A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-26 / 26. szám
. Varga Magda Ondtejcsák Ferdinánd Egy íérfi — sok asszony Egyik újságíró kollégám meséli, hogy a múlt nyáron, Csallóközben jártában még őt is majdnem elhajtották kukoricát kapálni, ahogy toborozták az embereket a kinti munkára az állomáson. Groteszk jelenet, talán Igaz sem volt, de a problémánkra nagyon ls élesen világit ré: nincsen ember a mezőgazdaságban. S ha van ls, kevés van! Hogyan segíthetünk ezen? Ogy, hogy amit csak lehet, végezzük el géppel, s minél kevesebb munkaerővel. Nos, a négyzetes kukoricavetés egy lépés e cél felé. Hiszen Kmoskó elvtárs mondta, a szakember, hogy két ember birkózott meg száz hektérraf, amúgy meg kl tudja, hány emberre lett volna szükség egész nyáron. Mi hát ennyit tudunk mondani a négyzetes kukoricáról s talán még azt, hogy: jó, jó, a négyzetes kukorica, érvek szólnak mellette, érvek szólnak ellene, harc dúl körülötte, de senki számára, aki csak egy méterrel fs tovább lát az orra tövénél, kétséges nem lehet, hogy ez csak a látszat: a harc nem a kukorica körül folyik, mint ahogy annak Idején sem a traktorok meg a kombájn, meg a szövetkezetek körül folyt, hanem a társadalom, a napról-napra változó, évről évre növekedő új élet körül, pro és contra, érvek szólnak mellette, érvek szólnak ellene s a kukorica szerepe ebben az irdatlan harcban a tengert tükröző vlzcseppé. —nyl. 5 Abovon azt mondják, hogy igaz. Miért hát mégis az ellenkezés? — Hát tudja, az már az emberek vérében van. Hogy ellenkezzenek. Hogy nem akarják az újat Hiába tapasztalják, hogy jobb, mint a régi, nem hiszik el. Mert azt tartják, hogy biztos, ami biztos, ahogy eddig jó volt, jó lesz ezután is. Ha emlékszik rá, Igy volt annakidején a traktorokkal is, Igy volt a kombájnnal is, s Igy volt magával a szövetkezeti mozgalommal ls. Két év múlva majd rájönnek, hogy ez is Igy jobb, nem úgy, ahogy eddig volt, dehát addig mindenképpen el kell telni a két évnek. Szóval ldö kérdése az egész. Eddig hát rendben vagyunk, a kukoricáról megtudtuk, ami megkalmat, hogy szakemberrel van dolgom, megkérem hát Kmoskó elvtársat, magyarázná el nekem a négyzetes kukoricavetés előnyeit. Az előnyeit? Hét előnye nagyon sok van. Mindenekelőtt az idő és a lmunkaerőmegtakarités. Mert például ezzel a módszerrel két ember nyugodtan ellátja 100 hektár területnek minden gondját — gépekkel, vegyi anyagokkal s megfelelő talajon persze, de még nálunk ls százöt mázsa volt a hektárhozam, mtg régi módszerrel csak nyolcvan mázsa! Áttelefonáltunk a szomszéd faluba, ültettek-e ott négyzetesen kukoricát, azt válaszolják, hogy: tavaly Igen, Idén nem. A kővetkező faluban már majdnem szerencsével járunk; azt mondják, hogy ők csináltak valami Ilyesfélét, de aztán felvilágosítanak, hogy korai az öröm, mert tudniillik vetni ugyan valóban négyzetes vetögéppel vetettek, de csak a régi módon. No, jól nézek én ki. elutazok hétszáz kilométert, s végül nem találok az egész Gömörben négyzetes kukoricát. Dehát van még itt egy harmadik falu, próba-szerencae. — Ültettek-e négyzetes kukoricát? — Ültettünk. Hát mégiscsak révbe értünk. HoJ van hát az a híres kukorica? — Lassan a testtel elvtárs! Hová gondol maga: oda most kimenni? Hiszen nyakig ér a sár! Majd ha jobb Idő lesz. Tessék, csak ez hiányzott még nekem! Mégsem hagyom csak annyiban a dolgot, ha már nem láthatom, de •mondani azért mondhatnak valamit róla. A négyzetes kukorica! Miért csinálják? Mert jobb, mint a régi, mert magasabb a hektárhozama, mert kevesebb munkaerőt vesz igénybe a megmunkálása, s mert olcsóbban jön kl a megművelése. Igaz ez? tudható, most már halljunk valamit a faluról ls, ahol a négyzetes kukoricát csinálják, meg az emberekről, akik a négyzetes kukoricát csinálják. A falunak van kb. hatszázötven lakosa, hétszázötven hektár földterülete, egy ijkolája, egy temploma, egy kocsmája meg egy művelődési háza. Ennyi az egész. A falu a déli határon fekszik, ráköpve szinte Magyarországra, hajdan, negyvenhatban-negyvenhétben Itt folytak a nagy szökések meg a csempészések, s dimbes-dombos, göcsörtös ez is, mint a szomszédai, mint majd minden falu ezen a vidéken. Tavaly volt a szövetkezet tízéves jubileuma, a ez alkalommal történt meg először, hogy huszonnégy koronás munkaegységet fizettek e tagoknak, azelőtt mindig csak jóval kevesebb jutott (s Itt jegyzi •meg Ondrejcsák Ferdinánd, a szöyetkezet könyvelője, hogy sajnos, volt már olyan idö is, amikor csak öt korona volt). Hogy állnak a kultúrával? — Ügy, mint a legtöbb helyen. Se jói, se rosszul. Betanultunk néhány színdarabot (Húsz év után. Bújócska, kabaré), egyet a cigányok ls (Aranykenyér) s ennyi az egész. Van már szövetkezeti klubunk ls. benne mozi, televízió, pingpong, sakk és kártya. Kártya! A szövetkezeti Irodán négyen ülünk: a már emlegetett Ondrejcsák Ferdinánd, Varga Magdá, Titus PauCIk, a járási nemzeti bizottság aktivistája meg jómagam, ők mondják a falu dolgát, a gondokat és örömöket, a múltat és a jövendőt, én meg jegyzetelek szorgalmasan. Megmondom őszintén, s talán felesleges ls mondanom, mert tudják mindannyian, hogy Itt már nemcsak a négyzetes kukoricáról van szó, hanem sokkal többről s egészen más dolgokról, de mégiscsak összefüggésben a kukoricával. Mert jól tudja mindenki, hogy mit jelent a parasztembernek a termés, a növény, az állat, az élet, a kukorica, dehát ha ezt a kérdést kutatom, akkor csakis, mint okot tudom vizsgálni, aminek okozata, függvénye a paraszt, az ember, a társadalom. S ha Igy nézem a dolgot, egészen érdekes összefüggésekre bukkanó^, A négyzetes' kukorica! Visz a vonat Gömörbe, leszállok az első faluban s tudakolom. hogy Ultettek-e négyzetes kukoricát, hát azt kérdezik, az meg mi a szösz? No, jól vagyunk már, gondolom, ha még csak azt sem tudják, ml fán teremhet? Megyek a következő faluba, s itt már egyenesen a mezőgazdasági Iskolába kopogok be, ha máshol nem. Itt biztosan tudják, ml lehet a négyzetes kukorica ? — Tudjuk hát, hogyne tudnánk. Magunk is klsérketeztünk vele tavaly, tavalyelőtt, de az Inkább slk területre valö, nem az ilyen göcsörtös, dimbes-dombos határra, mint a miénk. így aztán már idén nem ültettünk. Mindezt Kmoskó Imre mondja, az igazgató. Kihasználom az al-