A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

A tavon Dr. Glaza, a fUrdőhely egyik orvo­sa — boldog édesapa Nosicei krónika Púchovon csikorogva állt meg a gyorsvonat. „Státne kúpele No­sice" olvasom az álloimás előtt vá­rakozó autóbusz címtábláján. Né­hány perc múlva robogunk az újonnan épített aszfalton és 10 perc múlva Noslcén szállok kl. Festői szépségű táj tárul az em­ber szeme elé. Alig néhány lé­pésnyire az Ifjúsági Duzzasztó­gát. Dvorsyk bácsi, a fürdőhely öreg portása berendezett egyágyas szo­bába vezetett s közben felvilágo­sít, hogy a fürdő szállójában a szobák 80 %-a egyágyas. A málhám lerakása után kör­útra indultam. Itt is, ott is cso­portba verődve beszélgettek, is­merkedtek az emberek. Az egyik vitatkozó csoportban egy tanár is­merősömet fedeztem fel, s hozzá­juk szegődtem. — Mér pedig Luhaőovice mégis csak szebb? Hogy itt jobb a viz? De mi van itt azonkívül? Se mo­zi. se színház, se rendes kávéház — vitte a szót egy tagbaszakadt középkorú ember. — Még nem mondhat véleményt, hiszen csak néhány napja van itt — Szólt egy idősebb tanár kiné­zésű ember. Én mér sok fürdő­helyet bejártam életemben, de ezt a nyugalmat, csendességet ami itt van, nem lehet megfizetni. A vita tovább folyt. Sok volt a bírálat, kevés a dicsérő sző. Vasárnap reggel kezdődött a szokásos orvosi vizsgálat. Utána siettem felkeresni a fürdő veze­tőjét, hogy a hallottak alapján tá­jékozódjam. — Lepaj elvtárs, a fürdőhely egyik vezetője szfvélyesen foga­dott. Megmondtam, hogy a hallottak után a kíváncsiság hozott Ide. — Részben igazuk van a ven­dégeknek. Á mi épülő fürdőhe­lyünkön sok minden zavarja a be­tegeinket. . Jelenleg legnagyobb problémánk a villanyárammal van. Mivel ilj vonalat építenek, csak délután vagy este van villany, Igy előfordul, hogy az inhalációra vagy diatermiára este -9 órakor járnak a betegeink. Viszont több megér-Fiatal építők tést várnánk tőlük, mert hiszen ami ma kellemetlenséget okoz, a jövőben az ö javukat szolgálja majd. — El sem tudja képzelni, meny­nyi gond, baj van az ilyen kezdő fürdőhellyel. — Hogyan jött létre? — kíváncsis­kodom. — Hát ezt úgy is kezdhetném, hogy hol volt, hol neim volt egy Stevo Bina nevű ember, aki a só­gora lakodalmán jobban felhaj­tott a garatra a kelleténél és még kissé mámorosan a sok Italtól égő gyomorral látott hétfőn reggel a munkához. Társaival a vfzierőmű alapjait ásták. Barátunknak égett a gyomra, mint a pokol. Mohón nézegetett a munkahely egyik sar­kából szivárgó forrásvíz félére. — Hát én nem bánom, akármi is lesz, iszok ebből a vízből — szőlt Bina a társaihoz. Társai kérdőn néztek rá. — Sős Ize van — mondta. Utána több­ször ivott a vízből és érezte, hogy elmúlt a gyomorégése és egész jól kezdte érezni magát. Kíváncsiságból a munkatársai Is megköstalták és megállapították, hogy egészen olyan, mint az ás­ványvíz. Először csak ők vittek haza a vízből, később rokonok, is­merősek jelentek meg üvegekkel, demizsonokkal az ásványvízért. — Ezek szerint Stevo Blnának köszönhető az ásványvíz felfedezé­se, — szőlők közbe. — Ezt éppen nem mondhatnám. Ha a vizlerőmO építéséhez nem fognak hozzá, talán soha nem ta­lálták volna meg, mert az ponto­san a régi Vág medre alatt volt. Az ásványvíz, amely a további munkálatok során nagy mennyi­ségben tőrt fel — folytatta Lepaj elvtárs — sok kellemetlenséget okozott az erőmű gátjának építé­sénél. Az erős ásványvíz szétmarta a legerősebb betont ls. Végül ls sikerült különbözö műanyagókkal nagyjából elszigetelni a feltörő ás­ványvizet. A jelentések alapján az Egészségügyi Megbízotti Hivatal­ból felfigyeltek a felfedezett ás­ványvízre és még 1952-ben hoz­záláttak a kutatáshoz. Az eredeti gazdag forrástól távolabb folytat­ták a fúrásokat és jelenleg 84 m. mélységből kapjuk az ásványvi­zet. A jövőre vonatkozólag az a terv, hogy egy fúrással az erőmű gátja alól vezessék el a kiváló minőségű ásványvizet s ezzel egy­ben megakadályozzák az erőmű gátjának rongálódását. — És az épületek, amelyekben a betegek vannak elszállásolva, milyen célra készültek? Ezek az épületek az erőmű épí­tésén dolgozó munkások lakásai és irodák voltak. Az erőmű befejezése után úgy volt, hogy valami rekre­ációs központot létesítenek Itt. Azonban a kitűnő minőségű ás­vonyv-z kjzbeszőu és igy leu a munKuslaKáscKDől a dolgozó« gyógykezelőnelye. — Milyen Decegségeket gyógyí­tanak itt? — kíváncsiskodtam to­váoD. — Elsősorban légcsőhurutot. De ezenkívül az ásványvíz jő hatás­sal van a gyomorra, vesére, «pe­re. A vesexuveket feloldja és ei­távoiltja. Természetesen az ás­ványvíz csak annak ^jánlatos, aki­nek elegendő gycmorsava van. — Terveik? — A tervünk az, hogy a közel jövőben 305-re emeljük az ágyak számát. Erre a megfelelő épüle­tünk már meg ls van. Tovább, tervünk az, hogy egy éven belül kénsavas fürdőt létesítünk, hogy a légcsőkezelésre Jövő betegeket reuma és más betegségek ellen íürdőkúrával győgyltnassuk. Kü­lönben várjon csak egy pillanatig. A szekrényből egy tervrajz kerji elő. 1970-ben Így néz kl majd a fürdőhely. A terv szerint körül­belül még egyszer annyi épületet építenek mint eddig. Természete­sen nem fog hiányozni a külön­böző gyógykezelő helyeken klvü! a modem kultúrház, kávéház sporttelep stb. sem. — Egy Ilyen háromhetes gyógy­kezelés után észrevehető-e lénye­ges javulás? — Erre nem könnyű válaszolni. Nem mindenkinek egyformán használ. Tény az, hogy egyéves működésünk 6ta, sok köszönő le­velet kaptunk és a különböző saj -tótermékekben ls sok elismerő cikk jelent meg. Máskülönben há­rccn hét múlva saját magának is megfelelhet. Gyorsan teltek a napok. A kü­lönböző procedúrák mellett arra Is lutott időnk, hogy megláto­gassuk a puchovi női konfekciói­tizemet, a közeli üveggyárban megismerkedjünk sz üveggyártás mesterségével, kirándultunk Gott­waldovba, Luhaíovlcére, Treníln­be. Barangoltunk a közeli hegyek­ben, magunkba szívtuk a fenyve­sek ózondús levegőjét. Asz toll te­niszt, röplabdát Játszottunk, órák­hosszat szórakoztunk, vagy vizi­kerékpároztunk. Esténként televí­ziót, vagy filmet néztünk társas­játékot játszottunk és néha tánc­ra ls perdültünk. Az autóbusznál Király Vendel bácsival, a padányl állami gazda­ság dolgozójával szorítunk kezet, majd egy cseh házaspártól bú­csúzok. A kassai lányok ez induló autóbuszból Integetnek. Búcsúz­nak egymástól szlovákok, magya­rok, csehek; búcsúznak a festői szép tájtól: na shledanou — do vldenla, a viszontlátásra. Noalce. TÖTH DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom