A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-07 / 32. szám

Hősökről beszélek A két kiskatona akadnak persze mindenféle dolgok, mindenféle emberek. Sárön például négy csalédot kellett kitelepíteni, mert hézaik közei esvén a folyóhoz, veszélyeztetve voltaic. Ketten kl is jöttek minden szó nélkUl, de a másik kettő, Idős falusi emberek, akik egész életükét víz mellett töltötték, afféle valódi, tipikus viziemberek, nem jöttek semmi pénzért. Az öreg Szabó még órák múltán is káromkodptt, s fenyegetőzött, hogy akarata ellenére elhurcolták otthonából, a vén Tóthot meg egyáltalán nem is tudták kézbekerlteni. — Láttam én már nagyobb vizet is — mondotta s felült a padlásra, hogy ő addig onnan le nem jön, amig el nem megy az árviz. S mondják ls, hogy Tóth bácsi ült már hajdan fatetején ls napokig, de a víz elöl soha nem menekült. A révész meg a másikfajta típus. ő már este ls látta a veszedelmet, de maradt az őrhelyén, becsületesen helyt állva posztján. Reggel meg már nem tudott kijönni. Köröskörül tenger, a kompot elvitte a viz, most aztán ml legyen? Délig tartott, amig ladikot szereztek a falusiak valahonnét a harmadik határbői, de a révészt kimentették. A harmadik típus meg a katona. Nem tudom már, minek hívják az apré, hirtelenszőke, csallóközi kiskatonát s cseh társát, elfelejtettek bemutatkozni. Laci, Így mondta csak s azt, hogy Pardublcén szolgál, Nádasdről való, ötvennyolcban érettségizett Dunaszerdahelyen. Most meg motorcsónakkal menti az embereket, az állatokat, a termést, az életet. Estefelé van már, tegnap reggeltől talpon van, éhesen, piszkosan, délben elakadt a csónak is, fél napig tartott, amig Ismét megindult — „de azért elvégeztük, amit kellett" — mondja s összekaccsint cimborájával s megindul peckesen büszkén az utcán. Körülötte, mögötte egész kis hadsereg lesl, szájtátva hallgatja a vérfagyasztó mentési történeteket, s a Ids katona szinte emelkedik a szép lányok szeme sugáréban. Estére aztán jelentősen apad » víz, reggelre méglnkább, másnap délre már csak az emlékek marsodnak meg a munka, az építés: helyrehozni, amit a folyó elrontott, pótolni az árvizokozta károkat. Éhínség meg nem lesz, se nyomorúság. Túl vagyunk mi már azon régen, tizenöt éve! Cs. lr Hajnali félötkor szélalt meg a sziréna, szélit a vészjel, búgott keresztül a falun: tűz van, tűz van! Tüz van? Az álmukból riadozó, pendelyben, gatyában-reszkető, remegő-térdü faluslak jól tudják, hogy nem tűzvész fenyegeti a rogyásig telt határt, hanem sokkal nagyobb úr, sokkal nagyobb veszedelem. Jön az árvíz, jön az árviz! — bőgte a hangszóró végig az utcákon s az álom egyszerre kipottyant az emberek szeméből. A hlr tulajdonképpen nem is volt olyan váratlan. Négy napja esett szakadatlanuL Nagy folyók mellett, a Duna mellett, Garam mellett, Vág mellett kisebb esők idején is sokszor állnak vízben a partmenti házak, s most mégis százszoros félelemmel tört rá az emberekre a k tasztrófa: árvíz, aratás idején ... A földeken szanaszét szórva a keresztek, tócsákban rohadnak a kévék, a kertészetet teljesen eltörölte a föld színéről a haragos Garam, s viszi a tyúkfarmot is. Szerencsétlenül kotkodácsolnak a tyúkok, csipognak a csirkék, s Tisza, a tyúkőrző kutya rémülten húzódik a legvédettebb helyre. S lám az öreg Pásztor ls, hiába őrizte egész éjjel a farmot, mégis a Garam martaléka lesz a sok szép szárnyas jószág. Eddig a történet, illetve a történet eleje, az expozlclő. Nem kétséges, hogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt mivel folytatódott volna s nem kétséges a végeredmény sem: az éhínség, a rongyossig, a méj nagyobb nyomorúság. Am hagyjuk a múltat s figyeljük a jelent! Ml történt a kévékkel-keresztekkel, ml történt a kertészettel s a tyúkokkal s ml történt az emberekkel? A történet színhelye Nagysáró meg Kissáré a Garam mentén, de lehetne bármelyik falu szerte az Ásóval, kapával, gereblyével, rúddal Hétköznapok hősei országban, a folytatás ugyanaz lenne s az eredmény Is. Nagysérón, Klssirón, Tórén, Káinén, Kelecsényben csapatokba verődtek az emberek t neki a víznek, neki a földeknek. Férfiak és asszonyok, öregek és gyétekek, munkások és hivatalnokok, parasztok és tanítók — csónakon, ladikban, teherautón, motorbiciklln, mezítláb; ásóval, kapával, gereblyével, vagy csak puszta kézzel. Hősökről beszélek, ütöttem le a hangot — s hamis-e a hang, diszszon&ns-e, nagyot-mondó-e? Avagy talán nem hősök ezek az egyszerű, mindennapi emberek, akiket hajnali legédesebb álmukból riasztott fel a sziréna-hangja, akik remegő térdekkel zúdultak kl a kapu felé, de pár perc múlva mér érces seregekbe tömörülve indultak az elemek elleni csatira? Voltak falvak, ahol kisebb volt a veszély, (Siri például ezek közé tartozott), de voltak, ahol komolyra fordult a dolog. Kelecsényt egyáltalán nem lehetett szárazföldön megközelíteni, Káinén ittörte a megvadult fotyó a vadonatúj hid talapzatét s Tőrén hfizakat rombolt, nem ls egyet, pe az ember — Immáron az űr és az elemek ura, résen volt. És seregekké tömörült az elemek ellen. Az Ilyen tragikus helyzetekben víz meg az ember Hétköznapok hősei