A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

Hosszú életet A jövő valamikor az álmodozók birodalma volt: odaszállt szabadságra a korba belesajdult képzelet. Próféták zarándo­koltak roppant kiterjedéseibe, magányos üldözöttek menekültek horizontja mögé, fantaszták száguldtak hozzá szárnyas lovakon. Kéklő ködváraiban be nem teljesült vágyak tanyáztak, fölötte rózsaszín felhőkké bodorodtak a meg nem hallgatott imák. Onnan szökkent elő a szivárvány és a délibáb, halott mezőkre, pusztaságokra. És mégis, komor titokkal volt tele ez a birodalom: éhség és pusztulás fenyegetett túl a látóhatáron, s az ember remegett, ha a távolba tekintett. De mielőttünk föltárja titkait a jövő, a álom a tervezők kezén átváltozik bizonyossággá; ma a jövő felé az igazlátó öntudat tekint. A szomszédomban, ahol a palánk düledezik, tömbházak fognak magasodni, amott kétszeresére növekedik a gyár. Villamos mozdonyok száguldanak s a síneken új kohók füstölögnek, gyümölcsfák lombosodnak a hegyoldalon és villog az új isko­lák ablaka. És ezt a jövőt, nem az álmodozók jósolják, hanem a va­lóság ismerői; a képzelet birodalmát meghódító egyszerű em­berek. Hadd mondom el, mit álmodok én a tömbök, kémények és fák közé, azokra a csöpp helyekre, amit a tervező értelem a szárnyas paripának, a száguldó fantáziának pihenni, új erőt szedni, legelészni fönnhagyott. Míg távolabbi jövőbe szökken, ott frissíti magát a képzelet, tornyok és kémények tövében, mert a reális csodákkal már-már nem bírhatja az iramot. Úgy képzelem, az új tömbház ablakából egy barna leány fog mosolyogni és nagyon kék lesz a késő nyári ég. Virágot fog éppen öntözni, égő piros muskátlit, s a víz egy picit reá fog ömleni a kalapunkra, de ezen egy csöppet sem bosszan­kodunk, mert tele lesz fiatalsággal a világ, a szíve pedig derűvel. A mosolyból annyi fénylik majd a városban, amennyi eddig a lakóknak egy-egy évszázad alatt jutott. S talán olyan ritka lesz a könny, mint a fehér holló, vagy a gyűrűs napfogyatkozás. És több lesz a nóta is, meg a szegfű a kalap mellett. Ügy képzelem, egészen komoly, meglett emberek is tűznek majd szegfűt a kalapjukra, mert reájönnek, hogy ez nem csúnya, nem rossz szokás. De az is lehet: nem tűzik föl, csak otthon tartják a virágvázában, az öröm meg az élet tiszteletére. S az öröm meg az élet meghálálja ezt az apró figyelmes­séget: ott zsibongnak majd ők az emberek szíve körül, s oda­csalogatják kollégájukat, az évszázadokat átbújdosott sze­rencsét. A gyárak jókedvűen pipálnak, s a füst feléjük húzza menny­beli rokonát, a bárányfelleget, s a bárányfelleg a dolgozó embert vágyakozva nézi, s irigyli majd titokban az itt élő emberek szabadságát. A gyümölcsfákon, melyek ott lombosodnak a jövőben, ren­geteg lesz az énekesmadár, legfőképpen pedig a sárgarigó. De lesznek szorgalmas, kakukkok is, hogy a sétáló szerelmes­pároknak hosszú életet jósoljanak, a rigók pedig, hogy ki­rikkantsák a város fölé a boldog ifjúságot. És ha mi, akik öt esztendővel öregedtünk ezalatt, arrafelé ballagunk, a rigók nekünk is éppolyan vígan rikkantanak; a ka­kukk pedig éppúgy megereszti zengő jóslatát: mert nem veszik észre, hogy valamicskét is öregedtünk. És igazuk lesz, mert a teremtés és alkotás nagy eszten­deiben nem illendő dolog a vénülés, hiszen hogyan is lehetne öregedni, mikor minden nő, emelkedik, buzdul és aranyat terem ?/ BAJOR ANDOR • K. Molcsanov szovjet zene­szerző „A del Corno utca" címen operát írt V. Pratolini „Szegény szerelmesek krónikája" c. regényé­ből. Az operát a napokban mutat­ta be a moszkvai Sztaniszlavszkij és a Nyemirovics-Dancsenko Színház. © Rövidesen felállítják Debrecen­ben Móricz Zsigmond monumen­tális szobrát. Az emlékmű Med­gyessy Ferenc szobrászművész al­kotása. 0 Egyiptomi régészek a Núbiai­sivatagban, Eneiba körzetében több mint 400 egyiptomi sírra bukkantak. A sírok tartalma: mintegy 1000 múmia, rengeteg edény, ékszer, szerszám és más használati tárgy. © Taha Husszein egyiptomi vak írót jelöli az 1961-es irodalmi Nobel-díjra az alexandriai egye­tem. Husszein az arab világ leg­ismertebb írói közé tartozik. Ed­dig mintegy 40 szépirodalmi, iro­dalomkritikai, történelmi és filo­zófiai műve jelent meg. Husszein ma 71 éves. Három esztendős ko­rában megvakult, de annak elle­nére elvégezte a kairói egyetemet, doktorátust szerzett a párizsi Sor­bonne-on, és hat egyetem tün­tette ki díszdoktorátussal. Koráb­ban a kairói egyetemen antik és arab irodalmat adott elö, 1950— 1952-ben egyiptgjm népnevelési miniszter volt. jelenleg az Arab Liga kulturális osztályának veze­tője. Pályázati hirdetmény I ACSISZSZKB i 1 MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI § 1 EGYÜTTESE 1 8 H felvesz g ú énekesekel táncosokat és zenészeket. 8 Jelentkezhetnek főiskolások és középiskolások. £ Felvételi vizsgák 1960. szeptember 20, 21, 22 £ és 23-án este 19.00 és 21.00 óra között ú a Csemadok járási titkárságának helyiségeiben, Bratislava, Nám. 1. mája 30. D Az érdeklődők részletes tájékoztatást kaphat­ú nak az együttes irodájában, Bratislava, Karpat- % h ská 2, (YMCA), naponta 8.00-tól 16.00 óráig § Egy kékfedelű füzet... Kék papírba kötött, kékszélü címkével ellátott, vonalzóval szépen „megmargózott" füzet­ben lapozok. A címkén leánynév — egy tizedik osztályos diák­lány neve — azzal a tegnap még gömbölyű zsinórírással, amely most van átmenőben valami karcsúbb és fölényesebb egyéni változat felé. Márványba lehetne vésni, oly finoman rajzolt, gon­dos és elegáns. Tíz esztendő szellemi fejlődése formálta ilyen­re, a kivilágosodó szellemi látó­határral együtt lett egyre derül­tebb, érettebb, biztosabb. Gaz­dája tizenhat éves. Mit tud? Már végigszaladt a világ történe­tén, ismeri Petőfi, Hviezdoslav müveit, Puskint szaval oroszul, tud gyököt vonni, rendszerezni tudja a növényeket és az álla­tokat stb. Az új ismeretekhez, tavaly, tavalyelőtt, tíz év óta épült hidacskák vezetnek, így tanulja már a környező világot és- a múltat tíz esztendeje, a fejlődés törvényeivel, az ellenté­tek harcával, a nagy összefüg­gések gyönyörű rendjében. A legjobb alapokat kapta: az iga­zat, nemcsak a valódit. Nézem a füzetet: a kék papír jó tanulóra jellemző műgonddal a borító-lap belső oldalán kecse­sen leragasztva, az odalak szá­mozva. A margó nem is margó szabályos keretet alkot, a gyöngybetű szöveg körül. S a kékszélü címkén, a név alatt ugyanazokkal a márványba vés­hető nemes betűkkel, mint a név, váratlanul ellágyult hullámvonal­lal egybefűzve: „Slágerfüzet". Nem részletezem a füzet tar­talmát, noha könnyen tehetném, mert a tökéletes dolgozatfüzet utolsó oldalán ugyancsak gyö­nyörűen megvonalazott s kidol­gozott „Tartalomjegyzék" tájé­koztat, hogy melyik oldalon ta­lálom a „Veled vagyok még gon­dolatban" ... teljes szövegét vagy a „Jaj cicát". Az érdeklődő nagyjából képet kap a füzet tartalmáról, ha két nap egy­másután meghallgatja a rádió „Szív küldi" műsorát. A sorrend is nagyjából megegyezik: az „Ej mambó" után bölcs derűvel szólal meg Vörösmarty Bordala a Bánk Bánból, viszont: az Anya­gin Lenszkij áriáját nyugodt öntudattal követik a Csinibaba sorai. Az arány persze nem min-. dig ilyen jó, legtöbbször olyan 5:1, 6:1, a cicák és a csiniba-. bók javára. Mindebből azonban nem a slá­gerszövegek nem tetszenek. Nem rólunk van szó, mindnyájan egyetértünk abban, hogy értel­mesebbek, mulatságosabbak, mint elődjeik. Az is rendben van, hogy a kislány szereti őket, éne­kelje csak, táncoljon rájuk, ha jólesik. A slágerek csak a kék papírba kötött diákfüzetben, Pythagoras és Linné után Janus Pannonius és Balassi után nem tetszenek, ilyen tökéletes rend­ben felsorolva, összegyűjtve, hogy úgy mondjam: teljességre törekedve nem tetszenek. A kék füzet hibát, veszélyt jelez. A hiba nem kicsi: a legneme-. sebb kultúrán nevelt fiatalok íz­lése, ítélete, egész szemlélete — a „Slágerfüzet" tanúsága szerint — nem tart lépést a növekvő is­meretekkel. A kék papírba kötött tökéletes füzet egyetlen áruló el-, lentmondás ismeretek és ítélet, tudás és ízlés között minél hi­bátlanabb, annál hibásabb, minél tökéletesebb, annál gyatrább. Ha egyetlen helyesírási hiba lenne benne — gondolja az ember — megérteném. De nincs. S nem is az a baj, hogy helyesírási hiba nincs, az a baj, hogy azon a színvonalon, ahol az ember már, nem ejt egyetlen helyesírást hi­bát sem, a fiatal lánynak slá-; ger gyűjtemény kell, nem vers, irodalmi igény nélkül készült tánczeneszöveg kell, nem iro-, dalom, nem művészet, nem tu-: domány. Nem egyetlen esetről van szó. A „Slágerfüzet" se egyetlen is­koláinkban, de slágerfüzet nél-; kül is erre az eredményre ju­tunk, ha a lányok jó részével beszélgetünk. Mintha kezdene el­határolódni tananyag és élet, kötelező irodalom és eleven ér­deklődés —. s az „életből" főleg a munkautáni életet látják s az eleven érdeklődés — olyasminek szól, amiről szó sincs az iskolá­ban. Itt a veszély, amely szin­tén nem kicsi. Az ifjú szívekben nem mai költőink élnek, hanem slágerszövegiróink, nem is iro­dalmi rendezvények, hanem az esztrádműsorok. Ezen a valóságon gondolkozni kell! TÓTH GYULA 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom