A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-28 / 35. szám

Bombayban és Novoszibirszkben, Jokohamában és Detroitban, Berlinben és Melbourneben sok-sok millió ember megszokta, hogy este a rádióban meghallgatja az időjárásjelentést. Olyan magától értetődő szokássá vált ez, mint az ebédutáni cigaretta. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy miként születik az időjárás jelentés és hogyan élnek, hogyan dolgoznak ti meteorológiai szolgálat dolgozói... Kelet-Szibéria. Krasznojarszki Határvidék. A Száján-hegység nyúlványai. Magasan a hegyek közt házikó áll, egy folyócska, vagy inkább patak partján. Mellette a kis tisztáson műszerek vannak felállítva. Ez a hidrometeorológiai állomás. Az állomás vezetője, Ivan Melkozjorov a haditengerészetnél volt rádiós. Eelesége, Emilija hivatásos meteorológus. Vlagyivosztokban tanult, s Melkozjorovval is ott ismerkedett meg. A tengerész leszerelt, a diáklány befejezte tanulmányait, s ekkor elhatározták, hogy valamelyik szibériai időjárásjelző állomáson fognak dolgozni. A harmadik meteorológus Valentyin Szemikopenko. Mindössze 18 éves. A Novoszibirszki Ipariskolában nemrég kapta meg rádiós és megfigyelö-meteorológusi oklevelét. Az állomás vezetője tréfálkozik: Emlllja Melkozjorova reggelenként megméri az Olenyja patak vizének Tányecsks műszerek nélkltl is látszlntjél. ja: ma elmarad a séta. - Mi meteorológusok nem ismerünk rossz időt. Akármilyen is az idő, minket mindig érdekel. Megfigyeljük a talaj hőmérsékletét, a csapadék mennyiségét, a napsugárzás aktivitását; a szelek irányát, a patak vízszintjét; s még sok más egyebet. Hogy megszerezzük mindazokat az adatokat, melyekre az Időjárásjelző Hivatalnak szüksége van, mindegyikünk sok kilométert gyalogol, amikor ügyeletes. , - Olyan messze vannak a műszerek? - Dehogyis. Legfeljebb 200 méternyire a háztól. Csakhogy gyakran kell ám őket meglátogatni... A Száján-hegységben ilyenkor már tombol a tél: a fagyok, hóviharok vették át az uralmat. A három ember azonban most is pontosan az előírás szerint folytatja megfigyeléseit. De miért lett e riport címe: „Négyen az Olejnya pataknál?" Mert még egy lakója van a kis állomásnak: a kétéves Tányecska, a meteorológus házaspár kislánya. Sokan élnek a földön, akik szerényen végzik a maguk dolgát az egész emberiség javára. Amikor a rádió idöjárásjelentését hallgatjuk, gondoljunk néha erre a négy emberre is! V. 7TT.es tvan Melkozjorov rádión adja le legújabb megfigyeléseinek eredményét. E hegyek között búvik meg az «llomia. Valentyln Szemikopenko most felhasználhatja, amit a háztartási gyakorlatokon tanult az ipariskolában. Tányecsks műszerek nélkltl is látja: ma elmarad a séta. l-.millja Melkozjorova reggelenként megméri az Olenyja patak vizének szintjét.