A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-09 / 41. szám

z ágy hófehér párnáján, me^

lyet a jelügyelörió mutatott, egy kékszemű, sz'ókehajú baba feküdt. A számomra kijelölt fekvőhely mellett még két másik ágy állt. Estefelé megjött egyik lakótársam, Eedornak hívták. Én a szókehajú baba jelöl érdeklődtem. - Ez Másenka - felelte Fedor halkan, kissé zavartan. Másik lakótársam éjfél tájban tért haza, s rápillantva ágyamra megjegyezte: - Máska lakás nélkül maradt! Ügy... Most hát nincs más hátra, minthogy a szekrény tetején lakjon, amíg ismét szabad lesz egy ágy. Reggel jobban szemügyre vettem lakótársaimat. Vaszil szép, fekete szemöldökű fiú volt, csak egy nagy forradás, mely arcától nyakáig húzódott, csúfította_kissé. - A barátaim egy kicsit megsimogattak — magyarázta. Fedor, habár egykorú volt Vaszillal, idősebbnek tűnt. Nemigen látszott beszédesnek. Mivel szabadnapos volt, egész nap segített elrendezkednem, este pedig megkérdezte: — Megyünk táncolni? Noha Bratszkot buja zöld tajga környékezi, a kert, ahol a zenekar éppen a Lila köd című tangót játszotta, kopár volt. „Utolsót kondult a harang, elhal äz állomás zaja, utolsót kondul a harang s útjára indul a vonat." Megfizettük a beléptidíjat és szétnéztünk. Vaszil egy kékszemű, szőkejürtű leánnyal táncolt. - Másenka! - mondta Fedor ugyanazzal a hangsúllyal, mint akkor a szobában, és elfordította fejét. Kissé még álldogáltunk, majd hazamentünk. Éjfél után megjött Vaszil is, s miközben az edényekkel csörömpölt, megjegyezte. — Szakítani kéne Máskával. . Sosem alszom ki magam és különben is. Még meggondolom, hogy riósüljek-e ... Néhány nap múlva találkoztam Másával az építkezésen. Amint kiderült, egymástól nem messze dolgoztunk. Mi sziklákat zúztunk, Máska pedig a vizet pumpálta. Mun-Anatolij Prisztavkin Jflchl&ika katársaim apró kavicsokat dobáltak feléje, s így kiáltoztak: — Máska, hozzál nekünk egy csepp vizet... Munkaszünetben mind az árnyékba húzódtunk a lány mellé. Sokan poros tulipánokat ajándékoztak neki. Ö pedig szaladgált, ugrándozott, úgyhogy mind közelebb került Vaszil munkabrigádjához. Esténként semmi sem változott nálunk. Fedorral naponta táncolni jártunk. Belépőjegyet váltottunk, leültünk és Vaszilt néztük, amint Másenkával táncol. Vaszil jobbra-balra tekingetett, Másenka azonban csak őt nézte. Egy kis idő múlva Fedor megszólalt: — Vaszil holnap elutazik. Szabadságra megy. Uszoljban felesége van. Lehet, hogy többé nem is tér vissza ... — És mi lesz Másenkával? Tudja már? Fedor nem jelelt. A zenekar a „Lila köd"-öt játszotta: „Lehet, hogy örökre elhagylak, még egy kondulás és indul a vonat..." Vaszil elment. Párnáján ott feküdt a kékszemű, szókehajú baba. Arca sápadt volt, tekintete réveteg - mintha gondolkodna valamin. Másenkával a táncteremben találkoztunk. Sorra visszautasította ismerős táncosait, és mintha keresne valakit, zavartan nézelődött. Szokásukhoz híven megvettük a jegyeket és leültünk. — Másenka — suttogta Fedor, s teljesen megfeledkezve rólam, elhagyta a verandát. Vaszil nem tért vissza. Szobánkba új lakótárs költözött. A házjelügyelő az ágyra mutatott, melyen a kékszemű baba feküdt: — Ez a maga helye, érezze jól magát... Én is készülődtem. Küldetésem véget ért. Iratokat hajszoltam és egyéb elintéznivalóim után jártam. Mire visszatértem, Fedor már nem volt ott, csak az új lakótárs rendezgette holmiját. Párnámon ott feküdt a baba. Kék szeme kifejezéstelenül bámult a semmibe. — Viszontlátásra, kislány. Ne szomorkodj, egyszer majd megtalálod az igazit ... — Ez meg kicsoda? — kérdezte az új lakó. — Másenka — jeleltem, és elfordultam, hogy ne lássa az arcomat. Az „Angarai szerelem" című ciklusból Fordította VAJDA ÉVA t r MUVESZEK a karikatúrista szemével 1. David és Igor Ojsztrah, apa és fia

, két szovjet hegedűművész, a világranglistán a legelőkelőbb helyen szokás emlegetni őket. 2. Karel Ancerl a Cseh Filharmónia karmestere, számos külföldi fellépéssel világ-, hírnevet vívott ki magának és zenekarának. 3. Pablo Casals spanyol gordonkaművész, zeneszerző és karmester. 1897-től a barcelonai konzervatórium tanára volt, 1919-ben ugyanitt zenekart alapított, 1925—36 között a munkások részére adott hangversenyeket vezényelte. Következetesen antifasiszta politikai állásfoglalása miatt a spanyol polgárháború után Franciaországba emigrált. 4. Maria Meneghini-Callas görög szár-; mazású, New Yorkban született operaénekesnő. 1959-ig Itáliában élt, emlékezetes botránya miatt azonban kénytelen volt elhagyni az országot. A legjobb szoprán-; énekesnők egyike. SSíS