A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

Тя1ц Я ^шшжт Vadregényes táj a Fekete folyó mentén Szeptember 2, a Vietnami Demokratikus Köztársaság államünnepe Bambuszedényekben hordják a vizet a vietnami nók de nem kiván emberi erőkifejtést. Az egyik falubeli elmesélte, hogy ennek в berendezésnek még egy előnye is van, az tudniillik, hogy éjjel elriasztja a tigriseket. A rizs jelenti ezen a vidéken az életet. A legfontosabb élelmicikk, ugyanaz, mint nálunk valaha a kenyér és a burgonya volt együttesen. Rizsért vásárolnak a dzsungel-lakők sőt, gyufát, kést, teát, egy kevés dohányt és minden egyebet. Rizzsel fizetik az adót, rizzsel váltja meg a vőlegény a menyasszonyt, minden gondolatuk, minden reményük és álmuk a rizs körül forog. Ha nincs rizs. ez éhséget és sokszor halélt jelent, ha elég a rizs, mindenki boldog. Itt, a hegyvidéki dzsungelban csak igen kevés az öntözhető föld, ezért a falusiak felgyújtják a dzsungelt a hegyoldalakban s az Így nyert termőföldbe egy olyan rizsfajtát ültetnek, amelynek nem sok vízre van szüksége. Érthető, hogy itt nem olyan bőséges a termés, mint a síkságon, és évente csak egyszer aratnak. Bambusz nélkül sem lehet elképzelni errefelé az életet. A házakat a magas bambusz-cserjék árnyékéban építik, bambusz a legfőbb építőanyag, bambuszból fonják a gyékényeket, amin alszanak, a kúpos kalapokat s a rizstárolásra szolgáló kosarakat. Bambuszbői készül az öntözőrendszer csőhálózata, bambuszból fonják a vízhordó edényeket, amelyekben főznek ls. Bambusszal tüzelnek és bambuszfáklyával világítanak. Különféle használati tárgyakat ls készítenek bambuszbői. Bambusz a trópusok nélkülözhetetlen ajándéka, amely megkönnyíti az életet. Lassan, de biztosan ide is utat tör magénak az új idők szelleme, a dzsungel-lakók is élvezik Immár a Vietnami Dolgozók Pártjának és a kormánynak gondoskodását. Egyre több közszükségleti cikk jut el ide a dzsungelba, olyanok, amelyeket azelőtt nem is Ismertek. Ahol lehet, Iskolákat rendeznek be, s rendszeresen látogatják a dzsungel-falvakat az egészségügyi dolgozók és a kultúrmunkások. Ma még Igen nehezek az életfeltételek a dzsungelban, de ide is behatol az új élet szelleme, s eljön a nap, amikor itt is őröm lesz az élet s a munka. Szöveg és képek: dr. M. Králik A dzsungel széién A Vietnami Demokratikus Köztársaság hatalmas fejlődésen mént ét az utóbbi hat esztendő folyamán. Jórészt mér helyreállították mindazt, ami a francia gyarmatosítók ellen vívott hosszú háború alatt elpusztult. A Szovjetunió, Kína és a többi népi demokratikus orszég segítségével a vietnami nép új Ipart épít és feltárja az ország ásványi kincseit. Emelkedik a nép anyagi és kulturális színvonala s az élet az ország legeldugottabb részeiben ls utat tőr magának. A sürü dzsungelek közt fekvő egyik vietnami faluba vezeti el az olvasót mai riportunk. A Fekete folyó középső folyása mentén elterülő áthatolhatatlan dzsungelek közt fekszik Van Say falucska, melynek élete reggel a vietnami lobogő kitűzésével kezdődik. A Fekete folyót sürü ködpamatok takarják el, csak a monoton dübörgés árulja el, merre hömpölyög vize. A legutolsó időkig a falu el volt vágva a külvilágtól, a civilizáció és a kultúra áldásaitól, amelyek csak ritkán jutottak el idáig. Ez szabja meg a lakosság életmódját ma ls. A falu gyakorlatilag teljesen önellátó, s az a néhány Iparcikk, amit Itt látunk, csak nefnrég került ide. A legértékesebb dolog valamennyi férfi számára a puska. Hihetetlen becsben tartják, sohasem teszik le a kezükből s még éjjel ls rajta alszanak. Ez nyilván az elmúlt idők következménye, amikor nemcsak a vadállatok, hanem a gyarmatosítók ellen is nehéz harcokat kellett vtvnlok. A következő fontos használati tárgy, amit a dzsungel minden lakója állandóan magával visz, égy hatalmas, a délamerikai indiánok macsetájéra emlékeztető kés. Ez a fontos eszköz a liánok átvágására, élelmiszer feldarabolásra szolgál, de fegyvernek is használják. Minden háztartásban van néhány vörösréz üst, egypár kerámia-csésze, s egy teafőző edény. Az asszonyok sok-sok ezüstékszert viselnek magukon. Csak nemrég jelentek meg itt a színes, mintás kartonok, de a lakosság még netn szokta meg s inkább saját primitív szövőszékén előállított kelméket visel, amiket valamely trópusi növény bogyóival barnára vagy vörösre festenek. A nap már elérte a magas fák csúcsét, s a falcban megindult a mindennapi élet. Egy csoport férfi hosszú, keskeny csónakokon halászatra indul. A csónakot itt egyetlen fatörzsből faragják ki. Ahogy megállapítottam, bambuszrostból font lélekvesztőket is használnak. Ez tulajdonképpэп kosáyszerü alkalmatosság, amit belülről valamiféle mézgával kennek ki, amely a gumiéhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A falut egyszerre csak tompa ritmikus dohogás tölti be, ami egy primitív rizshántolő eszköztől ered. Egy fatönk kivájt üíegébe beszórnak mintegy 10 kg-nyi rizst, s egy emelőszefű fahasábbal, amelyet lábbal hoznak mozgásba, a rizst ütögetik. Mindig nagyon sokéig tart. amíg ezt a néhány kilogramm rizst sikerül megszabadítani a héjától. Napfelkeltétől késő estig ott állnak az asszonyok a biztonsági okokból kétméteres cölöpökre épített kunyhók eresze alatt, egyik kezükkel kötélbe kapaszkodnak, és a rlzshántoló szer-' kezetet tapossák, ritmikusan pihenés nélkül, hosszú órákon keresztül. Bizony nehéz, fárasztó munka ez. De hét drága a gép s az ilyen kis mennyiségű rizs hántolásához nem is fizetődnék ki. Am azért Itt is lehet találkozni az embernek a munka megkönnyítését szolgáló igyekezetével. A falu szélén néhány billenő szerkezetet láttunk, ezekre faedények voltak erősítve s az edényekbe bambuszcsövön keresztül csorgott a folyó vize. Amikor az edény megtelik vízzel, a mérlegkar lezuhan, a viz kiömlik és a fahasáb lecsap a rizsre. Lassú munka ez bizony, ilyen cölöpépítményekhen lakik f dzsungel-falu népe