A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

dmxüunrtU Gromma Alajos „Hegyi Kegyelet" c. szobra a szimbolikus temetőben. Kilátás a „Szabadság" barlangból esett el valahol a hegy lábánál... Ennek a kőbefaragott asszonynak szomorúsága jobban kifejezi a gyülöletszülte öldöklés minden kegyetlenségét, mint a hullahe­gyeket ábrázoló képek, pedig nem tesz mást csak néz, néz a messzeségbe, ma­gához szorítva elárvult kisdedét. A szim­bolikus temetőből lefelé haladva, a völgy közepe táján érkezünk az európai hírű Szabadság barlanghoz, melynek népszerű­ségét mi sem jelzi jobban mint az Ide­tóduló turisták tömege. Gyerekek és fel­nőttek, hazánkbeliek és külföldlek cso­portja keresi fel ezt a páratlan szépségű s méreteiben is hatalmas földalatti kép­ződményt, melynek eddig 12 kilométernyi útja van feltárva. Megyünk, lépkedünk a korlátokkal, Az út széles völgykatlanban kanyarog északi irányban, hogy aztán az egyre szűkülő völgy fenyevesei között találjuk magunkat... A város csakhamar mélyen mögöttünk marad. Csak a gyárkémények s templomtornyok ágaskodnak ki a barna­fodrú füstből, melyet felhőként ont ma­gából a bőriparáról híres vágparti város, Liptovsk? MikuláS. A völgy szűkebb lesz, a táj festőibb. Meredek sziklák és barlangnyllások mel­lett suhannak tova, s itt-ott a mohával bélelt erdei tisztáson legelésző szarva­sokat pillant meg szemünk. Mellettünk szalad egy kicsiny hegyipatak. Szikláról sziklára hajtja a gyorsaság, melyet aján­dékba kapott születése pillanatában a hegyoldaltól, melyből kibuggyan, s fehér tarajúvá fodrozza apró hullámait a szá­guldás ... Mi ls szaladunk, rohanunk a jobbra-balra kanyargó mind meredekebb úton, amíg végre lefékez a gépünk: a végállomásra értünk, ahonnan pár perc­nyi séta után a drótkötélpályához jutunk, melynek másik vége a Chopok csúcsán várja érkezésünket. A kilátás fenséges! Előttünk a Magas-Tátra hegyláncolata, szemben a Liptói Ha­vasok integetnek havas ormaikkal. Hogy mit érzünk ennyi szépség láttán, erre csak Petőfi soraival felelhetünk: „Oh természet, óh dicsó természet. Mely nyelv merne, versenyezni véled " A Chopokról szebbnél szebb kirándu­lások sorát tehetjük meg a szomszédos magaslatokra. E festői szépségű hegyeken nem is olyan régen még fegyverek ropogását visszhangozták a sötétlö sziklák. Itt gyil­kolták a hegyekbe húzódó felkelőket Hit­ler bérencei, s nem egy fiatalasszonyt tettek özveggyé, sok apró gyermeket ár­vává, kiknek férjük, édesapjuk itt lelte halélát a demänovai völgyben. Ezeknek a hősi halottaknak emlékére alkotta Gromma Alajos szobrászművész a szim­bolikus temetőben felállított „Hegyi Ke­gyelet" című szobrát. A kőbe vésett asszonyalak elárvult, al­vó gyermekét öleli magához, szomorúan kémleli a tájat, kutatva a fenyvest, mely utoljára látta élőnek az urát, aki itt „Achilles pajzsa" a Szabadság barlangban A hegyipatak a barlangban kanyarog Rózsaszín terem a Szabadság barlangban dróthálóval biztosított utakon, hol fel, hol lefelé haladva a dombszerü üregekben, ahol rlzsaszínú, alabástromszerű „sztalag­mit"-ok adnak csepp formában csókot az alattuk kikristályosodott „sztalaktitok" — nak, s tudják-e a barlang látogatók, hogy egyetlen cseppecskének teljes tizenöt évre van szüksége, hogy kővé merevedjen, a hogy ennek a fennséges barlangnak lét­rejöttéhez több százezer év volt szük­séges. Este van már, mikor, hazafelé tartunk. Lenn, a mélyben feltűnnek a mikulási házak körvonalai s szemben a Liptói Ha­vasok csúcsai felett kigyullad egy csil­lag.., Búcsúzunk a demänovai völgytől, reménykedve, hogy ismét viszontlátjuk ... LAOKÖNÉ, dr. KISS IBOLYA Dr. Droppa A. felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom