A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-19 / 25. szám
DÉNES GYÖRGY: Nem háborút, békét kiáltunk Ifjúság, öröm, tavasz-ének, zendüljön hát az új hozsánna, körbe, körbe sugaras szemmel, hegedűk sírnak, kapjunk táncba! A nép mulat, kit fényre hívott a szabadság szent tűzcsóvája, nem kísért már a szolgaság, lehullt az urak koronája. A nép mulat, kit hajdan annyit szapultak, vertek — mindhiába, akkor is nagy volt ám a nép, mikor mély volt a hallgatása. Akkor is nagy volt ám a nép, mikor a föld rögére hajlott, s ha ferdén nézett egyszer is, meghúzták már a vészharangot. S mi volt a jussa? Nem kevés, de elorozták tőle százszor, kastély rabolta kenyerét, szuronnyal nyestek mosolyából. Dózsa, Jánosik, Bulba Tárász, hej, porladó szegénylegények! Tüzes trón, bitó, kínkerék, felsír a régi, régi ének. Árvában vagy a Duna mentén egyforma átok volt az átok, nem kérdezték a lázadókat favágók voltak, vagy kaszások, nem kérdezték mily anya szülte a víg urak bús ellenségét, egyforma volt a jajgatás, mikor a jobbágy nyelvét tépték. Közös volt sorsunk ezredéve, szívünkig mart az úri hám, vagy tán pirosabb volt a bányász vére Rozsnyón, mint Handlován? Nem. A kosúti véres pünkösd s Korompa gyásza összeforrt, a munkás barna kenyerének egyformán súlyos ára volt. A testvériség vérkovásza minket örökre összeköt, aki másképpen magyarázza, nem volt még soha üldözött, mert nem lehet a kiontott vért vízzé változtatni soha, a kérges markú proletárnak proletár volt a rokona. Most a szabadság napja lángol, a nép, a nép, a nép az úr, kezében fegyver, védi jussát, élni, élni, élni tanul. Hallod vas-szívét Osztravának? Az ég, a föld beléremeg. A felnövő munkáshatalmat megtiporni már nem lehet. Nem háborút, békét kiáltunk, békét a földön minden népnek, béke ringassa szép szívét a felnövő nemzedéknek. Csillag ragyog fejünk felett, pirkad a jövő hajnala, s átzúg földrészen, óceánon a béke forró kardala. Munkásszínfátszásunk hagyományaiból III. „Az anya" a bratislavai „Műhely" előadásában Az 1945 előtti szlovenszkói színjátszás dalmi tudásig és a proletár önmegtagadáscsúcsát tárgykörünkben Gorkij-Brecht: Az tói a harcos fanatizmusig. A munktísmozanya c. színpadi feldolgozása jelentette, galommal érintkezve a szent megszállottamelyet a Műhely fiataljai vittek színre säg kezd izzani csontjaiban és álarcot le-1937 márciusában. szaggató társadalmi látása ettől kezdve A Műhely az 1935-ben feloszlatott Vörös az agitációt viszi mindenhová, ahol csak Barátság kulturális utódjának tekinthető, ellentmondást vagy belenyugvást talál. amely 1936 és 38 között működött Bratis- Menetében meg nem állítható, hazugságot, tavában — elődjéhez hasonló műsorral és társadalmi bünt romboló, szociális lelkielhivatottsággal hirdetve a párt eszméit séget építő apró munkája a történelmi erő és célkitűzéseit. rangjára emelkedik. Érzelmi világa minde-Gorkij-Brecht: Az anya c. darabja azért nekfölött hősies. Az anya alakjában Gorkij tekinthető a szovjet vonatkozású színmű- mintát adott arra, hogyan nemesedhet vek csúcspontjának, mert a témát lehig- me 9 és válhat szentté az életerő az egégadt kifejezési eszközökkel, a felesleges egyszerű emberben is." modernista sallangoktól megtisztulva, s a E rendezői vallomás kétséget kizáróan realista színjátszás követelményeit a leg- ott érződhetett a darab előkészítésében, következetesebben megvalósítva vitte a betanításában és nagysikerű előadásában is, közönség elé. A Magyar Napban megjelent cikk ugyan-Ezek a kiforrt és egyszerűvé nemesedett is anról számol be, hogy a próbák már előadási elképzelések érezhetők a darab hosszú hónapok óta folynak és csak lassan rendezőjének, Barta Lajosnak, a közismert fokozatosan kezdtek megérni arra a fokra, baloldali írónak a Munkások színjátszást „amire azt kell mondani: alkotás", tanulnak c. cikkében, amelyet két hónappal A szereplők ennél a darabnál is ifjúaz előadás előtt tett közzé a népfront ak- munkások, akiknek lelkesedéséről és áldokori napilapjában, a Magyar Napban (1937. zatvállásáról már előző cikkünkben írtunk, jan. 14.) Ebben a következőket olvashat- Az anya előadására való felkészülésről juk Brecht dramatizálásáról és az azon hadd szóljon a nálunk elhivatottabb renvégzett saját átalakításáról: dező, aki a következő sorokban állított „Brecht különös törekvése volt: megte- emléket a szereplök munkájának: „Vannak, remteni a drámának azt a formáját, amely akik é Üe l tizenegy óra után még nagy bizonyos mértékig elbeszélés, de egyben uta t tesznek meg hazáig, hogy hajnalban szocialista tanköltemény is". Barta ugyan munkához keljenek fel. Nem győzöm csőriem értett teljesen egyet a német szerző dálni e rajongók rajongásait, az odaadok „epikus dráma" elméletével, de saját sza, odaadását, a friss kedvet az önmaguk vait használva „nem bocsátkozott vitába szellemi kiélésére és a szocialista eszme sem Brechttel, sem kritikusaival" — egy- szolgálatára." szerűen „megcsinálta a Brecht-dráma ma- A hosszú és kitartó munka eredményei gyar színpadi változatát". a tavasz hónapjában, márciusban értek „A dráma törvénye és ereje a színpadi termékeny gyümölccsé. mozgás — közli változtatásainak indoklá- 1937. március 19-én, a bratislavai Visaként — Brecht eredeti stílusában azon- gadő (Redoute) kistermében felgördült a ban lehetséges a színpadi állókép és elbe- függöny. A színpadon elhelyezett hatalmas széles is. — Én az állóképekből (tabló) Gorkij portré felé fordulva az előadás csak kettőt tartottam meg. Egészében rendezője a következő prológust mondta: rövidebbre fogtam a drámát azzal a hosz- „a gyárak és műhelyek fáradalmából szadalmassággal szemben, amely Brechtnél jönnek azok a lányok és fiúk, akik ma itt az ún. epikai szándék volt. A kórusok kö- a Te regényed figuráit eljátsszák. Munkázül kettőt vettem át, de az egyiket más- $ok ók, először fogtak ilyenbe és éjszahová helyeztem és más szerepet biztosi- kákát áldoztak arra, hogy a szellemi tett tottam neki. - Ez az egész magyar és szocializmusára példát adjanak. Ne nehezmunkás-színpadi lehetőségekre áttett át- telj rájuk, ha nem tökéletesek!" (Ld. a dolgozás kimeríti, de nem hajtja túl azt Magyar Nap -no- jelzésű riportját az előa szabadságot, melyet merész rendezők is adásról: „Az anya" a pozsonyi színpadon. szoktak gyakorolni a darabokkal." 1937. márc. 21.) Mai színpadi felfogásunk szerint ugyan Neheztelésre azonban nem volt ok. Anvitatható Brecht szerzői elgondolásainak n§] inkább a meglepetésre. Még az előbb ilyen mérvű átalakítása, a maga idejében idézett kritika is kénytelen megállapitani, azonban kétségtelenül igaza volt a darab hogy „egyesek olyan készséget mutattak, rendezőjének, hiszen átdolgozása érthe- amely messze túlszárnyalja a műkedvelő többé, egyszerűbbé és a nézőközönség szín- színpadok nívóját". házi műveltségéhez alkalmazkodva „élvez- A z előadás sikerét jelezte az a tény, hetőbbé" és hatékonyabbá tette a darab hogy a MűheI y könyvalakban is megjelenelőadását. tette Az anya drámai feldolgozását (Ma-Az anya tartalmát, cselekményét ma már gyar Nap 1937. március 18.). nincs szükségünk bemutatni. A középisko- A korabeli sajtó a darab két előadásáról Iák padjaitól egész az egyetemekig széles tud: március 19-én és 20-án, de egészen körökben ismert és népszerű Gorkij vi- biztosra vehető, hogy a Műhely együttese lághírű regényének témája és szereplő- a Vörös Barátsághoz hasonlóan Bratislava gárdája. — Több mint két évtized távla- peremvárosaiban és vidéken is előadta tában azonban még ritkán érzékelhető él- rendezvényét, ményt jelentett, amelynek politikai és emberi tartalma lebilincselte és az újdonság * * * hatalmával ragadta magával az olvasót. — Ezeket az érzéseket, a regény befogadásé- Legyen ez az irás megemlékezés azokról nak akkori légkörét a következő sorokban a z ismert és névtelen kulturális harcosoktárja elénk Barta, a már előbb idézett ról, akik a mainál sokszorta nehezebb köcikkében: rülmények között helytálltak és értékes „Gorkij regényében, »Az anyá«-ban, Pe- eredményeket értek el a proletariátus önlageja Vlaszova, a negyvenként éves asz- tudatra ébresztésében és művészi neveszony, egy munkás özvegye és egy munkás lésében. anyja eljut az analfabetizmustól a társa- BOTKA FERENC
