A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

A haladást szolgálta művével A. Sz. GRIBOJEDOV születésének 165. évfordulójára Az orosz irodalom puskini korszakának kimagasló egyénisége volt Alekszandr Szergejevics Gribojedov. 1795. január 15-én születtct egy moszkvai gazdag nemesi családban. Korának egyik legműveltebb embere. Tökéletesen beszélte az európai nyelveket. A klasszikus nyelveken (latin és görög) kiviil németill. franciául, angolul és olaszul beszélt, majd későbben perzsául és arabul is megtanult. A napoleoni háború éveiben forró hazaszeretettől áthatva önként jelentkezik katonának. Három év múlva leszerel és a külügyminisztériumban kap beosztást. Egyetemi éveiben megismerkedik a későbbi gyekabristákkal. Osztálytársa volt a összeesküvés számos részvevője: Csaadejev. Jakuskin. Odojevszkij s mások, akikkel éveken át szoros baráti kapcsolatot tartott fenn. A perzsiai orosz nagykövetségen érte ót az 1825. évi decemberi gyekabrista felkelés leverésének híre. Fény derült Gribojedov szerepére is: letartóztatták és rendőri fedezettel Pétervárra szállították kihallgatásra. Férfiasan viselkedett, nem titkolva haladó nézeteit. Terhelő bizonyítékok hiján félév múlva szabadon bocsátották. Nemsokára rokona, Paszkevlcs tábornok mellett részt vett az orosz-perzsa háborúban. majd ő vezette ai orosz birodalom száméra nagyon előnyös szerződéssel végződött béketárgyalásokat. A cár tekintélyes pénzöszszeggel és perzsiai nagykövetté való kinevezéssel „jutalmazta ,őt", amikor a trónnak "tett szolgálataiért a gyekabrfstak büntetésének enyhítését kérte. Ravaszul kieszelt száműzés volt. A forrongó Perzsiában érte el végzete; az angol gyarmatosítók által szított fanatikus mohamedán tömegek „szent háborút" lihegő papjaik vezetésével 1829. január 30-án megrohanták a teheráni orosz nagykövetség épületét és Gribojedovot az épületet örzö 52 kozákkal együtt — hősies ellenállás után -lekaszabolták. Holttestét sikerült Pétervárra szállítani. Puskint nagyon megrendítette az eset; kaukázusi útja során találkozott a holttestet vivő menettel. Gribojedov legnagyobb müvével Az ész bajjal jár clmü verses vígjátékával örökre halhatatlanná tette nevét. A művészien kifejtett haladó nézetek és nyelvezete teszi örök értékűvé Gribojedov alkotását. Gribojedov a puskini korszak legnagyobb realista Írója volt, aki életét áldozta a haladás és a szabadság eszméjéért L. 1.. Az olornouci reneszánsz városház» BARSI IMRE avagy Olornouci élmények I. Idestova két esztendeje lesz már, hogy lamertán nefrlt szarkofágjától Mohamed Kusszamnak, a próféta unokaöccsének ' sírjához igyekeztem. Szamarkand városának északi szélén, a sivatag homokjával viaskodó kertek zöldje között mered égnek az Afrosszijáb. A dombtetőn a muzulmánok zarándokhelye, valamint a Sah-i Zinda kupolái, színes mozaikjai pompáznak, alatta a város lejtóin pedig bogáncs és pipacsok. Ha már egy palóc életében egyszer eljut a sivatagba, forró homoktenger buckákat, pálmafákat és fatamorgánát akar látni — legalábbis napfényaranyozta azúrkék égboltot, ám semmiesetre sem kétnapos záporesőt. Ne csodálkozzék tehát senki sem, hogy morcosan cammogtam a sárban és inkább dühösen, mint áhítattal szólogattam egyre-másra a kalendárium valamennyi apró és felnőtt szentjét. Paprikás hangulatban lassan kapaszkodtam felfelé a csúszós, agyagos hegyoldalban, és bizony fene nagy kedvem kerekedett — hogy mérgemet valakin vagy valamin kltöltsem, — oldalba rúgni valamelyik bogáncson lakmározó csacsit. Ezek a néma állatkák azonban tőlem jóval bölcsebbnek bizonyultak, utamból kitértek, és ártatlan-bamba tekintetük lefegyverzett. Végül is bosszúságomat egyik-másik útitársamon szerettem volna kitölteni és ezért szaporán pislogattam jobbra-balra. Tekintetem hirtelen egyik utitársníínk hatalmas plpacsbokrétájár. pihent meg. Melléje lopakodtam és kissé gúnyos hangon jegyeztem meg — pipacsot a lévai határban Is szedhet. Ö pedig csalafinta mosollyal az arcán csak any-MUDR. Santavj' professzor a zvartnocl romok között nyit mondott: „Ilyet nem!" Majd oktató hangon magyarázta, hogy a pipacsokra férjének tudományos kutatómunkájában van szüksége, és az itteni „Papaver orientális" némileg eltér a mi pipacsunktól. Bár kíváncsiságom ekkor már rosszkedvemnél erősebb volt, kötekedve mégis bizonyos „Cadaver occidentalis-t" emlegettem, mire útitársnőm tréfásan megfenyegetett. így melegedtem össze az állami dijas MUDR. Sántavy. olornouci egyetemi tanárral és bajos feleségével az Afrosszijáb lejtőin, és ez a barátság a Kaukázus hófedte hágóin. Jereván könyvtáraiban, a zvartnoci romoknál. Ogyesszában és Kijevben mindjobban elmélyült. Amikor pedig Zsolnán átszálltam a pozsonyi gyorsra, megígértem kedves ismerőseimnek, hogy felkeresem őket olornouci otthonukban. « » « Vig kedélyű, halk szavú férfi a professzor. Kék szemében rejtett mosoly verőfénye játszik, amikor felesége rám olvassa a „cadaver occidentallst". Ám Santavy profeszszor nehéz eset. Egyáltalában nem Ideális riport alany. Nehéz megszólaltatni. Mondatai csendesen folynak, aikár a Haná síkságot átszelő Morva folyó hullámai. Túlzott szerénységgel beszél tudományos tevékenységéről, pedig külföldön — Keleten és. Nyugaton egyaránt — hevét és munkáját igen jól ismerik. Eszembe Jut, milyen nagy megbecsüléssel fogadták Moszkva, Jereván és főként Taskent tudós profeszoral. A „colcint" őszi rétek mérges lila-kék virágjából, a kikericsből vonta ki. abból a virágból, melyet a városi emberek javarésze Apollinaire verseiből ismer. A morva faluból elszármazott Santavy profeszor már ezerklléncszázharminchatban elkezdte a méregtartalmú kikerics tanulmányozását, és szorgalmasan kereste az esetleges, a benne rejlő gyógyanyagokat. Hosszú évek során húsz különböző véqvl anyagot állított elő a kikericsből, mig a végén fellelte az igazit. Ezt az egyet elválasztotta, ekülönítette a többitől és megkezdődött a kutatások további szakasza. A kitartó munkát végre siker koronázta. A professzor élméletileg és gyakorlatilag is bebizonyította, hogy a colcin a bőrrák Izolálására es gyógyítására igen hatásos gyógyszer. Es SantavJ professzort ezerkilencszázötvenhétben kormányunk államdíjjsl tüntette ki! * *• A kikirics után a kender, maJC a oipaesok következtek. Az államdijas tudós az olornouci egyetenr orvosi karának higiéniai Intézetével karöltve megállapította, hogy a kenderfeldolgozó üzemek hulladékaiban vagonszámra vannak az olyan antiblotlkus anyagok, amelyek bizonyos mlkróbák ellen hatékonyabbak, mint a penicillin kenőcs. A professzor Itt kissé összehúzza homlokát 4s kesernyésen Jegyzi meg: — A külföld, szakcikkeim megjelenése után sokkal több érdeklődést tanúsítón az új antibiotikum iránt, mint a prágai Egészségügyi Minisztérium Illetékes bürokratája. Erről azonban nem akarok most beszélni! Csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy úgynevezett gazdasági szempontokat respektálva a minisztérium nem hagyta jóvá e fontos gyógyszer gyártását. Pedig . . A profeszor itt elhallgat, én pedig hlr.telen a szamrkandl pipacsokra terelem a szót. Házigazdám arca Ismét felderül, és most már mosolyogva beszél újabb sikereiről. A pipacsból új anyagot vont ki, és éppen ezekben a napokban dolgozta kl munkatársaival az eddig még névtelen gyógyszer képletét. Gyermekes vidámsággal kapja ki kezemből Jegyzetfüzetemet meg töltőtollamat és máris rajzolja az új képletet. — Nem titok, tessék mindenki felhasználhat-Ja! Mivel nem titok, én is tovább adom, ime itt -.an! Karórámra pillantok. A mutatók éjfél utáni egy órát Jeleznek. Hát igen, kissé visszaéltem vendéglátóim türelmével. Megköszönöm házigazdáim kedvességét, elbúcsúzom és kilépek az éjszakába. A téli szél közben tisztára söpörte az égi udvar végtelenjét, melynek csücskéből halszemként meredt rám a telihold. A Cézár kút