A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

jat., egyszóval mindent, amit össze lehet hasonlítani. Miedzyzdroje, e kis tengerparti város volt két hétre a vendéglátónk. A szczecini öböl fölött, az Odera torkolatába beékelődő jókora szigetén fekszik. Ami legelőször feltűnt mindjárt az állomáson: a gumikerekű fiakkerek sorakozása az állomás előtti téren. A számozott kocsik türelmesén, szép rendben várakoztak az utasokra. „Helyiérdekű villamos" — és egy pillanatra a mi Komáromunkra gondoltam, ahol még szintén divatban van e jármű. A várost tűlevelű erdők koszorúja övezi és mivel lakossága jórészt idegenforgalomból él, szebbnél-szebb szállodák, elegáns villák és panziók húzódnak elszórtan az erdők oldalában. Csendes, pihentető virágoskert az egész város. Alig hogy letettük poggyászainkat a szállodában, már futottunk is a tengerpartra. Mindenki a tengert akarta látni. Még sohasem láttam a tengert, de sokszor elképzeltem ezt a nagyszerű, csodálatos találkozást. S megvallom, e találkozás csalódást okozott egy pillanatra, talán azért, mert valami rendkívülit vártam. Viharos, vad hullámokat, süvítő szelet, dióhéjként vergődő hajókat, egyszóval gyerekkori olvasmányaim megelevenedését. S a tenger mint lomha, flegma óriás, ügyet sem vetett rám, kékes-szürkén, siváran pihent, szinte felhúzódott az égig és megelégedetten süttette a hátát a nappal. Sehol,egy hajó, sehol egy vitorla. A fehérre meszelt móló fényes kardként fúródott a tenger oldalába. A? aranyhomokos parton a divatos fürdőruhák, ülőkosarak tarkasága élesen elütött a szürke háttértől. Lementem a homokra, közel a nagy vízhez. S skkor láttam, hogy sose nyugodt a tenger, örökké dolgozik, zöldes hullámokat küldözget nagymérgesen, morogva a part felé, mintha minden szennyet ki akarna vetni magából; olajos konzervdobozokat, üres papírzacskókat, elpusztult csigák, osztrigák héját. Tisztálkodik, szépíti magát a tenger, mint k nyes, büszke asszony. Fölötte tarkaszi'rnyú, piroscsőrű sirályok jajongnak, nint otthon nálunk a réti vadvizekben a bíbicek. Élesszemű, gyors madarak. A felhajított kenyérdarabokat röptében elkapkodják. Ha elfáradnak, a hullámok hátára ülnek és úgy himbolóznak mint kecses, könnyű papirhajók. Este kiürül a part, csak egy-két csigákat gyűjtő gyerek árnyéka vetődik a vízre. Meg szerelmespárok járnak andalogva a forró homokon, mezítláb. Néhanéha lehajolnak, az apró színes kavicsok között keresik a tenger sárga könnyét, a borostyánt. Azt mondják, aki ilyet talál, azt nem éri soha bánat, szerencsés lesz egész életében. A móló megtelik sétálókkal. Várják a naplementét. A vörös napkorong szinte belezuhan a tengerbe. Utána hét szfnben ragyog a bárányfelhős ég. Nem lehet leírni, nem lehet megfesteni mert giccs lenne belőle. A nap lenyugodott s hirtelen jókedvűen, heytkén felcsendült tgy harmonika hangja. Egy csapat kékinges fiatal lány és legény mazurkát tőrfcolt a mólón. A körülöttük állók régi lengyel dalokat énekeltek. Szállt a dal és alattuk zúgott, morajlott a tenger, mintha 6 is velük énekelne. (Folytatjuk) A móló bejárata A mólé Sirályok Ozsvald Árpád LeMvel (cjitfer -MM It'nooi' M Napnyugta a tengeren Túl a palánkon. Móra Ferenc adta e találó. összefoglaló elmet olasz és spanyolországi útijegyzeteinek, jobbanmondva, az ottani élményekből fakadó karcolatainak! Tömör és mégis megelevenítő ez a rövid mondat. Szinte mögötte látom, amint a lócán ülő parasztember odaszól a kerekszemű fiának: „Eriggy fiam, nézz szét. hogy mi történik ott túl a palánkon, hogy élnek a mi szomszédaink!" És én is, akárcsak valamikor Móra ..kiszaladtam egy kicsit a világ nagyutcájára": két hetet töltöttem Lengyel-' országban, szomszédainknál, a Balti-tenger partján. Az ember, ha a robogó vonat az országa határán túl suhan, önkéntelenül is az ablakhoz húzódik, mindent látni akar, apró pillanatképeket gyűjt, lázasan a tarsolyába, mert azt hiszi, hogy ezeken keresztül sikerül megismernie egy ország, egy nép életét, szokásait. Beszélget a kalauzzal, a vasutassal, a pincérrel, a felszálló utasokkal - már ahogy tud; kérdez, csodálkozik és gondolatban öszszehasonlítja a saját országában lévő dolgokkal: az árakat, a keresetet, a munkatempót, az emberek modorát, a tá-