A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Egy név a névfelen hősök közül Az ember nem születik hősnek. Van, aki utat épít, házfalat rak, de van olyan is, kinek munkája alig, vagy éppen nem látszik meg tényleges alkotásokban. Bábela István kéményseprő mesterségre tett szert. Járta Dobsdna környékén a falukat, faluk között az ösvényeket: rövidítette az időt. Így ismert meg minden átjárőt, szurdokot: egyenlőre csak a maga használatára. Föl Rejdovára, át Stracenára, vagy Dedinkára. A StoliCná, vagy akár a Kakashegy jő ismerősei lettek, és nem kerülgette a falukat a kanyargós utakon, hanem toronyiránt vette a célt. Nem született hősnek. Bátrabb sem volt, mint a többi társa a partlzánharcok idején. Annyival bátrabb talán, hogy szeme, füle volt az ismert ösvényekre és vezetni tudta a kicsiny seregeket, ha azok ügyes mozdulattal hátába akartak kerülni a gyűlölt ellenségnek. Bábela István partizánvezető lett tizenöt esztendővel ezelőtt. Vezető, majd öszszekötö és nemegyszer felderítő a Sajő, a Gölnic, a Murány völgyében. A gömöri érchegyek völgyeiben még ellenséges autók, harcikocsik futkároztak. Előre, hátra, mint az egér a csappantyú mögött. Hol jobbról, hol balról kattogtak a felkelő hazafiak géppisztolyai. Hidak, úttestek robbantak fel a futó, menekülő ellenség előtt. Körtvélyes felöl, a rablókő-vára alatt a szllicei határba értek a felszabadító seregek. Bábela István a Sajő északi oldalán járta a hegyeket, és vitte, hozta a fontos híreket.. Az ismerős gyalogutak, szurdokok, sziklák és szál-fenyők csak nézték a cserét Bábela István vállán. Nézték, mert ott nem a régi, ismert fekete drótkarika lengett, végén a bökös seprővel, hanem jófajta géppisztoly simult a kezeügyébe. Egyszerű szerszámcsere. Hogy tüzek loboghassanak fel a falusi tűzhelyek hideg rostélyain, hogy kunkori füst szállhasson a kémények kalapja alól, kellett cserélni a tisztogató Szerszámot. El kellett takarítani a fasizmus piszkát, hogv újra visszacserélődhessenek a szerszámok. De addig ... A partizánvezető lóra ül, Murány felé krónika: A második ukrán front seregeinek egy át szárnya Láva felszabadítása után a Mátyusíöldön haladt előre, kiűzve a németeket Libádról, Muzslárót, Szentpéterről, Izsóról. Január 10-án Érsekújvár ás Komárom térségében felszabadította Bényt, Bartot, Perbetét, ógyallát (

egész sor más községet. kocog, hol fontos dolgokat kell megtudnia. Csendes volt az ösvény, a ló nem, csak a lovas volt éber. Ki tudja, mi van a következő fordulónál? Éberségre van szükség, mert a halott partizán nem sokat ér a szabadságharcban. Élni kell! Híreket vártak a társak. És kocogott a ló, mlg csak kemény zablarántásra meg nem torpant, hogy máris két lábon állva fogadja az előbukkanó négy ellenséges géppisztoly sorozatát. A géppisztolyok mögött SS katonák. Eddig tartott a kocogó lovacska útja. Piros volt a gyönge hó, lő és lovas a földön feküdt mozdulatlanul... Nem tartott soká az egész. Annyi volt csak, hogy a halott lovacska mögül, a nyereg fölött villogni kezdett Bábela István hűséges fegyvere. Talán két sorozat volt, talán egy. Ki tudja már. A lovas kéményseprő mester sem tudja elmondani. Pillanat műve volt. A négy halálfejes ellenség többé nem taposta Murány utcáit. A lovas még egyszer megsimogatta az életmentő, hűséges kocogó sörényét és gyalog folytatta útját a szabadság felé. Nem volt hős Bábela István. Nem, csak megtette kötelességét, hogy immár emeletes palotát építsen Dobsinán a kultúrának, fürésszel, szekercével; mésszel, homokkal csinosítva a négyszögű főteret, hogy az élők boldogan éljenek, és a szabadságért elesett hősökről tisztességgel megemlékezzenek. Az épülő palotával szemben márvány tábla hirdeti Adler Károly nevét. Aki meghalt, elvégezte dolgát becsülettel. Az élőkre azonban még sok munka vár. Bábela Istvánra is. GYURCSÖ ISTVÁN Schoeller bdró egykori parkja városi park -A játszótér A szabadtéri színpad nézőtere nyáridőben Az építkezési dolgozók munkasziinetben A fasizmus harminckét kistokaji (sztropkói járás) áldozatának emlékmüve, mely a kistokaji asszonyok hazatérését ábrázolja