A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

/• napokban beszéltem egy kislánnyal, aki szomo­rúan mesélte, hogy ap­ja eltiltotta az olvasástól, mert számtanból intőt vitt haza. — Egyáltalán nem olvas­hatsz ? - kérdeztem. — Csak a tankönyveket — hajtotta le nekibúsultan a fe­jét. Egy híres ember azt mondta régen. „Tisztelem egy könyv tudóját." Sok igazság van ebben a mondásban. Mégsem hiszem, hogy ez a kislány a tanév vé­gére apja nevelési módszere alapján bölcs ember lesz és számtankönyvének olyan „tu­dója", amilyenre az egyszeri híres ember gondolt. Érzésem szerint inkább egy könyv „utá­lója" válik belőle s ez a könyv a számtankönyv lesz. is büntetés? Senki sem vitatja, első a lec­ke, csak aztán jöhet bármi más. De ki követelhetné jogo­san, hogy először, másodszor, harmadszor és utoljára is csak a lecke következzék? Az olvasás kiegészíti a tan­könyveket. A jól kiválasztott regények hozzásegítik a tanuló­kat a jobb osztályzatok eléré­séhez. Fejlődik képzelet világa, beszédkészsége s ezzel önbizal­ma is. A közepes tanulók nagy részénél a szókincshiány aka­dályozza meg a jobb eredmé­nyeket a humánus tárgyak óráin. — Ügy szeretek olvasni! — Szándékában áll önnek könyvet olvasni? Egy amerikai körkérdés és a szomorú válaszok „Szándékában áll önnek a közeljövőben valamilyen könyvet vagy hasonlót elol­vasni?" Igy hangzott nemrég a Gallup közvéleménykutató intézet kérdése. Az íveket szétosztották millió és millió amerikai állampolgár között, majd következett az értéke­lés, mely a vártnál is lesúj­tóbb eredményt hozott. Az Egyesült Államok min­den száz állampolgára közül csak 15 válaszolt határozott igennel. A többi kereken el­utasította a kérdést, egyesek meg is indokolták álláspontju­kat. A többség így nyilatko­zott: „Nem érek rá jelesleges és ostoba dolgokkal bíbelőd­ni". Egy másik csoport kö­zölte, hogy igényeit tökélete­sen kielégíti az amerikai fo­lyóiratokban megjelenő, úgy­nevezett zsugorított regény­fajta, melynek az előnye, hogy például Shakespeare egyes műveit nyolc-tíz perc alatt ismerheti meg a sietős ame­rikai olvasó, nem kell bíbe­lődnie nehézkes verssorok elemzésével, mert a gondos adaptálok mindent prózában, a legegyszerűbb nyelvezeten prezentálnak. A népszerűsítés kedvéért még a legkorszerűbb szleng kifejezéseket is beik­tatják a Szentivánéji álomba, vagy a Romeo és Júliába. Mindezek után nem csodá­latra méltó, hogy Robert Ke­nyon, az amerikai folyóirat kiadók szövetségének elnöke felvetette a kérdést: „Hová vezet ez? Nyugodtan állíthat­juk, hogy a kulturált nem­zetek között az amerikaiak olvasnak a legkevesebbet. Többször felvetődik, hogy baj van oktatási rendszerünkkel. Ehhez tudnunk kell, hogy még sok iskolaigazgató is a dacos nemolvasók táborába tartozik. Még a szakkönyve­ket sem veszik kézbe; el­képzelhető. milyen a helyzet a tanítványok sorában." Az elkeseredett Mr. Kenyon ezután azt javasolja, hogy az amerikai szenátus hozzon sürgősen valamilyen törvényt, mely kötelezővé teszi az ol­vasást Az amerikai életformát kri­tizáló írók sorában felemelte szavát Emmet John Hughes is, aki „A legyőzhető Ameri­ka" című könyvében elég sö­tét színekkel festi le az Egye­sült Államok átlagpolgárának életszemléletét. Szerinte, ci­nizmus és ugyanakkor minden határozott lépéstől való visz­szariadás jellemzi az amerikai közéletet. „Nem lépünk előre, nem csinálunk semmit, csak legfeljebb aggódunk. Aggó­dunk politikánk hatástalansá­gától, a kongresszus határo­zatlan, ide-oda támolygó dön­téseinek következményeitől és főként attól jelünk, hogy a világ kinevet minket. Pedig ez akkor is bekövetkezhet, hogy ha strucc módjára a ho­mokba dugjuk a fejünket, sőt, akkor annál inkább" — írja az amerikai szerző. A kritikusok sorában hal­latta hangját Leslie Fiedler, amikor .Szerelem és halál az amerikai regényben" című könyvében egyenesen az ame­rikai írókat támadja, hogy al­kotásaik nem is nyújtanak olyat, amit az olvasó szíve­sen kézbe venne. „A férfi és nő közötti viszony mélyebb tartalma már szóba sem ke­rül a modern szerzők művei­ben — írja Fiedler. — Sze­xualitás akad bőven, de ez olyan leegyszerűsített formá­ban és annyira igénytelenül vetődik fel, hogy a nagy ürt előbb-utóbb azok a veszélyes jelenségek pótolják, melyek oly sok bajt okoznak szá­munkra, belföldön és külföl­dön egyaránt. Ezek pedig az üldözési mánia, az exhibicio­nizmus és a fajgyűlölet..." sóhajt a kislány — papa tudja ezt és éppen ezért... Már látom, 5 megszegi ezt c tilalmat. Már tapasztaltam sok fortélyt, a gyerekek leleménye­sek. A regény majd a tan­könyv alá kerül, vagy az ágyba a párna alá és este a szomszéd szobából beszűrődő fényben va­koskodik egy szép, kedves könyv betűsorain. Vagy este, ha mindenki elment hazulról, elö az eldugott könyvszekrény­kulccsal... Hirtelen eszembe jut a gyer­mek Gorkijról készített jiim egyik jelenete. A fiú egész nap dolgozik, perc ideje sincs. Ami­kor végre elmennek otthon­ról a. kegyetlen háziak, dugva lopva előveszi egyetlen kincsét az első „könyvet", egy Puskin kötetet. Gyertyát nem mer fo­gyasztani, így hát kiül az ab­lakba, s amikor jel jön a hold, rézedényt vesz elő, melyet a fény felé fordít. A fénysugár visszacsorog a fazékról a könyvre és megvilágít ja bstiíit. Régen elmúlt már ez a kor, Gorkij ifjúságának nehéz körül­ményei. Az olvasásnak ma már a múltban szinte elképzelhetet­len lehetőségei nyíltak meg ná­lunk. Soha nem volt ennyi szép és olcsó könyv, s ennyi köl­csönkönyvtár. Érdeklődjenek a szülök, milyen olvasmány való gyermekeiknek. Vigyék haza a könyvtárból s ha idejük enge di, olvassák el maguk is, be­széljék meg aztán a gyerekek­kel - irányítsák érdeklődését. A fiatalok kíváncsisága határ­talan, megismerési vágyuk nem ismer korlátokat. Éppen azért kell törődni olvasmányaikkal s megmagyaráznunk; az egyikben mi a szép, a másik miért érték­telen. A kis Gorkijt bizony rajta­kapták az éjszakán, amikor a holdvilág rézedényről visszavert fényénél olvasott s ábrándozott. Rajtakapták és elnáspángol­ták. Ne essünk mi is a múlt hibáiba! Az olvasnivágyó gye­reket - könyvtől eltiltani olyan, mintha az ételt vonnánk meg tőle. Olvassanak csak, ha egészségük engedi. Olyan gyö­nyörűség az, amelyet ha okosan irányítva élveznek, nemcsak jobb tanulók, de jobb embe­rek is válnak majd belőlük. S ez a szocialista társadalom­ban nagyon fontos. TÓTH GYULA 0 André Schwarz-Bart: Az utolsó Igaz című Goucourt-díjas regény szerzője, guyanai tartózkodása után Martinique szigetén telepedett le, ahol egy évet kíván tölteni, itt Írja új regényét, melynek hát­terében a színesböröek problémá­ja áll. 0 Tankred Ibsen, a nagy dráma­író unokája. Norvégia legnépsze rübb filmrendezője a Peer Gynt, A tenger asszonja és a A kísér­tetek megfilmesítésére készül. 0 A Lengyel Népköztársaságban jelenleg 78 hivatásos színház mű­ködik, közülük 49 drámai szín­ház. A színházakban összesen több mint háromezer hivatásos színművész dolgozik. 0 lean Vilar neves francia ren­dező irányításával adja elö az idei avignoni ünnepi játékokon a Thea­tre National Populaire együttese Bertolt Brecht Courage mama cí­mű drámáját. Az előadásokat az egykori pápai palotában tartják. 0 Oj filmklub nyílt Párizsban: a klubban szovjet filmeket és a népi demokratikus országok film­alkotásait mutatják be. 0 A Szovjetunió tudományos akadémiájának könyvkiadója könyv­alakban megjelentette A. M. Gor­kij levelezését külföldi Írókkal. A gyűjteményben a többi között Ro­main Rolland. Rnrbusse, Jean Ri­chard Bloch, Stefan Zweig és Mar­lin Andersen Nexö levelei olvas­hatók. 0 Az Argentínában nemrég befe­jeződött filmfesztivál is sikert ho­zott a szovjet filmművészetnek. A versenyen kívül bemutatott Egy kislány apát keres című film fő­szereplője, Anja Kamenkova meg­kapta a legjobb gyerekszerep ala­kításra kitűzött díjat. 0 Pablo Casals, a világhírű spa­nyol csellista és békeharcos tele­víziós beszédében javasolta, hogy a világ zenészei intézzenek az emberiséghez zenei felhívást a testvériség érdekében: Casals azt ajánlja, hogy a világ minden tá­ján játsszák el Beethoven IX. szim­fóniájának utolsó tételét, amely a testvériség, béke és igazságosság legmegrenditöbb kifejezése 0 Az angol hanglemezipar legna­gyobb keresletnek örvendő cikkei közé tartoznak az orosz nyelvlec­kéket tartalmazó mikrobarázdás lemezek. Nagy sikerüket kommen­tálva a Daily Mirror megállapí­totta: „Az utóbbi hónapokban ki­bocsátott első tízezer lemezkötet úgy ment, mint a Szputnyik . ." Egyébként már a következő tíz­ezret is előre lefoglalták az érdek­lődők. 0 Makszim Gorkij egyik romanti­kus meséje alapján írt mesejá­tékot vitt színre A tavasz tün­dére címmel a moszkvai Sztanisz­lavszkij-Nemirovics Dancsenico színház balettkara. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom