A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-05 / 23. szám

Munkásszínjátszásunk hagyományaiból /. Majakovszkij: Rádió - május Szocialista színjátszásunk ma már gazdag repertoárral, műkedvelő és hivatásos előadógárdák széles hálózatával rendelkezik, s a mozgalom természete velejárójaként nem nélkülözi a munkájához szükséges anyagi feltételeket: színpadokat, kosztümöket stb, sem. A szocialista színházkultúra életünk természetes velejárójává vált, amely hivatásánál fogva szervesen szolgálja a dolgozók mindennapi szórakozását, nevelését. Színjátszó mozgalmunk e fejlettsége ellenére, hasznosnak találjuk röviden viszszapillantani kialakulásának kezdeteire, a húszas és harmincas évek „hőskorszakára", amikor anyagi támogatás és a mindennapok rutinos gyakorlata nélkül, a munkások lelkesedésére és áldozatkészségére támaszkodva tette meg legelső lépéseit. E tények és események felelevenítésével nemcsak az első úttörőknek állítunk szerény emléket; kísérleteik bemutatásával, egyúttal mai színjátszásunk nagy előrelendülését is érzékelhetjük, s éppen e kezdetek fényénél jobban meg tudjuk becsülni meglévő lehetőségeinket és eredményeinket is. Az első köztársaság évei alatt a szocialista színjátszás egyetlen támogatója és éltetője a munkásmozgalom volt. Szabadidejüket feláldozva, egyes haladó gondolkodású irók, rendezők vezetése alatt készítették elő Bratislava, Kosice és a többi ipari közpojit munkásai szerény, de hónapokra, sőt évekre emlékezetes előadásaikat, amelyeken szovjet vagy nyugati szerzők művei kerültek műsorra. Kiemelkedő számuk és művészi színvonaluk jogosan indokolja, hogy e műsorokból kiemeljük a szovjet darabokat, amelyek a maguk idejében figyelemre méltó szerepet játszottak a Szovjetunió megismertetésében és népszerűsítésében. Rövid kis sorozatunkban három előadást, illetve előadástípust elevenítünk fel, amelyek nemcsak időrendben követik egymást, hanem egyúttal tartalmilag és stílusban is jól kivehető fejlődést jelölnek a munkásszínjátszás igényessé és művészivé válása terén. Elsőnek egy űn. agitációs jelenetet mutatunk be. Az előadásnak ez a típusa átmenetet képez az egyszerű szavalatokbpl és énekkarokból álló műsor és az egész estét betöltő előadás között. Utóbbitól nemcsak terjedelmében különbözik, hanem abban is, hogy nem egy bizonyos téma mély, konfliktusokban bővelkedő és pszichológiailag is motivált kifejtését tartalmazza, hanem egy társadalmilag éles és aktuális problémát dolgoz fel a mindennapi agitáció céljainak megfelelően. Ennek következtében nem a lélekrajz és egyéb dramaturgiai részletproblémák dominálnak benne, hanem a minél érthetőbb, gyakran erősen karikaturisztikus előadásmód, amely alkalmas arra, hogy a kívánt igazságot a lehető legnagyobb intenzitással közvetítse a hallgatóknak. Ilyen agitációs jelenet Majakovszkij: Rádió —május című forradalmi groteszkje, amelynek szövegével a Kassai Munkás 1928-as évfolyamában találkozunk. Mar a legegyszerűsített díszletek és az első rendezői utasítások is érzékeltetik az előadás hangulatát: A színen néhány szék, asztal. Az egyik falon óriási naptár, május 1 felirattal, a másikon -csengő. A lényegre törő, s ugyanakkor a lényeget a komikum gyűjtőlencséjén keresztül érzékeltető jelenet alaphangját már az első kép leüti. A bankárt és a királyt látjuk: a bankár ül, a király meggyörnyedve hajlong előtte — rajta a királyi palást, a korona, kezében a jogar és az ország almája: BANKÁR: Jóllaktam már a monarchiával, nem ér ez már semmit sem. Demokratikus köztársaságban sokkal jobban lehet a népet féken tartani. Az a sok parádé, fogadtatás, koronázási ünnepély már teljesen hülyévé tett titeket. Naponta bálok, meghajlások, hölgyek, gavallérok, udvaroncok. Egyáltalán nincs semmi időtök valamilyen józan dologra. Hallatlan! (Az uralkodó mondani akar valamit.) BANKÁR: Tudom már, tudom. Azt fogjátok mondani, hogy én már rég kivettem mindent a kezetekből és nektek így nem maradt más hátra, minthogy egész nap teniszt játsszatok. Ösmerem már eléggé minden kifogástokat. De ha hozzám jösztök, hogy csupán egy icike-picike milliócskát kunyeráljatok erre vagy amarra a célra, — vagy koronát vagy a királyi palástot kell éppen sürgősen megjavítani, vagy a fejeteket, vagy a frizurát kell rendbe hozni, — akkor rögtön uralkodók vagytok, de ha dolgozni kell, akkor teniszt játszotok. Csudamód szép dolgok ezek! Ma van például az internacionálé napja. Végeztetek azonban valamit? Tettetek valami óvintézkedést? Semmit. Itt ül az ember ölhetett kezekkel és várja, amíg erre vonulnak a tüntetők dallal és zászlókkal. Nagyon csinos, mi? A munkások szabadon szaladgálhatnak az utcákon, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Maga azonban és a magafajta alakok a legnagyobb lelkinyugalommal piszkálnak az orrukban a jogarral. Disznóság! (Feláll) Azonnal meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. S ha szabad kérnem, a jövőben semmiféle koronázási cécókat, igen? Az idézett rész, úgy véljük, szemléltetően érzékelteti, miért nevezte Majakovszkij a jelenetet „forradalmi groteszknek. A megjelenített kép minden groteszksége és karikirozottsága mellett a valóság viszonylatait és kapcsolatait fejezi ki, s a fantasztikumot súroló forma minden komikumával éppen a nézőre való hatása intenzitását szolgálja. Ezt egyébként a jelenet további képei is nagyszerűen igazolják. A bankár kilép a színről, a székbe most már a király ül le, a csengetésre belépő miniszterelnök őelőtte hajlong, s ő is megkapja az előzőekhez hasonló hangnemben a „kellő" utasításokat. Ezután a miniszterelnök kerül a székbe, a hajlongó szerepét az államügyész veszi át, s a feladott „leckét" ő viszont a csendőrparancsnoknak adja át. Tőle a rendőrfelügyelő kapja meg, aki végül a parancsnoksága alatt lévő rendőröknek adja ki a végső utasítást: a munkásokat le kell tartóztatni! E komikus láncolaton végigvonul a nézők szeme előtt az egész polgári állam szerkezete, „mechanizmusa" s a következő fejezetekben a végrehajtás „technikájából" is kapunk némi ízelítőt. Szín: utca a munkásnegyedben egy gyár közelében. A rendőrfelügyelő, a rendőr és az írnok lesben állnak. — Mikor egy munkás közeledik, előlép egy rendőrfelügyelő: RENDŐRFELÜGYELŐ: Jónapot barátom. MUNKÁS: Jónapot rendőrfelügyelő úr. RENDŐRFELÜGYELŐ: Hogy van, hogy van? MUNKÁS: Köszönöm, megvagyunk valahogy. RENDŐRFELÜGYELŐ: De hogyan, jól vagy rosszul? MUNKÁS: Ügy, úgy, la, la. RENDŐRFELÜGYELŐ: Inkább jobban, vagy inkább rosszul? MUNKÁS: Inkább rosszul. RENDŐRFELÜGYELŐ: Ah. úgy. Megállj. (Rendőr előlép). Letartóztatni, (Rendőr megragadja a munkást.) MUNKÁS: Kegyelem, rendőrfelügyelő úr, mit követtem el? RENDÖRFELÜGYELŐ: Kuss! Fogd be a szád! (rendőr elviszi a munkást. Az írnok előlép.) ÍRNOK: A társadalmi rend kigúnyolása miatt... (Rendőr visszajön és ismét lesbe áll.) Hasonló mélyértelmű indokok alapján sikerül letartóztatni egy munkásnőt, aki „ellenkezett a hatósággal", egy négert, azért mert — „néger", egy gyanútlan kínait, mert „rokonszenvezett a Szovjetunióval", s egy ifjúmunkást „kihívó magaviselete és forradalmi dalok éneklése miatt". A csattanó az utolsó képben következik. Szín: háttérben börtön — a rácsok mögött az elfogottakkal. Előttük a csendőrparancsnok, a rendőrfelügyelő, a rendőr és az írnok. Oldalt hatalmas rádióleadó. Az előtérbe „bevonul" a bankár, a lánya és a többiek: a király, a miniszterelnök és az államügyész. A bankár kegyesen tudomásul veszi a „rendet", majd bejelenti, hogy lánya szórakoztatására rádióleadót, illetve vevőt állítatott fel. A csendőrparancsnok fel is kéri egy foxtrottra, de az antenna zene helyett a Szovjetunió adását kezdi sugározni: „Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek! A dolgozóknak üdvözlet. A »zsírosoknak« pedig Október emléke!" A börtönben lévők örömmel válaszolnak, a többiek közt pánik tör ki, majd a szovjet rádió további adásától sorra elájulnak. Az adásban felhangzik az Internacionálé, a börtönben lévők is énekelni kezdik, majd folytatja, illetve folytathatta az előadást megtekintő egész nézőtér ... Sajnos nincs írásos adatunk arról, hogy a Rádió —május valóban színre került-e kulturális szervezeteinkben. De lehetetlennek tartjuk, hogy ne tűzték volna korabeli színjátszócsoportjaink májusi műsoraikra, hiszen a Munkás kifejezetten ilyen célból közölte már jóval április előtt az 1928. évi 84,. 86., és 88. számaiban. Kosicén, de már Bratislavában is működtek ekkor kisebb színjátszó csoportok, s így Majakovszkij műve (amelyet Oszip Brikkel közösen írt 1926-ban) minden bizonnyal az 1928-as május elseje kulturális eseményei között szerepelt. BOTKA FERENC n