A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 4. szám

KE PZOMÜVESZETI kislexikon f Motto: „A munkásosztály megérti, hogy a művész nagyon hasznos sz övetséges ..." 4 Ha a mexikói festészet egyikmásik müvével szemben voltak és vannak Is bizonyos fenntartások, a példát mutató forradalmi mexikói grafikáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. A modern mexikói grafika óse losé Guadalupe Posada volt. A legnagyobb mexikói grafikusok: Jósé Clemento Orozco, Diego Rivera, Leopoido Méndez és mások benne látják elődüket. Méndezék azok, akik a fasizmus előretörésének korszakában, a haladó Gardens elnöksége alatt vívott petróleumbarc és az olajforrások államosításának idején megalapították a TGP-t (Taller de Grafica Populan — a népi grafika műhelye). Itt sorakoztak fel a három megalapító óa Pabio O'HIggius mellé Mexikó legjobbjai, nem kisebbek, mint: Alfredo Zaice, Gonzalo de la Paz Pérez, Antonio Pujol, Ignacio Aguirre és aokan mások. Mai számunkban közölt linóleummetszet alkotója Leopoido Méndez, a mexikói grafika kiváló művelője. Született 1902-ben. A szépművészeti akadémia elvégzése után illusztrátorként kezdte pályafutását. Festett színházi kulisszákat és plakátokat. Majd elhagyta a fővárost, idsvároskákban és falvakban tanulmányozza a mexikói népi fametszet hagyományait. Tudatosan mindig a nép nyelvén a néphez intézte mondanivalóját. Es ahogy gyűlölte az amerikai imperializmust, úgy lenézte a kapitalista társadalom álmüvészetét. Hogy kiegészítsem Leopoido Méndez művészi profilját hósi kiállásával, meg kell említenem: ezerkilencszázhuszonkilencben, amikor a klerikális reakció bújtogatásától megvadított és félrevezetett írástudatlan peonok rombadöntötték az állami iskolákat és legyilkolták a baladó gondolkodású tanítókat, Leopoido Méndez önként jelentkezik Jaliskoba, egy kis mexikói faluba a kultúra misszionáriusának, néptanítónak, és ott vívja harcát az emberi haladás ellenségeivel. Ezerkilencszáznegyvennyolcban a mexikói nép delegátusaként vesz részt a wróclavi kongresszuson. Es nem véletlen, hogy ezerkilencszázötvenháromban mint a TGP vezetője megkapja a Béke Világtanács legnagyobb kitüntetését, a nemzetközi békedijat. Leopoido Méndez és. bajtársai azóta la az első sorokban küzdenek országuk függetlenségéért, népük szabadságáért, sz emberi haladás győzelméért ét a békéért. Talán még csak annyit kell megjegyezni, hogy a mexikói grafika igen nagy hatást gyakorolt a XX. században az európai grafika mestereire. Ez a hatás fellelhető s két kiváló szlovák grafikus, K. Sokol és V. Hloinik műveiben is. BARSI IMRE A diadalmas néphez Az én szívem egészen ezé a küzdelemé. Győzni fog az én népem. Minden nép győzni fog, egyik a másik után. E kínokat végsőkig facsarják, mint kicsavart zsebkendőket, annyi, de annyi könnyig, a sivatag árkaiban, a sírokban, az emberi vértanúság minden állomásán. De közel van már a győzelem perce, közel. S akkor csak arravaló lesz a gyűlölet, hogy ne remegjen a megtorlás keze, hogy elérkezzen az Óra a maga idejében, a tiszta pillanatban, s a nép szabad és hatalmas tömegével elárassza a kihalt utcák sorát. Szivemben minden szeretet erre a percre vár. . Ti ismeritek. S énnekem nincs más lobogóm. Valahol Amerikában, 1948. február (Somlyó György fordítása)