A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-09 / 41. szám

Bár a mal modern kislakásokból eltűntek a hálószobák otromba bútorai, mégis akadnak olyan etoberetc, akik csalk külön hálószobában érzik biztosítva éjszakai nyugalmukat. Bemutatunk egy modern hálószobát, melybén « heverők egymás mellett, ágyszerűem vannak felállltfva, és mégis alkalmas az ilyen­képpen berendezett szoba ismerősük, rokonok fogadáséra. Az elórészben a fényképezés alatt félre lett húzva egy kis teaasztalka és két kényelmes fotel. A szoba mérete három és félszer Öt rriéter. Varrjuk mag magunk Csak az első lépés nehéz, a jó ered­mény pedig sok örömöt okoz. Ezt a csinos és divatos Őszi ruhát könnyű, puha szövetből vagy jer­sey anyagból készíthetjük. Sza­básmintánkat kb. 95 cm mellbő­ségre és 102 cm csípőbőségre mé­reteztük. Erre a nagyságra 160 cm duplaszéles anyagot veszünk. A sötétebb paszpólra és az övre duplaszéles anyagból 30 cm ele­gendő. A mellékelt szabásmintát 5 cm­es kockákra beosztott, nagy ív pa­pírra nagyítsuk fel és a széleken adjunk hozzá mindenütt két-két cm-t, a bevarrásra. Vágjunk le a szoknyára 90 cm-t, mert a fel­hajtásra is számítani kell. A szok­nyarészeket is duplán hajtjuk össze a kivágásnál, mert csak a széleken, a két oldalán lesz le­varrva. Kivágás után férceljünk mindent pontosan össze. Ne saj­náljuk a fáradságot, és próbáljuk fel többször a ruhát. A hónaifbe -tétre ferdeszálú anyag jusson. A blúzrészt külön kis boleróndk is megvarrhatjuk, akkor az aljat övszalagra dolgozzuk és az övet külön a szoknyára csatoljuk. Alma bundában Finom ószl csemege: Fél liter tejbe belekeverünk három tojássárgáját, 20 dkg lisztet, egy kevés cukort, 3 dkg olvasz­tott vajat,, belereszelünk egy kis citrom­héjat, ezt jól kikeverjük és hozzáadjuk a tojások felvert habját. A kiolajozott (zsírozott) formákba egy kis merőkanál tésztát teszünk, rá egy-egy szelet kima­gozott almaszeletet és újra befedjük tésztával. Mindkét felén megsütjük, és rögtön beszórjuk fahéjas cukorral. Mele­gen tálaljuk. A tiszteletről Gyermekeinket ma öntudatos ember­ként, félelemmentes életre neveljUk. Eltűnt az ember és ember közötti kü­lönbség; egyenrangúsága tudatában min­denki bizalommal fordulhat szüleihez, tanítóihoz, vagy akár a köztársasági el­nökhöz ls. Azonban jelenthetl-e ez egyúttal a tiszteletadás mellőzését? Jelenti-e azt, hogy a gyermek idősebbek előtt előre tolakodjon, tanáraival, szüleivel szemben fegyelmezetlenül, gyakran szemtelenül viselkedjék; vagy azt a tisztetletlen hangot, ahogy fiúk lányolfkal vagy lá­nyokról beszélnek? Nem. A félelemteli élet nem emberhez méltó, de ugyanúgy nem emberhez mél­tó a tisztelet néücUU élet sem. Akt nem érez lenyűgöző tiszteletérzést a nálánál nagyobb tudás, érettebb erkölcsiség, ál­dozatkész, kitárté munka és annak eredménye láttán, aki nem hajol meg egy-egy kimagasló alkotás vagy egy éle­ten át nyújtott szerető gondoskodás előtt - annak emberiességéből hiány­zik valami. A tisztelet érzését a gyermeknek a szülői ház légkörében kell magába szív­nia. Ez arra a tiszteletadásra ls vonat­kozik, mellyel a szülők egymás és em­bertársaik iránt, sót gyermekükkel szemben viseltetnek. Ahogy megkíván­juk a tiszteletet magunk iránt, ugyan­úgy adjuk meg gyermekeinknek ls, be­csüljük meg munkájukat, ne büntessük őket dühünkben, ne beszéljünk előttük sem másról, sem munkánkról — még tréfából sem - lenéző módon, mert a gyermek igen jó megfigyelő, és súlyos nyomokat hagy benne az Ilyen felelőt­len beszéd. Abban a környezetben, ahol a tiszte­letadás természetes valami, a gyermek érzi, hogy vannak dolgok, melyek ki­emelik az embert a héköznapokból és ünnepélyes hangulatba hozzák, legyen az egy könyv, egy hősies tett, szép ze­ne vagy a nemzetközi élet egy kimagasló eseménye. Tanítsuk meg a gyermeket a tiszteletadásra. Csak az az ember lehet boldog, aki felismeri a tiszteletreméltó cselekedeteket, egyéniségeket - és ma­ga is hasonlóvá akar lenni azokhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom