A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

mum ÍBŰ0BD00 © Lev Tolsztoj halálának 50. évfordulója alkalmából Ján Cikker szlovák zeneszerző operát írt a világhiríí orosz író Feltámadás című regénye nyomán. Az opera librettóját is a ko,mponista írta. • Az Iliász- szeptemberben kezdik forgatni Görögországban. A film ötlete Edward Epstein fiatal amerikai rendezőtől ered, aki már tobb dokumentum filmet rendezett ts amatőr archeológus. A film forgatókönyvét Elliot amerikai drámaíró írta. A színes, háromórás filmben Achillest Marlon Brando, Agamemnont Laurence Olivier, Parist Jean Marais alakítja. © Firenzében Dante-múzeumot rendeztek be abban a házban, ahol a legnagyobb olasz költő élt. Az itt kiállított dokumentumok között látható az az 1302-ben kelt akta is. amellyel Dante száműzetését rendelték el Firenze guelf-párti tanácsurai. • A Csehszlovákiai Állami Politikai Könyvkiadó kiadásában megjelent B. Lastovilka A háború idején Londonban — Küzdelem az úi Csehszlovák Köztársaságért 1939-1945 cimü több mint 600 oldalas könyve, melyben leleplezi Benes és a burzsoá emigránsok szerepét. 9 Dráma a világűrben címmel huszonöt ifjú zágrábi amatörcsillagász (14—18 éves fiúk és lányok) könyvet Irt, amelyben megrázó szavakkal írják le, mi történne a Földdel, ha kitörne a hidrogénháború. A Dráma a világűrben című könyvet még kéziratban elolvasta Eiro Itoo, a japán békeliga elnöke és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a fiatal írók munkájáról. • Konsztantyin Szimonov Élők és holtak című új regénye a második műve annak a katonai témájú könyvciklusnak, amely a Bajtá-sak cimü könyvvel indult meg. Az új mü nem folytatása az előzőnek, habár annak több hőse ebben is szerepel. A regényt a Známja című folyóirat közölte. • Ötszáz „elektronikus őrt" vásárolt a chicágói szépművészeti múzeum, hogy 170 millió dollárt érő műkincseit a riasztó készülék segítségével megóvja a tolvajoktól. 9 Gina Lollobrigida és Frank Sinatra közös filmjét a „Sohasem voltak ilyen kevesek"-et, amelynek cselekménye a második világháború idején Burmában játszódik, Zürichben mutatták be. A kritika e filmet és Lollobrigida amerikai filmbeli alakítását közepesnek tartja. 9 Nazim Hikmet bábfilmet írt a Moszfilm Stúdió számára. A „Szerelmes farkasok" felvételeit rövidesen megkezdik. ' 9 Érdekes dokumentumfilm készült el a Szovjetunióban. A film a 11. világháborúban harcolt és kitüntetett egykori szovjet katonák és tisztek mai polgári tevékenységét mutatja be. A film hősei valódi nevükön szerepelnek. A/fég el sem mentél még itt vagy látod s én máris máris érzem hiányod mint gyümölcsöt a fáról ha tépik fájva szakad le de válik mégis te is elmégy s tán nem jössz már vissza mint nyári záport a föld beissza szivem is úgy zár magába téged kecsesen ringó őzike-lépted tiszta szemednek tükrét a mélyet a pillantásod a büszkeséged mert elmégy elmégy eltűnsz a nyárral mint a zengeni megszűnt madárdal mint hideg télben KULCSÁR TIBOR: Még el sem mentél befagyott csermely s hogy mégse menj el úgy mint vásznára festi a mester a drága arcot szénnel ecsettel s hosszú időkig élhet a vázlat most én is én is e versbe zárlak megőrizlek mint keret a képet kecsesen ringó őzike-lépt ed tiszta szemednek tükrét a mélyet a pillantásod a büszkeséged mert akarom hogy megmaradj végleg visszavárlak mint fecskét a fészek s mint olykor régen szoborba vésték ókori görög istennők képét mert akarom hogy megmaradj végleg e versbe véslek örökre téged. A jó és a rossz irodalomról (Folytatás a 9. oldalról) hogy ismét Tolsztojt idézzük, nem talált meg ebben a „magas fokú" irodalomban, azt másutt kezdte keresni és az „alacsony fokú" irodalomban lelte meg. Elsőrendű szerepe — negatív értelemben véve :— volt ebben a tőkés társadalmi rendnek. Az emberek nagy többsége a kapitalizmusban olyan feltételek között él, amelyek kedvezőtlenek fejlődésük szempontjából; fizikai munkára vannak ítélve, amely nem teszi alkalmassá a jelenségek felfogására, inkább eltompítja őket. Ezek nem megfelelő feltételek az irodalom megértésére, amely néha igen komplikáltán és szubtilisan bánik a valósággal; ezek inkább feltétetelek annak az irodalomnak a megértésére, amely — általánosabb, nem annyira komplikált, nem oly finom — mintha csak kárpótlást akarna nyújtani olvasóinak elfecsértelt életükért; ez az irodalom ily módon kárpótlás nem teljes és nem egész életükért, mert alkalmat ad nekik, hogy legalább gondolatban, fantáziájuk révén átéljenek valami más, szabadabb életet, mint amilyen az ő saját, földhözragadt egzisztenciájuk: ebben az irodalomban azzá lehetnek, amik a valóságban nem, sőt megkaphatják azt is, amijük a valóságban nincs. Ebben kell keresni eredetét annak a folyamatnak, amelynek következményeit akarva, nem akarva még ma, a szocialista társadalomban is érezzük. Ebben keresendő eredete annak az irodalomnak, amelyet a nagy tömegek kikényszerítettek maguknak kárpótlásul nem teljes életükért s kárpótlásul azért az irodalomért, amely elidegenedett tőlük és hozzáférhetetlen lett a számukra. Ebben keresendő az eredete a mindenfajta regények hatalmas áradatának: a kalandor- és detektívregényeknek — a férfiak, s az émelygős, konvencionális szerelmes regényeknek — a nők számára, tizenhat évestől matróna korig. A szocialista rendszer sokat tett, hogy a tömegek végre hozzáférjenek a kultúrához, statisztikák egyenesen fantasztikus számadatokat mutatnak ki e téren, de nagyon tévednénk, ha azt hinnők, hogy minden rendben van, kiépítettük a komoly bázist, a többi majd megjön magától. Elvetettük a magot, de még sok idő eltelik az aratásig. Társadalmunk óriási, alapjaiig hatoló változásokon megy keresztül, mint a szocialista országokban mindenütt, nálunk is új „közönség" van kialakulóban. Ennek az új közönségnek — bele kell nyugodnunk i— sok tekintetben még régi az ízlése, esztétikailag „lemaradt". Ám hogy 6 sem emésztette meg boldogan az egész szocialista-realista irodalmat, az nemcsak a közönségre, de erre az irodalomra is élénk fényt vet, amelynek nyilván jók voltak a szándékai, hatni és segíteni akart, csakhogy talán túlságosan is; s erre a közönség egyrészt a klasszikus irodalom iránti, másrészt az olyan irodalom iránti rokonszenvvel válaszolt, amely csak szórakoztatni akarta, vagy amely nemcsak őróla magáról szól. A jó irodalomnak sem kell hogy az olvasónak csak az ő munkakörét mutassa be; a jó irodalomnak sem kell hogy csak komolyan és programmal lépjen az olvasó elé; a jó irodalomban sem mindig a problematika, hanem a történés, a mozgalmasság s a gördülékenység is fontos. Amíg a jó irodalom nem tud eleget tenni ezeknek — és még sok egyéb más — nagyon is természetes és irodalmi feltételeknek, addig nem lehet moralizálni és elítélni azt az irodalmat, mely ezeknek — a maga módján! — eleget tesz, sem azokat az embereket, akik ezt az irodalmat előnyben részesítik. Mi tehát az irodalom feladata? Ismét csak Tolsztoj szavaival szólva, „az irodalom nemcsak arra hivatott, hogy megmaradjon a nép igényeinek színvonalán, hanem még valamivel többre is — köteles kifejleszteni a nép ízlését, fokozni igényeit, új eszmékkel gazdagítani, előre vezetni". (Kivonatos forditás) 15