A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

Vilém Závada: Űi lakóhely Meghökkensz, megállsz a feltört teleknél, mert inkább aszfalton kopogna lépted, pedig nincsen szebb az olyan negyednél, melyben friss falak illatát érzed. A bútorszállító kocsi belehajt sárba, latyakba és zökken iszonyút... De nőd szívében örökké ragyog majd az új lakásba vezető arany út. Siposs Győző fordítása Jó reggelt! Csak dicsérjék a holdat, csillagot mások, az Éjről inkább hallgatok. Nem is szidom és nem is átkozom, éppen csakhogy a Napról álmodom. A vilámfényü reggelek szelíd mosolyát lesem, amint ellepik a sugarak a púpos dombokat, — ahogy a napfény gyertyát oltogat. Azt szeretem, ha sárga és fehér színekben lobog a hajnali tér, azt szeretem, a lázas mozdulást, a mindennapi új feltámadást. Az éjszaka sok félelmeit leleplező ég derűs fényeit, az áramot, mely épphogy átoson, s beindít mindent falun, városon, a rigófüttyöt s a gyári dudát, a könnyű szélben libbenő ruhák suhanását s a lépteket, amint megverik a reggel járda-dobjait. Jó reggelt, kedves, társakat adó, Nap elvtárs, tüzes, űri társlakó, jó reggelt, jó, hogy eljöttél megint, s elűzted éjem beteg rémeit. 15 Mussolini neorealista olasz filmrendező volt... — mondotta egyik interjú-alany a francia televízióban, amely a normandiai partraszállás tavalyi évfordulója alkalmával született — tehát tizenöt éves — fiúk nagyfokú tájékozatlanságot árultak el a születésüket megelőző korszakkal kapcsolatban. „Nem tudom"-mal válaszoltak arra a kérdésre, ki volt Hitler és Mussolini. Csupán egyikük adta a fenti határozott felelelet. A francia haladó közvélemény megdöbbenéssel figyelt fel erre a jelenségre. Közéleti emberek, publicisták tanulmányozták, hogyan tanítják az iskolákban a legújabb kor történetét. Kiderült, hogy az elemi iskolákban a történelemoktatásban szerepel ugyan a második világháború, de szűkszavúan és — enyhén szólva — furcsa beállításban. A Franciaország náci megszállása idején kibontakozott antifasiszta ellenállási mozgalomról egy árva szó sincs az elemi iskolai tankönyvekben. Majdnem ugyanez a helyzet a középiskolás tankönyvek esetében is. Néhány oldal, pár szó a Résinstance hőseiről (mellőzve a kommunistákat)?, mellékmondatok a fasizmus rémtetteiről, franciák százezreinek deportálásáról, a hitlerista haláltáborokról. S a tankönyvek újabb kiadásaiban talán még ez a kevés is cenzúra alá kerül, mert az 1954-es francia-nyugatnémet kulturális egyezmény értelmében a szerződő felek kötelesek „kiküszöbölni" (expurger) a tankönyvekből minden olyan részt, amely „sértheti a másik fél érzékenységét", s így „árthat a két nép kölcsönös megértésének". Ha a német nép szidalmazását kiküszöbölik a francia történelemkönyvekből, azt persze csak helyeselni lehet. De ugyanakkor felvetődik a kérdés, milyen célt követnek a francia iskolapolitika irányítói azzal, hogy mesterségesen eljelentéktelenítik a második világháború történetének tanítását, elkendőzik szervezőinek és haszonélvezőinek a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt - francia részvétellel — lefolytatott perekben napvilágra került szerepét. Miért hallgatják el a fasizmus rémtetteit abban az országban, ahol 700 000 halott és több mint félmillió rokkant szerepel az áldozatok listáján? Ez talán nem elég ok arra, hogy a tankönyv-szerzők is lelkiismereti kötelességüknek érezzék az UNESCO 1948-as ajánlásainak felkarolását a fasizmus leleplezéséről? Hasonló kérdések tehetők fel az Egyesült Államok vonatkozásában is, hiszen az amerikai tankönyvek — jóllehet Bonn és Washington nem kötött ilyen értelmű írásbeli megállapodást — hasonló szűkszavúsággal és célzatossággal tárgyalják a második világháború eseményeit. Kitűnt ez a New York Post ankétján is, melyet az 1960. januárjában Nyugat-Németországban történt náci kilengések után rendezett. A New York-ban forgalomban levő tizenegy középiskolás történelemkönyvből csupán egy ad szabatos leírást a második világháborúról, és közöl pontos adatokat az áldozatok számáról, beleértve az Egyesült Államok emberveszteségét is. Az átvizsgált amerikai tankönyvekben az egyedüli „leleplező" ilusztrációk menetelő Volkssturm katonákat és tornászó Hitler-jugend lányokat ábrázolnak. Ilyennek láttatják tehát az Egyesült Államok hivatalos körei a mai középiskolás tanulókkal azt a rendszert, amelynek fegyveres leverése idején még óvodások sem voltak, s így még elesett rokonaikra is alig emlékezhetnek. Azt persze nehéz volna elképzelni, hogy amerikai tankönyvekben feltüntessék a Wall-Street szerepét a német militarizmusnak az első világháború utáni feltámasztásában, és feltárják a háború kulisszatitkait, az amerikai, angol és más monopóliumok bűnrészességét, együttműködését a német trösztökkel. De az mégiscsak elképesztően durva hamisítás, ha az amerikai tankönyvekben ártalmatlan masírozgató öregeknek és tornászó lányoknak tüntetik fel az emberiség legvérengzőbb fenevadjait. Ugyanígy elgondolkoztató, hogy miért kapta az alábbi választ a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, amikor a januári fasiszta megnyilvánulások után nyugatnémet főiskolásoknak tett fel kérdéseket a nácizmusról. — Hitler? Kis fekete bajusza volt. Összeszedte az utcákon csavargó fiatalokat. Bebörtönözte a taxisofőrök jyilkosait... Ennyit tud tehát a főiskolás az NSZK-ban a népeket irtó, őrjöngő diktátorról. S nem elszigetelt esetről ;an szó. A háború után a Nyugat-Németországban felnőtt ifjúság jórésze teljesen elferdített képet kajott a hitlerizmusról és a második /ilágháború történetéről. Erről tanúskodnak a hamburgi Die Welt és íjabban a Neues Deutschland bonni munkatársának, H. Czepucknak ancétjai. Ezekből kitűnik: Adenauer •evansvágyó, militarista politikai •endszerében már az elemi iskoláknan arra oktatják a gyermekeket, nogy Hitlerben autóutak építőjét, a nunkanélküliek mentőangyalát, nem nedig a népek sírásóját lássák. Kö:épiskolai történelemkönyveik is hasonló szelleműek (pl. az Ember és idő szerzői: Brauer és Müller, kiadója Nestermann). Ennek a tankönyvnek i „fejlődésére" jellemző, az Allgeneine Deutsche Lehrerzeitung összeíasonlítása a könyv 1949-ben, 1951-)en és 1958-ban megjelent kiadásairól. 1949-ben a gyűjtőtáborokról i oldalnyi leleplezés volt. A legújabb nadásban csupán az a megjegyzés ;alálható, hogy a nép „semmit sem ;udott róluk". Az 1949-es kiadásban i zsidó-üldözésekröl 3 oldal, 1958-ban nindössze 14 sor található. Az ellenillási mozgalomról az első kiadásban 1, a másodikban 6, a harmadikban 5 oldal számol be. A negyedikben egy szó sem! íme, néhány szemelvény arról, hogy Г nyugati világban — bizonyos kö•ök jóváhagyásával — hogyan oktatják az ifjúságot, hogyan alakítják ;örténelemszemléletét. Az idézet péllák is kellőképpen bizonyítják, hogy I hidegháború hívei, az újabb hábo- • •ús konfliktusokra vágyakozó, gőzejü kardcsörtetők ma éppúgy, mint I második világháború előkészítése dején, mindent elkövetnek az ifjúság élrevezetésére. Erős László „Történelemszemlélet" - nyugati tankönyvekben HAJDÚ ZOLTÁN