A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

Persze mindez Igy nagyon egyszerűen van megfogalmazva, de a dolog távolról sem ilyen egyszerű, mert ezt sem lehet kategorizálni. Inkább azt mondhatnánk, hogy a siker mindenütt a közönség összetételének a kérdése volt. Azt már említettem, hogy ez a közönség egészen más vérmérsékletű, mint a csallóközi, vagy a gömöri, s nemcsak más vérmérsékletű, de más beállítottságú, más ízlésű, más műveltségű ls. De ez ls csak úgy általában, mert ez sem volt érvényes minden fellépésre, főképp nem azokra, ahol a közönség nagy részét katonák alkották, elsősorban magyar katonák. Igy aztán voltak helyek, ahol a könnyű szórakoztató dolgok tetszettek inkább, mint például a kimondottan erre a körútra betanult „Pflndi k nám" cimü cseh népdal, vagy a János-köszöntő, s voltak helyek, ahol az igényesebb, komolyabb dolgok tetszettek, mint a már említett tánc-trilógia, vagy például Kodály Zoltán Békesség-óhajtása. Egy ilyen .többhetes útröl természetesen igen nehéz beszámolni, mert rengeteg az élmény, rengeteg a meglrnlvalő — nem két, de húsz oldal is kevés lenne rá, Így aztán csak Ízelítőül említenék néhányat az élmények közül. Tájak és emberek Tájak: Azt hiszem, mfocs az az utazó, nincs az a turista a világon, aki idegen, eleddig soha nem látott tájakon barangolva képes lenne azt mondani, hogy nem szép. Hogy nem fenséges, hogy nem isteni, hogy nem csodálatraméltó. Még ha az a vidék semmivel sem különb, mint az otthoni. De hét Csehország csakugyan gyönyörű, szépek a végtelen hosszúságú délcseh nyírfaerdők, szépek a rengeteg halastavakkal telitüzdelt rónák, szépek az ódon, kultúrált városok, s szép a szlovákiai magyar szem számára a legszokatlanabb, a megint csak kulturált, szabályozott, csörömpölő gyárakkal, füstölgő gyárkéményekkel telirakott vidék. No persze, ez sem mindenütt, ez is csak a mérsékéltebb formáiban, de egy Most vagy egy Plzeft már ugyancsak meghökkenti a magunkfajta „vidékleket"" örökös kormával, örökös feketeségével. Az emberek: Régi dolog, hogy a csehek általában fürge emberek, gyors észjérásúak s élelmesek. Ez Igaz, de mivel függ ez össze? Különösen hangzik talán, de én legalábbis igy tapasztaltam, a kultúráltsággal. Nem könnyű az Ilyesmiről számot adni, de szinte hihetetlen, hogy milyen szélesen alapozott Ismeretanyaga, milyen tág érdeklődési köre van egy akár a legegyszerűbb cseh munkásnak ls, úgy politikai, mint tudományos, vagy művészeti kérdésekben. Ezzel függ össze aztán a következő dolog ls. Van, mondjuk egy átlagos cseh gyár. Nem is a legelmaradottabb, nem is a legkorszerűbb, olyan, mint a legtöbbje, ahogy mondani szokás. Nos hát az együttes meglátogatott egy ilyen gyárat, s ahogy említjük, hogy táncosok, dalosok vagyunk, hát itt is, ott is ránkmosolyog egy-egy arc a gépek mögül, ránkvillan egy-egy baráti tekintet, s kezet ráz: kollégák vagyunk. S mondják, hogy ők is dalosok, hogy nekik ls van énekkaruk a gyárban, nem is egy. kettő, zenekar meg három. Ha ezt hallja az Itteni ember, csak haza tud gondolni, otthonára, Dél-Szlovákiára, s arra, hegy be jó volna, ha mondjuk a füleki, vagy a komáromi gyárnak is lenne már nem kettő, csak legalább egy énekkara. Nem azért, mintha a lehetőségek nem lennének meg ehhez. Hiszen egy ország vagyunk, egy társadalmi rendszer, anyagilag semmivel sem kevésbé ellátva, mint az ottani dolgozók, de mennyi víznek kell még addig lefolyni a Dunán, míg a mi munkásainkat, parasztjainkat ls rá tudjuk szoktatni, hogy munka után necsak a kocsmába menjenek, hanem a művelődési házba Is; énekelni, muzsikálni és táncolni, s a szabadságukat fürdőn, üdülőben vagy a hegyekben töltsék. iMondom, ez már nem anyagi kérdés, hanem szellemi, a nevelésügynek, az iskoláknak, a társadalmi szervezeteknek, s mindenekelőtt a hagyományoknak a kérdése. A katonák: Dicséret Illeti az együttes vezetőséget, hogy a körút egyes állomásalt úgy állította össze, hogy műsoruk eljuthatott a Csehországban nagy számban élő magyar katonák százaihoz Is. Igaz ugyan, hogy ezzel önmagunkat rövidítettük meg, mert ennyivel kevesebb alkalom adódott a valóban „közvetlen" cseh közönséggel való találkozásra, de amennyit vesztettünk a réven, annyit nyertünk a vámon. Mert nem kis dolog az sem, hogy családjuktól, megszokott környezetüktől évekre elszakított emberek, ha csak két órára is, Ismét hazai szót hallhatnak, ismerős dalokat, ismerős táncokat. S jöttek is az erdőkben cserzett, gyakorlatokon edzett, megindult katonák, gratulálni a műsor után s megköszönni a nagyszerű élményt. Nagy kár azonban, mint már említettem, hogy a már felsorolt okok miatt kevesebb alkalom adódott arra, hogy valóban műértő közönség előtt is leperegjen a műsor. Ilyen tulajdonképpen csak PIzertben, Moston meg LitomySlben volt, s éppen a litomyäli forró siker bizonyította, hogy milyen kishitűség volt az együttes vezetőségétől, hogy nem mert vállalkozni több, nagyobb cseh városokban történő fellépésekre ls. Műsoron kívül Az Ilyen nyári körúthoz természetesen hozzátartozik a vidámság ls, a nóta, a tánc, s a kacagás. Ifjú Szivek nemcsak a titulusban, azok a valóságban ls, nem hiszem, hogy az együttes átlagos életkora több lenne, mint 22—23 év. S persze eme mulatságoknak megvannak mér a most kialakulóban lévő formákon kívül a már hagyományos, kialakult formál ls. Ilyen például az a jókedvű, eget (de legalábbis autóbusztetöt) reszkettető harsogó nótázás, amely már szinte hagyományszerüen kíséri a fellépésekről való hazafelé-utat. Fehéret virágzik az akácfa. Hideg szél fúj édesanyám. Komáromi magas torony... száll a nőta, csillagokat verdes, reszket az autőbusz-tetö a nagy dalolásban. A másik fajta szórakozási lehetőség pedig a közös kirándulás. Ilyen is akadt Lednicén, Hlubokán, Terezlnben, Prágában, s ez nagyon jó volt, mert ezek az emberek az együttes tagjai, legnagyobbrészt jövendőbeli tanítók, az egy hőnap alatt annyi mindent láttak, mint máskor évek alatt sem. Munkában a zenekar Végezetül mégegyszer elmodhatjuk, hogy a Magyar Népművészeti Együttes érettségi vizsgái jól sikerültek, az Ifjú Szivek átlépheti a férfikor határát. S ami ezzel egyfontosságú: az ország határát is, hogy általessen a mégmagasabb, még-igényesebb vizsgákon is, külföldi közönség előtt, s a külföldi együttesekkel valő találkozásokon, baráti megbeszéléseken, munkamódszer-átadásokon, mert nem kétséges, hogy minden egyes ilyen út százszorosan térülne meg aztán a következő időkben, az együttes elkövetkező műsorainak mind-magasabb színvonalában. CSELÉNYI LÁSZLÓ Hazafelé PlzeA Sárdózás Hárman a közönség soraiból