A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

A tornai Várhegyet nemcsak a festői szép­ségű várrom teszi nevezetessé. Kopár lejtőin terem a ritkaságszámba menő Onosma tornien­sis (Tornai vértőfti), mely késői utódja egy­kori tengerparti növényeknek, tehát élő bi­zonysága olyan geológiai korszaknak, melyben hazánk déli határait tenger mosta. A várhegy államilag védett területnek számit, mert az Onosma e fajtája sehol másutt meg nem te­rem. Télen a hó védelmezi a legbiztosabban. A 750 lakosú falu csatornát épít a főutcán, hogy a nyári záporok vizét levezethessék. Értékes helyi kezdeményezés ez, melynek keretén bellii a lakosság eddig 5500 órát dolgozott le, hogy - ne kelljen térdig éro sár­ban járni majd az épülő művelődési otthon­ba. A képen látható két pár ökörnek az a sors jutott osztályrészül, hogy szövetségben a teherautóval tevékenyen kivegyék részüket a íaluszépitésból. valószínűleg utolsó mun­kájuk lesz ez — ha elkészül a csatorna, át­adják helyüket az autónak, ők pedig elbal­lagnak a vágóhídra. Isinei l kép a fourászmester székén üíö negy­ötéves kis lurkó, ahogy zokogva sír, mialatt a mester nyírja. Bőven patakzó könnyei össze­maszatolják az arcát. Olyan szerencsétlen, hogy megesik az ember szive rajta. Bukarest szivében új gyermekfodrászat nyílt, ahol ügyesen megoldották a kis bőgő kuncsaf­tok problémáját. Valóságos mesevilágot terem­tettek itt számukra. A fodrászszékeket meg­annyi kis aiitó, szkuter, medvebocs, elefánt, csacsi helyettesíti. A gyerekek mosolyogva nyergelik meg őket, s amíg tündérország me­sés tájain érzik magukat, oda sem figyelnek a fülük mellett csattogó fodrászollóra: fkm itsz már sár Csúcsúmban A sportolók pillanatnyi erőnlétét úgy álla­pítják meg manapság, hogy megmérik az agyukban és izmaikban keletkező áramlökésel erősségét. Állítólag csalhatatlan módszer. A üho-nan tartomanybell chengcsouban épül a Népi Kína leghosszab vasúti hidja, mely a Sárga Folyó felett vezeti át a Pekinget és Kan­tont összekötő vasutat. A hídépítők hat hő­nappal a határidő előtt, 1960. május elsejéig akarják befejezni alkotásukat. Azért némely filmekről iga­zán kénytelen írni az ember. Mint ez a francia film is! Nemrégen láttam, hát igen lát­tam, mert megnéztem, oda néztem, bizony odanéztem, pe­dig valami azt súgta, döröm­bölte ott belül az agyamban, hogy ne... ne nézz oda! Inkább csak hallgasd, vagy fogd be a füledet és csak lásd, de egy­szerre mind a kettőt ne csi­náld! Szóval francia film volt, cseh nyelvre szinkronizált francia film magyar feliratokkal. A leg­meglepőbb, legváltozatosabb és legbőszítobb magyar feliratok­kal rendelkező francia film. Szinkronizált filmeknél amúgy­is bonyolult a helyzet. Látod, hogy mozog a színész szája, hang nélkül mozog, tátog mint a partra vetett potyka, elké­sett az utólag hozzá ját szőtt be­széd. Mire abbahagyja szegény, örülve, hogy megpihenhet, ak­kor szólal meg a hangját játszó hazai színész, dörögve bele­kontráz külföldi kartársai száj­nyitogatásába, ezer kétség közt hagyva a nézőt, vajon ki be­szélhet valójában! S most jönnek a magyar fel­iratok. A vásznon egy száj sem rebben, egy hang sem hallik, ám a jelirat makacsul bizony­gatja, hogy valaki azt mondta: ne izéljen, maga huncut! De ki könyörgöm, ki a huncut... és hogyan, miért ne izéljen...? Meg aztán ha el is követett va­lamit, rég abbahagyta már. Más dolgok is megtörténnek, a jeliratok kijogyhatatlanok a tréfás ötletekben. — Itt van - olvasod - ép, egészséges fickó. Meg lehet öt kiló! A vásznon szüléshez ké­szülődnek, két perc múlva tényleg megszületik az ötkilős fickó és te ámulva olvasod ek­kor — nincs segítség. Vége! — Ki az ördögnek lesz azonban vége? Talán a nagybácsinak, hiszen elég öreg már, vagy a szomszédék tüdőbeteg ka­maszfiának ? Számbaveszed a társaságot, keresel valakit, aki meghalhat, nincs rá szükség a továbbiak­ban. Sőt, meg fog halni, el kell tűnnie, mert a felirat, mint Kolompár Adél, a csalhatatlan külvárosi jósnő megjövendölte pusztulását. Jobbik esetben tényleg meghal valaki, a rosz­szabbikban senki, tovább élnek még a halálos sebesültek is. röte kételyek közt maradsz, hogj/ha mégis igen, vajon ki költözött volna át az enyészet birodalmába! Csak nem ezek­nek . a feliratoknak az elköve­tője ? ' De mi ez? Mit látok, illetve olvasok? Hogy ezt mondta vol­na, hogy így? Hogy a főhős azt mondja a hősnőnek, a ta­lálka idejét majd később meg­telefonozza! Megtelefonozza? Fonozza ? ... Telefonozza ... Vagy telepofozza ... Bizony le­pofozom és az üyen archaiszti­kus feliratokat... Telepofázom én a szerzőjük fejét, hogy ez bódület... Igenis, óriási bődü­let és én is bőgök, mialatt ro­hanok hazafelé kialudni az egé­szet. Azért bőgök, mert tudom, azt álmodom majd, hogy a film e szavakkal végződött: Lássátok feleim ... isa, pur és chomu vogmuc! Duba Gyula 21 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom