A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-29 / 22. szám

Vándormadár Gondolatok Bábi Tibor új verseskötetéről Vörösmarty Mihály a ti­zenkilencedik század nagy magyar költője azt mondja egyik szállóigévé vált versében: „gondolj merészet és nagyot és tedd rá éltedet". Miért eme idézet éppen a Bábi Tibor kötetéről szóló ismerte­tő elején? Mert a merészség csak távolból tűnik szépnek. Amikor korábbi századokra te­kintünk vissza. Ha azonban je­lenünkbe hozzuk a nagy ro­mantikus költő rendkívül,okos szavait, akkor bizonytalanná válik a tollúnk. Példát kérnek? Mondjuk, "szerény valóságunk­ból, adott helyzetünkből kiin­dulva, ki kellene jelentenünk valakivel kapcsolatban, hogy igenis, ez az ember, ez a köl­tő merész, éspedig azért, mert egy teljes lépéssel jár előtte énekmondó társainak. Milyen szempontból? A megérzés, a meglátás szempontjából! Más szavakkal, egyszerűbben: tudja, hogy mit kell írnia... Mások napokat beszélnek ar­ról, — s főleg olyanok, akik az iparűzés minden fortélyával rendelkeznek, csak éppen az­zal nem, hogy mit kellene tu­lajdonképpen írniuk —, mi a modern vers. De ha ezeknek a poétáknak az írásait elolvas­suk, hát uramisten, csengenek az ürességtől. A forma mo­dern akar lenni... ám mit ér az olyan ruha, amelyik nem takar testet? Es van olyan költőnk — szerencsére nem is egy! — aki nem csinál hűhót, hanem csendeskén dolgozik és merészen megírja, amit maga körül lát. Amikor még a se­matizmus lázában élünk, meg­jelenik egy kötetre való vers­sel, amely erőltetettség nélkül mesél gazdája személyes él­ményeiről, a háború borzalmai­ról és a felszabadulásról. . . Amikor még a többiek csak egymásközt suttognak arról, hogy helyzetünkről kellene be­szélni, ő második kötettel je­lentkezik, amelyben egy tel­jes ciklus foglalkozik a nem­zetiségi kérdéssel s a szocia­lista haza fogalmával. Nem döngeti a mellét, hogy magyar s hogy hazafi. De tessék elol­vasni a verseit, hogy melyik költő irt eddig szebben Prá­gáról, a felszabadult ország eme nagy lüktető szívéről, me­lyik költő írtai le nála meggyő­zőbben, hogy édes egy hazám e föld ? ... Amikor még csak kívántuk és sürgettük költőink verseiben a szocialistq életkö­zelséget, megint Bábi látott el­sőként a feladat megoldásá­hoz. S íme, munkájának eredmé­nye itt fekszik az asztalun­kon: Vándormadár. Acím magábanvéve is sejtet valamit. Ország­járást, helyzet és életismere­tet. Mert valójában mi a ván­dormadár élete? Ütrakél, meg­pihen, utódokat nevel. Igen, ezt teszik a fecskéké gólyák, darvak... a költöző madarak. Vándormadár és költő. Vajon van hasonlóság az életükben? Határozottan. A költő vágya szintén a magasság s a gyor­saság! Persze, nála a felemel­kedés nem olyan értelemben célszerű, hogy ez az anya­földtől való elszakadással járjon. A felemelkedésre azért van szükség, hogy jobban szét­tekintsen a vidéken s helye­sen tájékozódjon, konkrétab­ban szólva: Bábi Tibor Ván­dormadara csupán azért vág neki a magasnak, hogy a len­dületvételben s a gyorsaság­ban megérezze és helyes ars poéticát kialakítón tudatosít­sa: földközelben, emberközel­ben a helye! Igen ám, de a föld nem játékgolyó, átmérőjé­nek ezrekben fejezzük ki ki­lométerszámát s felületén rengeteg ember él és egy ré­szük emígy, más részük amúgy képzeli el jövőjét. Tehát a költőnek azt is tudnia kell, hogy kiknek az álmával, vá­gyával érdemes repülni...! Bábi harmadik kötete, mint az előzőek is, minden kétséget kizárón mutatja: a költő helye a munkásosztály oldalán van. A Vándormadár hét ciklusra oszlik. A ciklusok élén egy­egy jellemző vers címe: Utak vándora te, Régen írtál, nem üzentél, Vándormadár, Here­mag, Farkas jár közelben. Kell a szerelem, Hogy testvérek le­gyünk. Már a kötet első ver­seiben ilyen gondolatokba kós­tolgathatunk: „Egy küzdő, meggyötört nemzedék szája szám, fölszakadt seb vagyok, vagy tomboló kazán. (Megkö­szönöm) e föld fia va­gyok, életem itt eredt, akár e csonka fák, itt vertem gyöke­ret" (Maradok). Vagy másutt: voltam földönfutó is — szabad ember vagyok...! Ör­vendj, lelkem, örvendezz, ma­dárka az ágon, koldustarisz­nyám se volt, van gazdag or­szágom ..." (Csapkodhat már engem). Aztán a kötet verseinek zömében szemünk elé rajzolódik a falu, illetve a mai falu embere. Ezekben a költe­ményekben meglelhető min­den, ami a megváltozott em­bert s a megváltozott világot jelenti: a villany, a traktor, a kombájn, és amit elsősorban kellett Volna említenünk, a kor technikai eszközeivel egyre hasznosabban élő szövetkezeti paraszt. A tegnap és a ma mezsgyéjén álló emberek egy­egy érdekes vonás bontakozik ki a versekben s néhány fi­noman odavetett jelző árulja el rendünkhöz való viszonyu­kat. Szó van itt lényegében a mai falu mindenféle emberé­ről, a belépésen töprengő gaz­dáról, az új élet muzsikájára fülelő Vén Kovács Dömötörről, a fiát epekedve hazaváró anyókáról, a felelőtlen iszákos traktorosról, a bürokrácia út­vesztőjére tévedt szövetkezeti elnökről és a tegnapi cseléd Seres Ádámról, aki még akkor is régi gazdájához jár szé­gyenszemre észért, amikor az új élet már régen falu bírá­jának kiáltotta ki. Persze, a szemünk láttá­ra átalakuló falusi vi­rág kiváltja a maga ellent­mondásos érzéseit. Nézzünk csak közelebbről egy ilyen verset, a legjellemzőbbet, a Mérnök lett belőle címűt. A fiú elment hazulról s a két öreg magára maradt. Nos, hát az ő lelkiállapotukat festi nagyszerűen a Mérnök lett be­lőle című költemény: „Örülni kellene, csak a szív ne fájna: elment e fiú is messzi, messzi tájra. Ám büszkeség dagad apóka szívében, csak kihúzza magát a nagy öblös székben, s vidáman tekint rá a szemben ülőre: — Bizony, hogy mérnö­köt faragtunk belőle! — Be­telt már az élet — betelt az álom, csak a mezőn nem lesz, ki helyébe álljon." Bábi Tibor új kötete a rej­tett, alig-alig észrevehető, de szükségszerű ellentmondások kifejezésével gazdagítja költé­szetünket. De menjünk tovább és írjunk le egy másik versé­nek a címét: Inkább igazítom. A betegágyán fekvő paraszt nyugtalan, kéri lányától a csizmáját. „Nem nyugodhatok, éhen hagytad a tehenet, rossz lány, csak varrogatsz, miért nem eteted...? És a felelet: „Nem etetem apám, van aki jóltartsa, közös almon hever, jó korpa abrakja!" Miről van itt szó? Egyszerűen arról, hogy a paraszt véréből azzal még nem csapódik ki a mun­ka régebben megszokott rit­musa, hogy belép. Ha eljön az ideje, etetni akar, mert évti­zedeken keresztül így csinálta. Senki ne értsen félre. Nem a régi világot si­ratják ezek a balladaszerű versek. Határozottan a máért, a mának íródtak. Csakhogy Bábi nem felületes szemlélője az új arcukat formáló embe­reknek, hanem lelkük legrej­tettebb zugába látója. A lélek megannyi apró jelét képes felfogni, kifejezni. Innen ered ezeknek a verseknek mélysé­ges realitása. A párt, a mun­kásosztály nevében lép fel és dicsér, marasztal, gúnyol. Ter­mészetesen, a • környezetüket szépítő emberek jövője érde­kében! Hogy ez az állításunk teljesen megfelel a valóság­nak, bizonyítja Farkas jár a közelben című verse. A szö­vetkezet juhászát bizonyos Csüke Márton szélnek akarja ereszteni, nyájastul. Milyen következtetést von le ebből a juhász? „Akinek nem gondja, hogy a nyáj mint telel, annak nem csak a nyáj — szövetke­zet se kell. S az utolsó vers­szak utolsó sora már az el­lenséges hangra mozgósít: Farkas jár közelben, védjük meg a nyájat...! AT agától értetődően, Bábi Tibor új kötete nem csak a faluról s ezen belül a szövetkezeti parasztról szól. ír a háború ellen és hitet tesz a békés építőmunka mellett is. Nem beszélve arról, hogy könyvében új színt kapnak a lírai hangvételű versek, amint azt az Utak vándora te és Kell a szerelem ciklusok mutatják. Külön kell említenünk az utol­só ciklus költeményeit s ezek közt első helyen A szél di­csérete és a Hogy testvérek le­gyünk címűt. Mit juttatnak ezek eszünkbe? Tekintsünk csak vissza az eddig megjelent Bábi-kötetekre. Az elsőben né­hány vers a következő könyv témakörére, a nemzetiségi kérdésre utal. A másodikban a balladák a most megjelent Vándormadár előfutárai, amelyben a fő helyet a pa­rasztkérdés, a kollektivizálás foglalja el. A harmadikban pe­dig már egy további kötet né­hány költeménye szerepel, amelyben majd a nemzetközi­ség gondolata köré csoporto­sulnak a versek... Tlyenkor jut eszembe, •A amikor ismertetőm végére érek, hogy a Vándor­madár verseiről, mint olya­nokról, semmit nem szóltam. Egyesek szemében ugyanis szálka a balladás hangvétel. Nos, meg kell mondanom, hogy az én szememben nem az. Na­gyon alkalmas forma az átala­kulóban levő paraszti világ ábrázolására. Meg aztán én nem is szoktam firtatni, hogy milyen eszközökkel hasznos a költőnek dolgozni. Elég annyit tudnom, hogy Bábi legújabb versei határozottan maiak, frissek, kedvesek, hatásosak. Nincs bennük az erőltetettség -nek nyoma sem. Hogy egysze­rűek és könnyen érthetők? Sajnos, az egyszerűséget nem lehet felróni. Költő esetében az egyszerűséget mindig ér­demként szokták emlegetni. Különösen abban az esetben, ha verseiből kora levegője árad!... Bábi Tibor új kötete előre­mutató, költészetünk skáláját gazdagító könyv! MÄCS JÖZSEF 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom