A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-07 / 32. szám

Valahol — ki tudja hány ezer évvel azelőtt — egy kunyhó-, vagy barlanglakó asszony kövek közt fölmorzsolt magvakból vízzel pépet kevert, s a tűzhely forró kövein lepényt sütött belőle: ez volt az első kenyér — a kenyér őse. Aki elóször fogott szerszámot, hogy föltörje a szűz televényt, megtelepítette az emberiséget, helyhez kötötte, s virágozni kényszerftette, mint a szerény füveket, fákat. A civilizáció kezdete a földművelés. A kenyér maga a civilizáció. Mítoszok születtek róla, különböző vallások az élet titokzatos színeváltozásainak Jelképévé avatták. A római birodalom rabszolgáinak és számkivetettjeinek egykor tisztes vallása így' imádkoz-Satta a hívőket: ... add meg a ml mindennapi kenyerünket! Az ókori császárváros utcáin torlódó provilágon, — kovászosán vagy kovásztalan — lepény vagy cipó formájában, Ilyen vagy olyan lisztből, de mindenütt ismerik és mindenképpen kenyér. Eleinte talán nem is sütötték, inkább főzték, aztán lapos köveken lepénnyé pirították, később a parasztházak pitvarában épült búboskemencében sült, s mihelyt létrejöttek a város Jellegű települések, létrejött az új iparág is, a pékipar. A pékkenyér általánosan elterjedt. Még a parasztasszonyok is szívesen lemondanak a kenyérsütés korszerűtlen romantikájáról, kényelmesebbnek tartják, ha elballagnak az üzletbe, s néhány koronáért megveszik a szükséges kenyéradagot. Hát még a városokban, ahol nincs és alig ls volt rá mód, kenyeret sütni? A tudomány és technika már a XVIII. század végén segítségére sietett az elégtelenné válö pékiparnak. Bécsben 1787-ben üzembe A kovászoló Nem villanytelep — a szltálöszerkezet kapcsolótáblája letárok így harsogtak: Panem et circenses! (Kenyeret és játékokat). A modern kor forradalmi munkástömegeinek mozgösitö politikai jelszava pedig így hangzik: Munkát! Kenyeret! A kenyér élet. A kenyér hatalom. Egyaránt problémája az egyszerű parasztasszonynak és a nagyhatalmak közellátási minisztereinek ... Édesanyánk szűkös Időben barna rozskenyerét, jobb időkben feaér búzakenyeret «ütött. Dél-Amerítában az Orinoko mentén a maniok cserje gyökeréből sütötték az Indián asszonyok, Brazíliában batáta-lisztből, Perzsiában a manna züzmőból, Tenerifa szigetén az ölyvharaszt gyökeréböl. Keletindiában a táróllsztből, Erdélyben és a Havas-alföldön kukoricalisztből. Sütötték és sütik mindenfelé a állították az első dagasztógépet. A XIX. század elején már elterjedt Európa nagyvárosaiban. A bécsi, hollandiai, genovai pékiDari üzemek egykor világhlresség számba mentek. Ha a kapitalista iparosodás Idején fontosnak tartották a közszükségletnek megfelelő péküzemek létesítését, mennyivel fontosabbnek tartjuk ml a szocialista iparosodás korában. Hazánkban az ipari központok és különösen Bratislava lakossága az utóbbi években rohamosan megnövekedett. A változott körülményeknek megfelelően 1956. október elsején modern péklparl üzem nyílt meg Bratlslavában a Februári győzelem útján. Az üzem legfelső — negyedik — emeletén helyezték el a szitálógépeket. A szomszédos malom raktárából kanalas páternoszterek szállítják a lisztet A hatalmas, fából épített szitálöszekrényeket egy gombnyomással villanyáram hozza működésbe. Hasonlö mozgást végeznek, mint a parasztasszonyok fezében a szita — láthatatlan, excentrikus tengelyeken mozognak —, ám teljesítményük és méreteik összehasonlíthatatlanul nagyobbak. A harmadik és második emelet helyiségéit a kovászoló gépek foglalják el. Itt ls minden gombnyomásra működik, akárcsak odafenn, egyetlenegy ember elegendő a gépek kezelésére. Az első emeleten lárom nagy dagasztógép dolgozik. Lenn a földszinten automatikus mérleg és adagoló pontosan 2,25 kg nagyságú darabokra szeleteli a tésztát, s egy hengerlő szerkezeten át az előkészített kosarakba hullatja. Egy-egy asszony a lassan mozgó szállító szalagra helyezi a kosarakat, s mire a kemence szájához érnek, a tészta már megkelt. Üjra asszonykezek ragadják meg, s bevetik a gázzal fűtött kemencébe. A korszerű kenyérsütésnek is megvan a maga romantikája. Fehérköpenyes férfiak és nök figyelik a halkan zümmögő, elektromos meghajtású gépeket. A kenyér nyersanyaga emberi beavatkozás nélkül, automatizált szerkezetek segítségével vándorol emeletről emeletre. Aki nem szokta meg e folyamatokai, a robotszerüen működő gépeket, arra szinte kísértetiesen hatnak a néptelen csarnokok, de annál kedvesebb és meghittebb számára égy-egy ismerős emberi mozdulat. Most. hogy falvainkban javában folyik az aratás-cséplés, s az aranyszemü búza, rozs Ízletes új kenyeret ígér, arra kellett gonlolnom, hogy a gyárilag készített pékcipó is szimbólummá vált. Minden mítosznál, vallásnál, misztériumnál becsesebb valóságot jelképez, a szocializmust épltö munkásság, parasztság és értelmiség szilárd szövetségét — hiszen a végképp társadalmivá vált és társadalmasított termelés Idejében a dolgozók minden rétege hozzájárul előállításához. Ekképp becsüljük meg hát az egyszerű pékcipót. BABI TIBOR (Péter László felvitelei) A pékUzem egyik fontos részlege — a laboratórium Végtelen szállítószalag viszi a tésztát a kemencék szájához