A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 4. szám

Az első holdutazók Az emberi tudás és akarat a világűr kapuit ostromolja, s a legközelebbi szomszédunknak a Hóidnak titka már nem sokáig lesz titok. Az embert, aki majd megveti lábát a Holdon, évszázadokkal megelőzte a képzelet merész röpte. Az első holdutazókkal régi költői alkotások lapjain találkozunk. A legrégibb írö, akinek játékos fantáziája a Holdig kalandozott, Lukianosz, a II. század nagy szatirikusa és tréfamestere. Ironikus című Igaz történetének szereplőit hajóstul hatalmas szélvihar ragadja el, s hétnapos utazás után a Holdra pottyantja le. Az ámuló utasok hamarosan összetalálkoznak a holdlakókka!. E különös lények „az orrukból csípős mézet fújnak ki, ha pedig kifáradnak, vagy tornáznak, egész testük izzad, úgyhogy egy kis ilyen méz hozzáadásával sajtot is gyúrnak belőle. A hagymából fényesen csillogó, balzsam illatú olajat készítenek. Rengeteg víztermő szőlő van náluk, a fürtök szemei olyanok, mint a jégszemcsék, s én azt hiszem, hogy valahányszor szél kerekedik, és megrázza ezeket a szőlőtekéket, akkor lehullának a szőlőszemek, s jégeső gyanánt zúdulnak le ránk. Bíz a hasukat zsebnek használják, abba tesznek mindent, amire szükségük van, ki tudják nyitni, be tudják csukni, de sem belet, sem májat nem látni benne, csak annyit, hogy a belseje véges-végig sűrűn be van nőve szőrrel, úgyhogy az újszülöttek is ide bújnak be melegedni, ha fáznak." A Holdutazás Lukianosznál még csak a képzelet szeszélyes játéka: tudományos kérdések még nem izgatják a görög írót, a szereplőinek a Holdra juttatását a természet vak erejére bízza, technikai módokon nem töri a fejét. A világirodalom következő holdutasa, Cyrano de Bergerac, már a reneszánsznak, a repülés titkán töprengő lionardói kornak tudományos szellemében írja utópiáját. Az olvasóközönség Cyrano de Bergeracból jóformán csak Rostand romantikusan elrajzolt, érzelmes, poétizáló alakját ismeri. A valóságos Cyrano nyersebb, komolyabb és érdekesebb figura volt. Párbajhős, igen, és költő, de mindenekelőtt libertinus szellem, s ha tatán ateista nem is, a materialista természettudományos törekvéseinek buzgó híve. A kor, melyben élt, a természettudomány és a filozófia nagy megmozdulásának kora, s Cyrano ajkán otthonosak voltak az olyan nevek, mint Galilei, Campanella, Descartes. Személy szerint a materialista gondolkodó, Gassendi tanítványa volt. Gassendié, akinek a fiatal Moliére is sokat köszönhetett. Vígjátéka, tragédiája, bökversei, pamfletlevelei", érdekes és tehetséges író-arcéit mutatnak, főművei azonban nem ezek, hanem utópisztikus utazási regény formájába öltöztetett két bölcseimi traktátusa: a Holdutazás és az utazás a Napba. A Holdutazás az 1650-es években keletkezett, néhány évvel Cyrano halála előtt. A-z üldözött könyvek közé tartozott, ami nem is csoda, tekintve merész mondanivalóját. Teljes, csonkítatlan szövege csak 1924-ben jelent meg. A szerző elsőszemélyben mondja el, hogy egy szép holdas este barátaival a Hőidről vitatkozott, azt állítva, hogy nem a Föld az egyetlen lakott hely, a Holdban is van élet, a Hold is külön világ. Állítása igazságának kifürkészésére Cyrano elhatározza, hogy kirándul a Holdba: körülkötözi magát harmatot tartalmazó üvegcsékkel s mivel a Nap felszippantja a harmatot, ezzel a felhajtó erővel Cyrano is a magasba emelkedik. Először Kanadában ér földet; felszállása alatt ugyanis a Föld egy világrésznyit forgott, — kitűnő alkalom a földmozgás galileista tételének merész kifejezésére. Kanadából már egy rakétaszerkezet repíti a Holdba Cyranot, aki ott paradicsombeli szépségű tájban találkozik az emberformájú, de négykézláb másző holdlakókkal. Ezek eleinte valami különös állatnak tartják a Nagyon mulatságos a holdbeli élet rajza. Cyrano nem olyasszerú társadalmi utópiát szerkeszt, mint Campanella a Napállamban, nem a „tökéletes'*- társadalmon mereng, hanem meglepő, groteszk ötleteket halmoz fölényes írói könnyedséggel és mindig a Földre kacsintő iróniával. Holdlakői remek életszínvonalon, fejlett technikai apparátussal élnek; eledelük az ételek tápláló illata; házaikat télen melegebb tájakra költöztetik, vagy a talajba süllyesztik az időjárás viszontagságai elöl; életkoruk néhány ezer év; háborúskodásuk mulatságosan bonyolult szabályokhoz kötött szellemi és nzikai párharc; pénznemük a vers; egy szonettért már néhány napi ellátást, egy madrigálért jö vendéglői kosztot lehet kapni, s a lakosság verseit a legkitűnőbb tudósok állaríti testülete bírálja él, esztétikai mérce szerint szabva meg árfolyamukat. Miközben az utas apránként megismerkedik a kicsinyes, hiúságaikban nagyon is emberinek ábrázolt hold lakók életével, a szerző alkalmat talál arra, hogy a közte és a holdlakók között lefolyt viták formájában kifejtse haladó természettudományos és filozófiai nézeteit. E párbeszédeit igazi franciás könynyedség, elegancia és voltairei szellemesség jellemzi. Cyrano de Bergerac után még számos utópisztikus művet írtak a holdutazásról és ezek közül a legismertebbek szerzői — Verne és Ciolkovszkij — már bonyolult technikai eszközöket álmodtak meg a nagy cél elérésére. Regényeik fantasztikuma azonban elhalványodik a tudomány valóságos erőfeszítéseinek csodája mellett, ma, amikor az emberi tudás kezdi utóiérni a képzelet legszilajabb szárnyalásait. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb!": a szophoklészi igék sohasem voltak olyan igazak mint napjainkban. L. K. Illusztráció Cyrano de Bergerac „Holdutazás" című könyvének első kiadásából számukra -furán kétlábon mozgó lényt s egy kalitkábart, mint cirkuszi csodát mutogatják (egy embertársával együtt, aki már korábban repült a Földről a Holdba), majd a király filozófusai mulatságos vita során, mely az e világi skolasztikus versengések pompás paródiája, végül is úgy döntenek, hogy Cyranot emberszámba veszik, azzal a feltétellel, hogy el kell ismernie: nem a Föld a világ közepe, nem a Hold mozog a Föld körül, hanem a Holdvilág bolygója, a Föld a Hold körül. Végezetül azt is megengedik Cyranónak, hogy visszatérjen a Földre: Itáliában száll le, és Marseillen keresztül hazautazik holdbéli élményeinek becses kéziratával. Addig azonban sok érdekes kalandban van része. Belészeret a Holdkirály leánya, s azt tervezi, hogy eikiséri Cyranot a Földre, természetesen nem másért, mint hogy felvehesse a kereszténységet. (Az ilyen szatirikus odavágások Cyrano művének Voltairet előrehirdetö vonásai.) ZALA JÓZSEF A tenger felé Csermelyeken, csip-csup folyókon meguntam az utat. Minden jelem az ész-árbócon a tengerre mutat. Hullám hátán és meder mélyén feléje törtetek. Bajok sodrán, gáncsok örvényén nem semmisülhetek, nem fagyok jéggé a közönyben, nem kábít a siker, nem leszek párává a könnyben. Sohasem térít el utamról mozdulatlan holt-ág, mert élet-cseppemen messze küldi bimbózó sorsát a csupatett jelen. Nincs torpanás! Az óceánon a legszebb pír remeg; s parányi csepp, ott megtalálom tenger értelmemet. 14