A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 2. szám

Csinos menyasszonyi ruha csipkéből — polgári házassághoz. A boleröt nagy masni fogja a derékhoz. A zürichi Rytz szalon modellje. Bánjunk jól a kordbárscnnyal Szeretjük a kordbársonyt, praktikus, kellemes viselet. Tudni kell azonban, miként bánjunk vele, különben csúnya lesz, Idő előtt tönkre megy. Tartsuk magunkat az alábbi tanácsokhoz: Ha piszkos, szárazon keléljük át. aztán tegyük egészen langyos, bő vízbe, amelyben Persapont oldottunk fel. Hagyjuk, hogy a ruha jől magába szívja a szappanos vizet, azután többször emeljük ki és forgassuk meg benne. Dörzsölni csak a nagyon piszkos helyeken szabad. Gondosan, több vízben öblítsük W, nem szabad sem csavarni, sem nyomkodni, csak a felső részén fogva kirázni. Vállfára akasztva, lassan szárltjuk és száradás közben többször megrázzuk. Ha megszáradt, egy1 irányban átkeféljük. Vasalni fölösleges. Ha megázik, hagyjuk megszáradni és csak akkor keféljük át. A kefével mindig úgy haladjunk rajta, hogy felborzoljuk, ezzel megóvjuk a fényesedéstől. Ne tévesszük össze ... a valóságot az ábrándokkal... az őszinteséget a kíméletlenséggel... , at erkölcsöt a konvencióval... a szerénységet a szerénykedé'ssel... a vitát a szóváltással... a bírálatot a gáncsoskodással... az önérzetet a hiúsággal... a büszkeséget a pöjjeszkedéssel... a tülekedést a törekvéssel... az óvatosságot a gyávasággal... a bátorságot a vakmerőséggel... a tréfálkodást a gúnyolódással... a tudást a tudálékossággal... a barátságot a pajtáskodással... az igazi szerelmet a múló vággyal... —bi— ITSntLn: Tévhitek eredete „A szépségápolás nemcsak joga, kötelessége is minden nőnek!" — hirdetjük és bőven adunk ls jó tanácsokat. A nők élnek e hasznos útbaigazításokkal, és általában mindent meg is tesznek szépségük érdekében. Ám elfelejtik sokan, hogy férjüket csak az eredmény érdekli' és nem a vele járó előkészületek. Vannak asszonyok, akik otthon egész nap kenőcstől fénylő arccal és becsavart hajjal járnak. A férj csak akkor látja szépségüket teljes pompájában, ha történetesen elmennek hazulról. Ez van nappal, de jön az éjszaka és a bájos feleség vastagon bekrémezett arccal és nem ritkán cirkuszi bohócarcot kölcsönző szépségmaszkkal tér nyugovóra. „Meg se .csókolhatom este a feleségemet, mert különben egész éjszaka a kenőcs Izét érezném ajkamon!" — panaszolja a férj. és ebben a panaszban' benne van a megoldás is: a szépségápolást a jől őrzött női titkok egyikévé kell avatni, mert a célt csak akkor érjük el — ha a férj nem látja. Különben tetszés helyett kiábrándulást aratunk. Házon kívül talán sok hódításban legz részünk, csak azt az egyet fogjuk visszariasztani magunktól, akinek a tetszése a legfontosabb lenne számunkra. Csak a fér] meg ne lássa! Ki ne ismerne embert, aki retteg a 13-as számtól, a sótartó feldöntéséből veszekedést olvas ki s szerencsének tartja, ha kéményseprővel találkozik? Az ilyen tévhitek rabjait leginkább ez az egyszerű kérdés hökkenti meg: Miért van ez így? Mi köze a sikernek, vagy sikertelenségnek a 13-as számhoz, a fehér lóhoz vagy a fekete fnacskához? Erre a kérdésre a babonás ember nem ls akar — s ha akarna, sem tudna — válaszolni. A babonás ember a babona kedvéért hisz mindeféle badarságban. Az ilyenekről faragták a régi vicclapok az elcsépelt adomát: — Képzeld, ma milyen szerencsém volt. A reggel egy kéményseprővel találkoztam. — Jó, de mi volt az a szerencse? — Az, hogy aznap még három kéményseprőt láttam. \ Honnan erednek a babonás hiedelmek, milyen tényezők hatására maradnak fent? Talán a tapasztalatból leszűrt ténymegállapításokról lenne szó? Egyáltalán nem. Ellenkezőleg, a gyakorlati tevékenységtől valő elszakadás eredményei ezek a hiede'mek. Mondani szokták, a babonás ember nem gondolkozik, hanem képzelődik. S valóban, ha a józan észre támaszkodva összevetné babonás elképzeléseit a tényekkel t— s a saját feltételezéseit nem tartaná elöbbrevalóknak a gyakorlatnál —, vajmi kevés alapja maradna elképzeléseinek. A babonás tévhitek keletkezésénél kétségtelenül szerepet játszott az, hogy a társadalmi fejlődés kezdetén a termelő gyakorlat és a természetről alkotott ismeretek igen alacsony szinten álltak. így az embernek a természet erőivel szembein tehetetlensége szükségképpen képzelgésekhez vezetett. Ma azonban a villámlás, a mennydörgés s általában a természeti jelenségek sokkal kevésbé töltik el félelemmel az embereket, hiszen javarészt ismerik ezek okát. Az ember a technika fejlődésének mai fokán már nem kiszolgáltatottja a természetnek. A tőkés társadalmi rendben azonban jelentkezik a kiszolgáltatottságnak egy új formája: a tőke vak erőivel szembeni tehetetlenség. A kapitalizmus anarchiájából fakadó bajok — a válságok, az éhínség, a nyomor, a munkanélkllürég — mind oda vezetnek, hogy babonás félelem tölti el a tudományosan megalapozott okokat nem ismerő embereket, s mindent, még a legképtelenebb dolgokat Is képesek megtenni, csakhogy elkerüljék a „sorscsapásokat". S ha mindehhez hozzátesszük, hogy a kizsákmányoló osztályoknak érdeke fenntartani a tévhiteket — mert ezzel nem az embertelen viszonyokat, hanem a „kifürkészhetetlen sorsot" lehet hibáztatni —, magyarázatot kapunk arra, hogy a tudatlanság mellett milyen társadalmi tényezők tartják fenn és táplálják a babonákat a kapitalista társadalomban. Mindezek Illusztrálására csak ennyit: Az Egyesült Államokban a csillagjóslás, az asztrológia jól jövedelmező foglalkozás. Mintegy 250 000-en Űzik hivatásosan. Gyakoriak az Ilyen cimü kiadványok: A csillagok és az ön jövője. Asztrológia és házasság. A csillagok befolyása a tőzsdei árakra. Mikor és hogyan kell bridzset játszani, tekintettel a csillagok állására. Feljegyezték, hogy egy csillagprófétanő rádió hirdetésére egy év alatt 1 300 000 érdeklődő jelentkezett. A tőkéseknek érdekük a csillagok járását okolni a társadalmi bajokért. Gyakoriak a nyílt szélhámosságok is. A harmincas években nagy port vert lel egy franciaországi városban kitört botrány. Csillagjós jelent meg, aki minden jót összejövendölt a város lakólnak, miközben azzal rémítgette őket, hogy 1837-ben nagyerejü földrengés várható. A háztulajdonosok azonnal tömegesen biztosították házalkat. Mondanunk sem kell, az ígért földrengés elmaradt, s a „csillagjósról" bebizonyosodott, hogy egy biztosító társaság ügynöke. A csaláson és képmutatáson alapuló viszonyok a babonák fő táplálói. Ez azt jelenti, hogy a kapitalizmus felszámolásával megszűnik a babonák társadalmi gyökér«* is. Nálunk az ilyen tévhitek már csak az emberek tudatában megrekedt, múltból átörökölt maradványok. Lehet, és kell is harcolni ellenük. BALÁZS SÁNDOR A tutya Évlke már két és fél éves. Szürke szemű, göndör hajú kis csacsogó jószág. Reggelenként együtt megyünk. Én dolgozni, ő a bölcsődébe. Minap, mikor kiléptünk a ház kapuján, a túlsó oldalon egy kutya szaladt el. Éviké rögtön észrevette és megszólalt: — Aputa, ott a tuíya. — Odanéztem, aztán szokás szerint már javítottam ls: — Nem tutya, hanem kutya. — Tutya. — Nem tutya, kutya. — Tutya — rögzítette határozottan. Mivel nagy padagógusnak tartom magam, elmosolyodtam. Majd én megmagyarázom. — Évikém, k-val, mint kutya, érted? — És várakozón néztem rá. A gyerek szeme nagyra nyílt, és mint aki mindent tud, már válaszolt: — Éjtem ... k-val, mint tutya . . .