A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

Tavaszi, napsütéses délután. A nemesócsai iskola udvarán öreg gesztenyefák árnyékában egy csapat fiatal spartakiád-gyakorlatokat végez. Kedvesen tipegnek körbe, körbe a kis apróságok. A járdán az iskola magas drótkerítése mellett egy alacsony, őszhajú, napszítta arcú asszony áll. Elmerülten figyeli a gyerekeket és szája néha-néha mosolyra húzódik. — Ugye szép? — állok meg mellette én is. — Csak erre jártam, gondoltam megállok egy kicsit, — fordult felém szabadkozva, szégyenlősen, mint akit valamin, tetfen értek. - De már megyek is... Aztán egy ideig mégis oft maradt. Igy ismerkedtem meg Földes Katalinnal, a nemesócsai, értelmes parasztasszonynyal, aki több mint tiz év óta tagja a Helyi Nemzeti Bizottságnak és az idén is a jelöltek listáján szerepel. — Ügyesen csinálják — mutat át a kerítésen a sok tarka ruhás apróságra, akik a hangszóróból áradó zene ütemére karikába szaladnak. — Persze a mi időnkben ilyesmiről szó sem lehetett — folytatja a beszélgetést Földes néni, és melegfényű barna szeme valahová a gesztenyefák lombjain túlra réved. — Az volt az ünnepünk, örömünk, ha nagymamánk kimosta a tarisznyánkat és fehéren vihettük az iskolába. — Családja van? — szólok közbe. — A fiam ipariskolába jár. Ez meg itt az unokám! — Csak most vettem észre, hogy nem messze tőlünk, egy szőke fiatalasszony fehér gyermekkocsit ringat. A választásokra terelődik a szó. — Tíz évvel ezelőtt, amikor a cukor meg a húsjegyeket kellett szétosztani, nehezebb volt a bizottsági tag dolga. De ma se mondható könnyűnek, kényelmesnek. Az ember kilencvenkilencszer csináljon jót és egy esetben rosszat, már beszélnek róla. Nehéz mindenki kedvére tenni. — Nehéz. — Aztán, nehogy azt higgye, hogy én vagyok az egyedüli képviselőnő. Nyolcan vagyunk jelölve. Egyikkel, másikkal válthatna néhány szót. — Merre találom őket? — Ha akarja, elkísérem. Az utcán porfelhőt kavar egy dübörgő traktor. Kíváncsi fejkendős asszonyok köszöngetnek a kiskapuk mellől. Az óvoda rácsos ajtaja előtt megállunk. — Nézzük meg Szőllős Júliát? - kérdezi. — Nézzük. — Már másodszor jelölték a Földes Katalin. — Az .olt az UnnepUnk, ha nagymaniánk kimosta a tarisznyánkat. fjáfrom Szőllős Júlia. — Türelem és megértés nélkill nehéz a gyermekeket nevelni. 4S$zony Tóth Jolán. — Én csodálkoztam a legjobban, mikor a fiam megmondta, hogy mezőgazdasági iskolába készül. a kútnál helyi nemzeti bizottságba, -teszi hozzá magyarázóan Földes néni, mielőtt bekopognánk az üveges ajtón. Az udvar hátsó részéből buksifejű piroskarszalagos „legényke" jön elénk nagy komótosan; hivatalos személyiség: ma ő a napos! Majdnem elsírja magát, mikor megkérdezzük, itt van-e az ovónéni. Csak fejével bólint szégyenlősen. Szőllős Júlia alacsony, fürge fekete asszonyka, mint kisegítő dolgozik az óvodában, azonkívül takarítja az épületet. A linóleummal borított teremben parányi asztalok, székek. Huszonöt, harminc gyerek serénykedik; a padlón szétnyitható képeskönyvek, játékok. — Szeretem a gyerekeket, — mondja mosolyogva Szőllős Júlia. — Türelem és megértés nélkül nehéz velük boldogulni. Nekem is négy családom van, a legidősebb tizenhárom éves kislány, a legkisebb pedig most ősszel megy iskolába. Tanítás, takarítás, otthoni munka mellett Szőllős Júliának, ennek a csillog ószemü törékeny asszonynak, jut ideje arra is, hogy a Nöszövetségben többi társaival együtt varrótanfolyamot szervezzen, s mint képviselő, választói ügyeit is lelkiismeretesen intézze. A gyerekek elrakják a játékokat, mi pedig kimegyünk az orgonaillatú, zöldgyepes udvarra. Míg bent a kicsinyek játékában gyönyörködtünk, addig Földes néni kerékpárra ült és elszaladt Tóth Jolánért, a harmadik képviselőjelöltért. Jött nagy sietve, feltűrt blúzujjal, éppen nagymosást végzett. Szőke, pirosképű asszonyka. öt is másodszor jelölték már a Helyi Nemzeti Bizottságba. Négy gyermeke van. A férje az állami birtokon dolgozik. A legidősebb fia tizennégy éves, a komáromi mezőgazdasági iskolába készül. — Én magam csodálkoztam legjobban, mikor a fiam megmondta, hogy milyen pályát választ. Hiszen nálunk a faluban még nem fordult elő, hogy valaki, érettségi után visszajöjjön, ahogy itt mondják, parasztnak. — Okleveles marhaetető leszel! - csúfolták őt az iskolában. De nem tágított. — Édesanyám — mondta — akkor lesz a mi szövetkezetünk is igazán jő, ha majd mindenki szakiskolát végez. Állunk az óvoda udvarán. Az asszonyok a múlt emlékeit idézgetik,' fiatal korukat, a szegénység keserű sorsát. Az udvar zöld gyepét virágos fák árnyékolják. — Szép hely ez a gyermekek számára - nézek körül az udvaron. — Szép, szép, de nem engedhetjük a kicsiket az udvarra. — Ugyan miért? — A kút miatt... Nem messze tőlünk öreg gémeskút áll. Kávája korhadt, vize ihatatlan, fertőző. Teteje nyitott, hernyó, bogár, száraz falevél potyog a víz színére. Csak pár szál deszka kellene rá. Vagy pedig kitisztítani, betongyűrűvel ellátni, hogy a kicsiknek ne kelljen a szomszédoktól hozni vizet. Nyári napsütéses délutánokon a kút miatt nem játszhatnak az óvodások a szabad levegőn, a zöld gyepen. — Már szóltunk róla a Helyi Nemzeti Bizottságban — mondják szinte egyszerre mind a hárman. - Megígérték, hogy hamarosan rendbehozzák ... — Látja - mondja búcsúzóul Földes néni — mi mindenre nem kell gondolni egy képviselőnek. -d-22 Innen — onnan A legfeleslegesebb bizottság Megszámlálhatatlan bizottaáfl működik a földkerekén. Akad közöttük szépszámmal feleslegea Is. A közvélemény egybehangzó véleménye alapján azonban a legfelealegesebb bizottságot Warwfeshlre angol városka városatyái alakították meg annak megállapítására, hogy könnyű, vagy nehéz lapáttal megy-e könnyebben a munka. A bizottság már nyolcadik éve tanulmányozza ezt a ..fontos" kérdést, de mindeddig még döntést nem hozott. A kísérletek eddig hatezer fontot emésztettek tél. Szitál A szovjet vegyészek Üvegből az acéltól keményebb alumínlumkönnyüségü, úgynevezett szitált készítettek. Rendkívül Jó mechanikai, hő és villamos tulajdonságai vannak. Hihetetlenül nagy hómérsékletváltozást kibír. Ha ezer fokra felhevítik és hideg vízbe mártják, nem reped meg. A szitáiból csapágyakat, csöveket és vegyianyagok étszivattyúzéséra alkalmas gépeket készítenek. A világ legöregebb fái A Világ legöregebb fél terméketlen vidéken, mostoha körülmények között élnek. A sziklás Korzika szigetén több Ó50 éves Larizio nevü fenyő dacöl az idővel és mostoha életkörülményekkel. A Szahara szivében egy 1750 méter magas sziklahegy tetején kétezer évesnél idősebb fenyőt találtak. Egy tíz méter magasra növő kalltorniai fenyőfajta átlagos életkora 4600 év. Mit lehet homokból gyártani? Eddig többnyire csak a gyermekek készítettek a homokbó! várat, és különféle dolgokat, az iparbán jelentéktelen mértékben basznosftotték, pedig a világ valamennyi részén nagy mennyiségben található. Most végre komolyan foglalkoznak felhasználásával. A homok alapanyaga a szilícium és ebből állítják elő a szilikonokat, amelyből míkgumifélék, lakkok, kenőanyagok, préselhető műanyagok, stb. készíthetők. A szilikonnal bevont szövetről lepereg a víz, nem nedvesedik át, és a szövetlikacskák nem tömődnek el. Széleskörű alkalmazása lehetséges a háztartásban is. A belőle készült eszközökre nem rakódik a por, lemosás után nem marad nedves. A szil ikongyártás egyelőre még kísérleti stádiumában van, de néhány éven belül az olcsó szilikonvegyületek minden bizonnyal kiszorítanak több más anyagot.