A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-08 / 19. szám

A-m nyárasdi szövetkezet irodája oda rúg ki a főútra. Kiint perzsel a nap, odabent jőzan hűvösség. Ez itt a számok világa, a szövetkezet agyveleje. Tíz év eredményét őrzik a számadási könyvek. A szövetkezet februárban ünnepelte tizedik születésnapját. Nem, még nem nőhetett ki a gyerekcipőből. Vagy mégis? . — Hogyan kezdték ? — kérdeztem a segédkönyvelőtől, Szalai Antaltól. A másik szobából kilépő szemüveges, szikár férfi válaszol, Lubicsek Alajos, a HNB elnöke. — Azt mondják, hogy amikor Demény János, a szövetkezet elnöke 1950-ben benyúlt az asztal fiókjába, harmincöt korona akadt a kezébe. így kezdték, ezzel kezdték. — Mennyi volt az állatállomány? — Még egy fia malac sem. Az elnök szájából megered a szó. — Űgyszőlván a földnélküli Jánosok kezdték, a volt uradalmi cselédek, sommás parasztok. Szabó Vendel, Horváth Mihály, Szabó Joachim, Knapp Sándor, Dömény János, Laki Pál meg néhány a szegényebbjéből. Akkoriban még nagy szó volt a szövetkezet, s nagy kerítő a föld. De azért mégis le tudtak horgonyozni, hiszen itt volt a papi birtok, aztán itt voltak az elhagyott földek. — Mennyi volt a földjük? — Kezdetben 300 hektár. 1952-ben csatlakozott a kisparasztok józanabb része. A földterület 1200 hektárra növekedett. Aztán jöttek a többiek, a középparasztok, s 1850 hektárra kerekedett ki a szövetkezet földje. — Ma már szövetkezeti falu vagyunk, mezsgyétlenek. A HNB elnökének szeme vidáman csillog át a szemüvegén, miközben megropogtatja a szót. — Ma már 17 millió koronára rúg a szövetkezet vagyona, — Sok pénz ez, nagyon- sok. — Hát még akkor, ha egy kazalban van! A segédkönyvelőhöz fordulok: — A munkaegység értéke? — Harminchat korona tizennyolc fillér. Tizenhatot fizetünk előlegképpen. — Tavaly mennyi volt? — Harmincöt korona 84 fillér. Hogy ez mit jelent, annak csak az a 150 ház a megmondhatója, ami tíz év alatt épült, meg az emberek lelke, amely szárnyakat kapott s egyre fényesebb álmok felé repül. Lubicsek Alajos elkísér a szövetkezeti udvarba. Ütközben minden tizedik lépésnél megállít. — Ez a ház tavaly épült. Egy sertésgondozóé. Aztán egy másikra mutat. — Ez a vakolatlan meg a Szabó Rudolfé. Fiatalember még, alig két éve szerelt le. Tavaly kezdte az építkezést, most húsvétkor költöztek bele. Majdnem minden harmadik ház újonnan épült. — Nézze csak - bök az elnök az egyik gyönyörű, verandás épületre — ennek a helyén nemrégiben még olyan vályogviskó állt, hogy karóval döfhettem volna át az oldalát. Mofct betonból, téglából építik. — Honnan szerzik be ezt a sok téglát? — Persze, el is felejtettem. A szövetkezetnek saját téglaégetője van. Évente kb. nyolcszázezer darabot termel. Suttyó legényke kerékpározik felénk a járdán. — Hallod-e? - kiált rá az elnök - a szurkos út már nem is jő?! így bizony, az elnök most már a járdáról is leparancsolhatja a rakoncátlankodókat. Mert az is épült, járda. A hossza több mint másfél kilométer. Jó ez, nagyon jó, különösen az őszi sár idején. — Mi épült még? — Magnemesítő a falu elején. — Azonfelül? — Korszerű áruház, igaz, ezt régi épületből adaptáltuk. De nézzen csak oda, a kétemeletes, 14 tantermes iskola falát már csaknem felhúzták. Ha jól megy, még ez évben elkészül. A szövetkezeti udvar olyan, mint egy kis falu. Vagy ha úgy tetszik: üzem. - Húsgyár - mondják tréfásan a nyárasdiak, de valahogy komoly zöngéje van a szónak. Jobbra-balra nézelődünk. Amott kékes lángot köp a hegesztőpisztoly. Ott áll a lakatosok tanyája, a szerelőműhely. Távolabb a darálómalom. Majd a dohányszárítók, a műtrágyaraktár, a lóistálló, padlásén a magtárral. Emitt a szabadistálló a borjakkal, amott a sertésólak, fiadztatók, majd a tehenek, hízómarhák tanyája. — Ügy nézze meg ezeket az épületeket - mondja kísérőm - hogy 1952 elején itt még kaliba sem állt. Csak 1952 őszén uj ístauo epui Emberek teremtették A sertéstenyésztés alapja a bö kukoricatermés kezdtük. Ma ? " Hét nagy szarvasmarhaistálló, 9 borjúistálló, 3 szabadistfllló, 9 sertésól, és így tovább. Nézze csak, ótt is új istálló épül. A kifutókban lustán henteregnek a süldők. Bőrüket pirosra pirította a nap, a strandhölgyek is megirigyelhetnék ezt a szemetcsiklandozó szint. íme, a „húsgyár" legjava, napon pirított sonka, napon sült • malac. Alacsony fekete ember tart felénk»- foga között pipát lógat. Knapp Sándor sertésgondozó. - Szépek a sertések. - Meghiszem azt! - Mennyi a fiaztatási norma? - Egy anyától tizenöt malac. - Sikerült elérniök ezt a mennyiséget? - Hogyne! Máskülönben, hogyan kerülhetett volna 715 munkaegység? A zárszámadáskor tizenkétezer koronán felül kaptam. - Építkezik? - Nem én. Van jó házam. - Mit kezd a pénzzel? - Hajaj, van kire költenem. A fiam, a Jenő mérnöknek tanul. No, de azért a bankba is betettünk tízezrecskét. - Hány éves, Knapp bácsi? - Böködöm a hatvanat, ötvennyolc. Tudja, csak azt sajnálom hogy megvénülök. Hajh, ha még harminc éves lehetnék! - Jó volna? - Élhetnék, mint hal a vízben, Mert az enyém nem volt élet, átcselédkedtem a fiatalságom. Istállóban háltam, korholtak, rúgtak, tudja, hogy volt azelőtt. Pénzem az sosem volt... Ma jól élünk, igazán. Lubicsek Alajos meséli, hogy egy álmatlan éjszakáján azzal szórakozott, hogy összeírja, hány motorkerékpárjuk van a felsőnyárasdiaknak. Ez a falu felső része, Alsó- és Felsőnyárasd csak a felszabadulás után egyesült. Egyszóval 52 nevet jegyzett fel. Akad olyan család, amelynél kettő is akad. Hát il/en ma a falu. Sbkat lehetne Írni, főképpen az emberekről, akik már többékevésbé bensőjükbe is felszabadultak. Nem a földtől szakadtak el, hanem a régi életforma köldökzsinórját tépték el. A- föld itt van, zöldül, terem, erőt ad, magabiztosságot. Itt van a föld, a tízéves szövetkezet, az új házak sora: a teljes élet. Nem Isten adta, emberek teremtették, munkával, verejtékkel, szocialista hittel. DÉNES GYÖRGY napp Sándor bécsi egyik anyakocája