón sok olyan várható és váratlan fordulat következett be, amely a vendéglátás törvényeit nem respektáló házigazdákat a végtelenségig felbőszítette. Hiszen az eddigi ENSZ-közgyülések lefolyása szinte sematikusan egyforma volt. Az első két-három hétben a küldöttségek vezetői beszédeket mondtak, majd a kérdések elintézését az illetékes bizottságok elő utalták. Ezután sebtében, legalább látszatra megoldottak egy problémát, a többi, úgynevezett elintézetlen ügyet pedig eltették a következő közgyűlésig. Mindez tizenöt év alatt szinte íratlan törvénnyé változott, amely ellen nem volt apelláta, mivel az amerikai karmester vezette szavazómaslna mindent úgy szentesitett, ahogyan azt az USA elnöke és külügyminisztere óhajtották. Az ENSZ Idei közgyűlésén azonban N. Sz. Hruscsov, Novotny, Gomulka, Fldél Castro, Sukarno, Nasszer, Nkrumah ennek az áldatlan hagyománynak alaposan megcibálták a szakállát és az új afrikai államok küldöttségeinek segédletével új szellemet, életet hoztak be a manhattani felhőkarcoló tárgyalótermeibe. Az Egyesült Államok kormányának, valamint a többi NATO-állam vezetőinek hangulatát, jobban mondva reakcióját az angol New Statesman clmü hetilap karikaturistája fejezte ki a legjobban. A rajzon Elsenhower elnök nagy ecsettel a kővetkező felírást festi az ENSZ épületének falára: „Hruscsov. Castro, Novotny, Kádár, Gomulka, Nasszer, Sukarno, Nkrumah és mások ... go home." Azt hiszem, hogy a rajzoló tényleg fején találta a szöget. Mert, ha egy csöpp lehetőségük lett volna, az amerikai kormánykörök a megnevezett államférfiakat és még jó néhányat, nem ls engedték volna be az ENSZ épületébe. A manhattani utakat lezáró tiltó sorompók, a szállodai botrányok, a fasiszta keretlegényekből toborzott tüntetők inszcenált felvonulásai, mind, mind ezt bizonyítják. És végeredményben ezeken az ellenőrizetlen dührohamokon nem ls lehet csodálkozni, mivel egy kártyavár, egy színes álom ezerkilencszázhatvan őszén szertefoszlott. Az ENSZ székháza hiába áll a Wall Street, a Brodway közelében, a Manhattan félszigeten, hiábavaló volt a sok millió dolláros befektetés, ma már az ENSZ nem amerikai vállalat. Azok az Idők végleg elmúltak, amikor Paul Raynaud francia politikus ezeket mondotta: „Az USÁ-nak döntő fölénye van az ENSZ minden nemzetével szemben. Ennek az alapján be akar avatkozni a világ minden országának Ügyeibe. Az ENSZ-nek egy olyan szervre van szüksége, amilyen a Népszövetségnek nagyon is hiányzott. Az ENSZ-nek csendőrre van szüksége. És ez a csendőr most megvan." Most már világos, hogy Hammarskjöld a Fehér Ház parancsalt teljesítette és az ENSZ-csapatok sem lehettek más, mint a Pentagon meghosszabbított páncélos ökle. S mindezt most elíjúta az új idők sze'.e, az a hires keleti szél! Az ENSZ tizenötödik közgyűlésének minden napja csak azt bizonyltja, hogy a Pax Americana elmélete, csupán elmélet maradt, a valóságtól elrugaszkodott elmélet. Az elmúlt hét is a szocialista országok, valamint a semlegesek küldötteinek békeoffenzlvájával kezdődött. Hruscsov, Novotny, Kádár, Nkrumah és a további felszólalók Ismét az általános és teljes leszerelés mellett törtek lándzsát, rámutattak a nyugati demagóg ellenőrzési javaslatra, amely nem helyettesitheti a leszerelést, mivel csupán a felfegyverkezést ellenőrizné. Sajnos, az amerikai kormány nem akarja tudomásul venni az Idők változását. Ezt mutatja a tény, hogy Eisenhower pökhendi módon elutasította az öt semleges országnak azt a javaslatát, hogy üljön össze N. Sz. Hruscsovval és Igyekezzenek a világ népeit aggasztó kérdésekben megegyezésre jutni. Ugyanakkor pedig Hruscsov lényegében egyet értett a kettes csúcstalálkozóval, csupán az a jogos kikötése volt, hogy az USA kérjen bocsánatot az U-2 és az RB-47 Szovjetföldre valé provokációs berepüléseiért. A NATO-hatalmak maguk ls érezték Eisenhower pökhendiség ének lehetetlenségét, és Menzles ausztráliai miniszterelnök vállalkozott a szerecsenmosásra; módosító javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben azt javasolja, hogy az „öt semleges" javaslatában az amerikai elnök és a szovjet kormányfő találkozása helyett a négy nagyhatalom vezetőinek csúcsértekezletét szorgalmazzák. És Menzles módosító javaslatának szavazásra bocsátásakor bizonyosodott be, hogy ezerkilencszázhatvan őszétől az ENSZ közgyűlése nem lesz többé az amerikai imperializmus külpolitikájának az eszköze Menzles javaslatát ugyanis csak öt küldöttség támogatta, mégpedig Amerika, Anglia, Franciaország, Kanada és Ausztrália delegátusai; . ellene foglalt állást az ázsiai és afrikai országok blokkjának negyvenöt tagja, míg 44 delegáció, köztük a szocialista országok képviselői is, tartózkodtak a szavazástól. Hasonló módon szavazták le az ázsialak és afrikaiak az elvesztett fejsze nyelét mentő argentin delegátus módosító javaslatát Is. Ami pedig ezután következett, az viszont azt bizonyította, hogy az ENSZ irányító szerveit tényleg meg kell reformálni és a legfőbb ideje, hogy az ENSZ székházának más világrészbe való áthelyezésével komolyan kell foglalkozni. Boland, sz ENSZ idei közgyűlésének Ir elnöke ugyanis durván közbelépett és a procedurális szabályok önkényes magyarázatéval élve, kijelentette: mivel az ötök javaslata nem kapta meg a kétharmados többséget, a javaslatból kimaradnak az elnök és a minisztertanács elnöke kifejezések. És csak természetes, hogy az öt semleges állam reakciója igen heves volt. Nehru, India miniszterelnöke emelkedett szólásra, felháborodva, élesen elítélte Boland machinációit, és az ötök nevében visszavonta a javaslatot, amelyet szerinte a módosító javaslatok beterjesztői és Boland meghamisítottak. N. Sz. Hruscsov az újságírók között N. Sz. Hruscsov, Novotny elvtárs, Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer társaságában A múlt hét péntekén N. Sz. Hruscsov az ENSZ újságíróinak három órát tartó sajtóértekezletén, ahol a leszerelésről, amelyet napjaink központi kérdésének tart, a német kérdésről és az ENSZ főtitkárságáról beszélt. A szovjet kormányfő ezek után a közgyűlés eddigi lefolyását értékelve kijelentette, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy eddigi munkánk az ENSZ közgyűlésén hasztalan vo t. „Elvetettük — mondotta N. Sz. Hruscsov — az Igazság magját, amely termékeny talajra hullott, s előbb vagy utóbb megfogamzlk, legyőzi a hazugságot, amelyet könnyeb utóiérni, mint a sánta kutyát!" S mi mindnyájan egyetérthetünk a szovjet kormányfő szavaival] megelégedéssel nézhetünk a béke és haladás delegátusainak eddigi manhattani szereplésére. Az idő egyszer igen ls beérik, az ENS7 és apparátusa nem lesz az USA külügyminiszterének segédcsapatá megszűnik a gyarmaturalom ls és a• békeszerető népek akarata rákényszeríti az imperialistákat, hogy egyezzenek bele és hajtsák végre az általános és teljes leszerelést. _s

|_ A szovjet kormányfő és Macmillan