A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

I ég jóformán el sem kezdtek duruzsolni a cséplőmasinék, s még alig enyhült falánk étvágyuk a búzamezők kombájnszörnyeinek, amikor már is új jelenetekkel színeződött a paraszti nyár fenséges színjátéka. A cséplő és aratőgépek mellől felpántlikázott gabonáskocsík indultak útjukra, hogy odahordják drága terhüket az ország asztalára. „Megkezdődött a felvásárlás!" Ezek és ezek a falvak 101 százalékos felvásárlási eredménnyel vezetnek a községek versenyében! -olvasgatják innentől kezdve unatkozó arccal a sajtójelentések vastagbetüs címeit. Mert bizony még olyanok ls akadnak, akik bosszankodnak az ilyen „unalmas" tudósítások miatt! Bezzeg, ha sejtenék, hogy mennyi verejtéket, izgalmat és lőtás-futást takarnak ezek a „semmitmondó" adatok! És mennyi hálát érdemelnek parasztjank és segítőik, valamint a felvásárlóink, hogy eső és szárazság, orkán és árvíz ellenére is minden esztendőben Igy szólhatnak hozzánk: Polgárok, munkások, Ismét bőséges lesz a mindennapi kenyér! íme, néhány színfolt a felvásárlásból ... Gálán tin a gabonát, mert 24 őra alatt 300 tonna magot megtisztít, s ebből 1400 mázsát mindjárt meg is szárit! A pénznél csak a „több pénz" jobb A galántal járás szövetkezetei közül a hódiak teljesítették elsőnek a beadási tervet. Amikor meglátogattuk ezt az alig 700 lakosú falut, ennek paraszti népét még mindég a cséplőgép mellett találtam. - Hogy csinálták ezt? — tettem fel a már szokványos kérdést. - Mert élelmesek vagyunk és kihasz 460-ÁxHsytíátt&lé'ő A Felvásárló Vállalat galántai kirendeltsége egyike azoknak, ahol a dolgozók legjobban megszervezték járásuk gabonafelvásárlását. Ennek a bizonyítéka az is, hogy még be sem fejeződött az aratás és már is a harmadik helyen állottak a bratislavai kerület járásainak begyűjtőversenyében. Mit jelent azonban az, hogy „jól megszervezték" felvásárlási munkájukat ? - Idejében rendbehoztuk raktárainkat és gépi berendezésünket! A szövetkezeteket kölcsönzsákokkal láttuk el! A közeli falvak gabonáit saját teherautóinkon egyenesen a kombájnoktői hordtuk raktárunkba! — mondotta Rozenzweíg Ernő, a vállalat mérnöke. - Aztán magunkat sem klmélgetjük ám! - szól bele a beszélgetésbe Szabatovics Edit, a fiatal laboránsnő. Nemcsak Galántán, de falusi raktárainkban is éjjel-nappal szolgálatot tartunk, s bizony nem ritka eset az, hogy déltől másnap délutánig egyetlen percre sem húnyjuk le szemünket! - A legnagyobb segítséget azonban az újítók nyújtják! - mutat egy hatalmas masinára Lackó T/ibor, a növényosztály vezetője. - Ezt a gépet például mérnökújítónk, Rosenzweig Ernő tervezte, s az az érdekessége, hogy nemcsak tisztít, de mindjárt meg is szárítja a gabonát. Ennek az újításnak köszönhetjük aztán, hogy már a kombájnok mellől felvásárolhatjuk A terkasdiak Negyedre hordják a gabonát. náljuk az Idei egységesebb és magasabb felvásárlási árak előnyét! - felelte mosolyogva Chudl Mihály agronómus. Hiszen amig tavaly csak 184.000 koronát kaptunk volna 2178 mázsa gabonánkért, ezdén 285.000 korona ütötte ugyanlyen mennyiségért a markunkat. Hát nem érdemes 101.000 korona többletért egy kicsit igyekeznünk? No persze, azért a „pénzszeretet" mellett a hódiak. huszárvírtusában a becsület is fontos szerepet játszott. Mert ott láttam sürögni-forogni a falu asszonyait, a tlz éves iskolásgyermekekkel együtt, -bár a tervet már régen teljesítették. Hódiban ugyanis azt tartják, hogy aki szereti a jő puha kenyeret, az szeresse az értevaló fáradozást is! Paraszt szivvel... Egy öreg traktorom fiatal traktoros rúgtatott Galánta felé. A pótkocsi jól meg volt gabonával púpozva, a traktoros legény azonban mégis oly gyorsan hajtott, mintha, az ördögök űzték volna. Amikor azonban elébeálltam a vágtázó vasparipának, a „kocsis" mégis csak megállott néhány futó szóra. — Királyrévről hozom az utolsó rakományt, - mondta Sárkány Gyula, -árvízveszély fenyegeti a gabonánkat, mentjük hát, ami menthető. Hát lehet-e meghatódás nélkül visszagondolni Sárkány Gyulára, meg a többlekre,- akiknek kertjében, udvarukon ott leselkedik már az ár, ám ők- még ekkor sem feledkeznek meg arról, hogy - másnak ls kell kenyér! A legutolsók A negyedlek pirulva fogadnak, ök voltak a járás bűnbakjai Július végéig. Laczkó Tibor vezető, Szabatovics Edit laboránsnő és Rosenzwelg Ernő mérnök a galántai szárítók munkáját ellenőrzi. — Akartuk mi mindjárt a kombájntői raktárba vinni a termést, — erősítgette az elnök meg az alelnök, dehát mert fél fokkal nedvesebb volt az előírásnál, hát az égnek sem vette át Kriska György, a negyed! raktáros. Azt hiszik Galántán, nekünk nincs annyi eszünk, hogy egyszerűbb egyenest raktárba hordani a magot, mint előbb padiásna fel, s aztán padlásról le! — Jő, jő, dehát mi lesz ennek a vége? — teszem fel a kényes kérdést. — Hát az, hogy ma már a járás utasítására a kombájntői átveszik a búzát, — derül fel a négy jő ember arca, - s így mi is megígérhetjük, hogy három nap leforgása alatt teljesítjük beadási tervünket! Vajon teljesítették-e? Meg vagyok győződve, hogy teljesítették! Azóta már malomban van a 117 tonnányi negyedt gabona! NEUMANN JÁNOS Éjjel is dolgoznak a felvásárlók gabona vizsgálói. - Mindig ilyenek Ők, - panaszolták a galántal felvásárlók, most sem adtak többet 16 vagon gabonánál! Pedig roskad a padlásuk a sok árpától, a fene tudja, hogy miért spekulálnak mindig! Egy rögtönzött röpgyűlésen derült aztán ki a negyediek „spekulációja". Krommert István HNB titkár. Károli Mátyás szövetkezeti elnök, Hanzelik Antal EFSZ alelnök és Buda János agronőmus valtak a szószólók. - Minket csak korhol a járás, meg a felvásárló vállalat, — kezde a magyarázkodást az agronőmus. De azt nem veszik figyelembe, hogy nekünk 1142 hektáron kell gabonát aratni, s emellett a Vág is a nyakunkon ült! Ezer hektárnyi szántőnk, meg 30 vagon gabonánk ma is a túloldalon fekszik, oszt kevés az emberünk!