A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 2. szám

Könyvespolc Á Juhász Gyula Léván Szinte hihetetlennek látszik, hogy ma, mikor Juhász Gyula életével és költészetével annyion foglalkoznak, lévai tartózkodásáról azonban még senki sem irt érdemlegesen. A két háború, illetve harmincnyolc és negyvenöt közötti időszakban megjelent írások nagy része tönkrement, elveszett, és a ma közölt dolgok Juhász Gyula lévai tartózkodásával kapcsolatban csal: tévesen s rendszerint másod-harmad kézből kapott adatok alapján íródtak. Dénes Zsófia: Amikor a hársak épp szerettek című Ady monográfiájában Juhász Gyulát is megemlíti: „Abban az 1908-as esztendőben ez a szegedi születésű tanító-költő huszonöt éves volt, és már két állomást megjárt; egy évig Máramarosszigeten, egy évig Léván tanított." Fája Gézának a Kortárs 1958 februári számában közölt tanulmánya látszatra a legpontosabbnak tűnik, de mégsem az. Féja lévai származású, adatait a legbiztosabb forrásból, a szemtanúk által megerősített emlékekből meríti. Ha azonban jobban utána nézünk az írásnak, észrevesszük, hogy az említett dolgok homályosak, az írás felületes, és pontos adatot egyáltalán nem közöl. Juhász Gyula Léván töltött ideje mindössze három hét, legjobb esetben egy hónap. Az 1907/ 8-as iskolai év elején kerül Lévára, az ottani kegyesrendi főgimnázium világi rendes tanáraként. Léván az 1907/8-as tanév elején a gimnázium tanári karát valószínűleg erős szocialista szelleme miatt — nagyrészben kicserélték. Többek között Gyulányi Lajost Kisszembe, Gácsér Endrét Debrecenbe, Ambruszter Sándort Podalínba vezényelte a rend főnöke. Mivel az iskolát kibővítették — párhuzamos osztályt nyitottak — kénytelenek voltak új tanerőt felvenni. Erről az iskola évkönyve így emlékezik meg: „A párhuzamos osztály felállítasa következtében az elmúlt tanévben alkalmazott Wieser István vU. h. tanár helyét Juhász Gyula vil. oki. tanár foglalta el, ki október 1-én betegsége következtében megvált az intézettől. Helyébe Szabó Rezső vü, végzett tanárjelölt jött." Ezek szerint Juhász Gyula szeptember élsö napjaiban érkezhetett Lévára, és mindössze csak három hétig taníthatott, mivel október elsején már Budapesten volt. Öngyilkossági szándékkal utazott Budapestre, de Balassa Árminnal, a Szeged és Vidéke című lap szerkesztőjével való találkozása — és az a hír, hogy Balassa Ármin kiadta első verseskötetét — eltérítette ettől a szándékától. A szerkesztővel együtt hazament Szegedre. A Létmn megjelenő Bars 1907. október 6-i számában szenzációként számol be a költő elutazásáról: Eltűnt tanár. Már a napi sajtót is bejárta a hír, hogy Juhász Gyula, a lévai k. r. főgimnáziumban alkalmazott világi tanár folyó hó elsején lakásáról eltűnt. A szép költői tehetséggel megáldott fiatalember súlyos idegbajban szenved, a már múlt iskolaévben is előbbi állomáshelyéről, Máramarosszigetről is hasonló körülmények közt eltűnt, de néhány nap múlva visszatért és folytatta működését. Juhász Gyula első verskötete, amely legszebb költeményeit gyűjti össze, éppen most jelent meg Szegeden". A lap nemsokára ezután beszámol a Juhász Gyula helyére lépő új tanár érkezéséről: „0 j f 5-gimnáziumi tanár. Az eltávozott Juhász Gyula helyébe a lévai k. r. főgimnáziumhoz Szabó Rezső neveztetett ki helyettes tanári minőségben." fBars. 1907. okt. 27. sz.) Szabó Rezső az 1907/8-as iskolai évben az I. B-ben és a IV. osztályban magyart, s ugyancsak az 1. B. ben latint az V. osztályban görög-pótlót tanított. S mivel Juhász Gyula helyét foglalta el, valószínű, hogy a költő iß ezekben az osztályokban működött. Móricz Zsigmond összegyűjtött műveinek népszerű sorozatában Tanulmányok, cikkek címmel Móricz'nak publicisztikai írásait tartalmazó kötet jelent meg. A szépíró Móricz után jólesőn ismerkedünk a tanulmány és cikkíró Móricz Zsigmonddal . .. Már a Riportok és az Irodalomról, művészetről című köteteket olvasva éreztük Móricz írásainak sajátos műfaji problémáit. Szinte lehetetlen volt ezekben a kötetekben is írásainak belső törvényszerűsége szerint válaszvonalat húzni: ez elbeszélés, ez riport, ez tanulmány, ez cikk. A műfajok szétválaszthatatlanul egybefonódnak. „Elmélkedéssel programadás, riporttal szociográfia, könyvismertetéssel önéletrajzi elemek keverednek, áradó bőséggel; s együtt hozzák létre azt a felismerhetetlen, a legkisebb írásaiban is lenyűgöző hangot, amely Móricz sajátja, s amelyről még jegyzetlen írásait is biztonságosan felismerhetni." Az utószóban olvasható találó megállapítás egyaránt vonatkozik a Riportok, Irodalomról-és a Tanulmányok, cikkek című kötetre. ... Nem tudjuk, hogy szoros értelemben vett cikket, tanulmányt, önéletrajz töredéket, riportot vagy elbeszélést olvasunk, Móricz írásainak mégis minden sora meggyőző, magával ragadó. Egy korszak tárul ki erényeivel és hibáival publicisztikai írásaiból is. A Tanulmányok, cikkekben olvasható müvek nemélyike egy-egy jegyzfet, vázlat, híradás a későbbi nagy kritikai realista alkotásokhoz. Egyhelyütt ezt írja: „Az én érzésem ez: aki az életét írásban tovább tudja élni, az író." Móricz Zsigmond írásaiban mindenkinél jobban élte tovább az életet. Erre a mostani kötet is példa. Nála nem a forma, hanem a lényeg, a mondanivaló a döntő, az elsődleges. A kötetben a móriczi újságírás 30 évét kapjuk s e válogatásnak ott van a helye a többi felbecsülhetetlen értékű Móricz kötet^mellett. Egy nagy író nagyszerű gondolatfoszlányai. Talán így jellemezhető legjobban a Tanulmányok, cikkek című gyűjtemény. Noha Móricz Zsigmond saját bevallása szerint nem volt újságíró természet, s e kötet publicisztikai jellegű írásainak csak a felét vagy a harmadát tartalmazza — a Tanulmányok, cikkek mégis egy olyan újságíróra vet fényt, akitől ma is tanulhatunk, akinek újságíróskodása ma is példaadó. BALÁZS BÉLA Juhász Gyula anyagi helyzete lévai tartózkodása idején nem lehetett valami rózsás. A Bars megyei tanítóság ebben az időben igen határozottan követelte a tanítók, különösképpen pedig a feletkezeti tanítók fizetésének megjavítását. A Bars 1907. január 6-i számában Kiss Gyula tanító ezt írja: ,Magyarország miniszterelnöke is csak úgy nyilatkozott az ország tanítóiról, midőn háromszáz forintos fizetésből megélni nem tudtak és javítást kértek, amelyből húsra is teljék, hogy: ha húsra nem telik, egyenek krumplit ...". A városban elég erős bér- és szociális követelések hangzanak el. A szabók sztrájkba is lépnek, és a húsz százalékos bréemelést a mesterek kénytelenek megadni. Hogy a mindjobban erősödő mozgalmat a megye székhelyén megakadályozzák, szociális kurzusokat rendeznek, ahol dr. Griesswein Sándor országgyűlési képviselő — a Bars tudósítója szerint — „remek logikával fejtette ki a szocializmus szó eredetét." Hogy ezeken a gyűléseken, vagy a sztrájkmozgalomban Juhász Gyula részt vett volna, erre adatom nincs. Még az iskolai úgynevezett „Szepesi Imre" önképzőkör alakuló ülésének jegyzökönyvében (1907. szeptember 23.) sincs a neve megemlítve. Ha\azonban figyelembe vesszük a kölfőy zárkózott természetét és azt a tényt, hogy immár másodszor helyezik színháztól, művészi világtól távolesö helyre — nem ráhajtjuk fel hibájául, hogy teljesen magába zárkózik. Szabad idejében állandóan lakásán tartózkodik. Özvegy Tonhaiser Józsefnénál lakik, a Ladányi út 16-os számú házban. (Ma Vörös Hadsereg útja 18. sz.) Tonhaiser József maga is tanárember lévén, kapcsolatot tartott fenn a kegyesrendi főgimnázium tanáraival. Halála után felesége, hogy a család anyagi helyzetén könnyítsen, a tanári karból mindig tartott egy-egy lakót. Így került Juhász Gyula is a Ladányi úti házba. A még ma is élő özvegy Jaszanovicsné, született Tonhaiser Aranka, aki akkor 15—16 éves lányka volt, emlékszik a költőre. Elbeszélése szerint Juhász Gyula a városba nem járt. Néha, ha jobb hangulatban volt, a konyhában édesanyjával elbeszélgetett. A Kortárs 1958. februári számában Féfa Géza azt írja, hogy Juhász Gyula kétszer tűnt el Léváról. Tonhaiser Aranka az írónak ezt az állítását megcáfolja. Szerinte a költö csak egyszer ment el és az asztalán hagyott egy levelet, amelyben ez állt: „Ne keressenek, ne kutassanak, hogy hol vagyok." Ezután Juhász Gula nem tért vissza többé Lévára. GYÜRE LAJOS Móricz Zsigmond: Tanulmányok, cikkek U