A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

A stralhv^tfaictonban .nnep XrcgcrS^mftHíja ifjúsób ás aSickcS megszépvti lieftínffbL Körbe, körbe szívdobogva, száll a szalag, száll a zászló, a lányok és fiúk csókot lopnak a ni£\nosolyából. ünnep, -í, w -- .. tiwfwmß • i- -ÖA' Harangvirág minden leány, hajladoznak erre, arra, hajladoznak, ringatóznak, •táncot lejtenek a dalra. Az útvonalakon aut6 autót ér, sűrítették a villamos járatokat. A megnővekedott forgalom arisztokratái kétségtelenül a közbiztonsági szervek egyenru­hás tagjai. Elegáns fehér ka­bátban, fehér tányérsapkájuk­kal oly magátólértetódö bizton­sággal igazgatják az ember és járműáradadot, hogy szinte csodálkozol rajtuk. Nagy szervezőképességet és óriási gazdasági tartalékokat követel az ilyen monumentális megmozdulás. Az ipari és me­zőgazdasági termelés oly ma­gasfokú tervszerűségét és meg­bízhatóságát előfeltétele, i, amilyen csak egy szocialista országban lehet. A strahovi stadionban -Európa legnagyobb stadionjá­ban — felhangzanak a gyakor­latok kísérő zenéjének akkord­jai. Telefonok csöngenek, távírók billentyűin táncolnak a távírász lányok karcsú ujjai, a rádió­hullámok szövegeket és képe­ket sugároznak az éterbe. Szerte a világon a gondolkodó emberek, akik képesek a jelen­ségeket helyesen megítélni, elismeréssel tekintenek Prága felé. * * • Valaki azt mond a, hogy szép ez a Spartaklid, csak hát nagyon drága. Sokhe kerül. Mem gondolkodott helyesen ez az ember. Figyelnie kellett volna a sztrahovi stadion tribünjén ülő külföldi vendégek arcán a bá­mulatot és elragadtatást, hogy megértse; Itt most ezek előtt az emberek előtt óriásokká nőttünk, akik előtt nincs le­hetetlen, mindent meg tudnak csinálni, amt akarnak. Látnia kellett volna az ifjú­ság vasárnapi felvonulását, hallani a jelszavakat — Prága üdvözli Bratislavát... Ostrava üdvözli Prágát... - akkor ta­lán megértené, hogy innen négyszázezer fiatal — fiú és leány — a közös társadalmi tudat és az együvé tartozás oly erős érzésével tér haza, melynek szálait eltépni nem lehet. S ez az érzés megfizethetet­len. Tornászaink bátran végzik a gyakorlatoknak szépét és a szemükben megőrzik a napsugár arany fényét. A stharovi stadionban a közönség szíve' lángol, hogy a „tüzet" oltsák, szódát hörpintenek szalmaszálon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom